Igaz történet alapján: A budapesti taxisgyilkosság (1997)

1997. november 21-én egy taxisofőrként dolgozó fiatalember lelte szörnyűséges halálát Budapest külső részén, egy erdős területen, köszönhetően két elvetemült tizenéves lánynak. A bűncselekmény előre eltervezett volt, az indíték vagyonszerzés. Az eset úgy vonult be a köztudatba, mint az 1997-es taxisgyilkosság. Nézzük meg közelebbről a részleteket!

“A lányok, a lányok, a lányok angyalok…” – na, ezek ketten biztosan nem! Történetünk főszereplői ugyanis olyasmire vetemedtek ezen a késő őszi éjszakán, ami semmiképpen sem nevezhető angyali cselekedetnek. Bizonyos, hogy a bűnüldözők nem unatkoztak Magyarországon az 1990-es években. Gondoljunk csak az olajszőkítésre, a robbantásokra, a véresebbnél véresebb leszámolásokra, a szervezett bűnözés futótűzként való terjedésére, a prostitúció és a pornóipar virágzására, vagy magára a Viszkis rablóra. Ám az még a tapasztalt nyomozók számára is meghökkentő volt, hogy jelen gyilkosság elkövetői ennyire fiatalok voltak. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a hazai kriminalisztika történetének egyik legborzalmasabb esete!

Az elkövetőkről néhány szó

Ahhoz, hogy jobban értsük a bűncselekmény mögötti motivációt, meg kell vizsgálnunk a két elkövető hátterét. A továbbiakban B. Andrea és B. Diána néven is fogok rájuk hivatkozni, hiszen a legtöbb, általam átnézett szakirodalomban így szerepelnek. Ők az esemény bekövetkeztekor 14 évesek voltak.

Mindkét lány rossz szociális közegből érkezett. Ám az még hagyján, hogy anyagi nehézségekkel küzdöttek, de családi hátterük kaotikus volt, szüleik nem nagyon foglalkoztak velük. B. Diánának három féltestvére van, édesanyja takarítónőként dolgozott, csekély keresetéből kellett eltartania ezt a sok embert. A lány apja kivonva magát a családi kötelezettségek alól, külföldön telepedett le és segédmunkásként kereste kenyerét, haza viszont nem adott belőle: nem tartotta a kapcsolatot az otthoniakkal. B. Andrea édesanyja titkárnő volt, apja biztonsági őr, a szülők hivatalosan elváltak, de anyagi helyzetük nem tette lehetővé a különköltözést, így egy fedél alatt keserítették egymás életét – már amikor otthon tartózkodtak.

Andrea és Diána a tipikus csellengő kölykök mindennapjait élték. Iskolába nem szívesen jártak, mellé annál szívesebben: vagy az utcán, vagy bevásárlóközpontokban kóboroltak (kedvenc helyük a Duna Plaza volt), a kirakatokat bámulták és csorgott a nyáluk a mögöttük kiállított színes-szagos, márkás és drága holmik láttán. Pénzük persze semmire nem volt, honnan is lett volna?, és ez óriási frusztrációt keltett a lelkükben. Mivel fiatalok voltak, ők is szerettek volna szórakozni, élvezni az életet, mint tehetősebb társaik. Imádták az akkor népszerű brit Spice Girls néven futó lánybandát, hasonlóan akartak öltözködni, ugyanolyan csillogó életet szerettek volna élni, mint az említett popcsapat. Együgyű elképzeléseik szerint ehhez elég lett volna leakasztaniuk pár százezer forintot, akkor biztosan megváltozott volna minden körülöttük, varázsütésre. (Spoiler alert: nem.) Diána akkoriban szerelmes volt egy srácba, aki folyton piszkálta őt nagy méretű orra miatt, a lány ezért meg akarta plasztikáztatni, hátha így szerelme más szemmel tekintene rá. (Spoiler alert: nem valószínű.) Ez a beavatkozás azonban annak idején drága mulatságnak számított. A két lány egyébként testileg jóval fejlettebb, szellemileg pedig jóval fejletlenebb volt korához képest.

Tehát adott két (még majdnem) gyerek, akiknek nincs pénzük, de álmaik igen, és akik egy ponton kitalálják: ezeket az álmokat mindenáron meg akarják valósítani. Ismétlem: mindenáron!

Részlet a Lányok című filmből (r. Faur Anna – 2007)

Szúnyog, a taxis

A történet másik szála egy huszonkilenc éves taxisofőrhöz, név szerint G. Jánoshoz vezet. A fiatalembert vékony testalkata miatt ismerősei a Szúnyog becenévvel illették. Ő egyébként Diána révén keveredett bele a számára végzetes buliba – néhányszor fuvarozta a lányt ide-oda. A csajoknak imponált, hogy Szúnyog az akkoriban (és véleményem szerint azóta is) nagyon menőnek számító Mercedesszel jár. A srác egyébként előnytelen testalkata ellenére jóképű volt, ami pedig a személyiségét illeti, mindenkit levett a lábáról humorával, kisugárzásával. Sokat és becsületesen dolgozott. Egyetlen hibája volt, hogy szerette a nőket és mindig készen állt a könnyű élvezetekre, annak ellenére, hogy odahaza felesége és gyermeke vártak rá (az asszonynak később ebből elege lett, elvált).

A gyilkosság

A lányoknak tehát pénz kellett. Szúnyognak pedig volt egy Mercije. Ebből nem nehéz kitalálni, mi volt a tervük: elteszik szegény taxist láb alól, megkaparintják az autót, amit eladnak és dől a lé!

Ami az elkövetés módját illeti, először azzal az ötlettel álltak elő, hogy egy ketchupos üveggel leütik. (Megjegyzés: akkoriban a ketchupos üvegek valódi üvegből készültek, szemben a ma használatos műanyagokkal.) Azonban később úgy gondolták, az akció során kárba veszne az értékes szósz, így végül egy vízzel töltött és fagyasztóba rakott Fantás flakon lett a gyilkos fegyver. Hogy még szebb legyen, többször el is próbálták azokat a mozdulatokat, amelyekkel majd halálos csapást fognak mérni áldozatukra.

Andrea és Diána 1997 november 21-én, az esti órákban, egy V. kerületi telefonfülkéből betelefonáltak a Rádiótaxi központjába (ennél a vállalatnál dolgozott ugyanis akkoriban G. János), és rendes, polgári nevét nem tudván külön Szúnyogot kérték, hogy vegye fel őket. Amikor megérkezett, a lányok kissé csalódottak lettek, mert Szúnyog a Mercijét lecserélte egy Ford Scorpio-ra. Néhány perc elteltével azonban megbékéltek a helyzettel, ez a kocsi is megteszi, és azt mondták, nagymamájukhoz szeretnének menni, aki Rákosligeten lakik. A pontos címet nem tudják, majd oda navigálják a sofőrt. Út közben Diána és Andrea mindenféle szexuális ajánlatokkal fűtötték G. Jánost, aki – mint korábban már szóltam róla – nem bírt ellenállni a szebbik nem képviselőinek, ezért a rákosligeti nagymama háza helyett a Ferihegyi repülőtér melletti erdős részen kötöttek ki.

Huncutkodás helyett azonban, amint kiszálltak az autóból, a lányok elővették a vízzel megtöltött és lefagyasztott üdítős flakont és leütötték sofőrjüket. Amint pedig a földre került szegény fiatalember, rúgták-taposták, ahol érték az akkoriban divatos, vastag talpú, úgynevezett “holdjáró” cipőjükkel. G. Jánosnak, azaz Szúnyognak ezzel a hirtelen jött és féktelen agresszióval szemben esélye sem volt. Ereje teljesen elhagyta, de még élt, amikor a tettesek a fákról lehullott levelekkel és kisebb faágakkal takarták el testét, majd távoztak a helyszínről, méghozzá nem is akárhogyan! Bár egyikük sem rendelkezett jogosítvánnyal, autóvezetési gyakorlatuk pedig csak picit volt több a nullánál, mégis elkötötték áldozatuk Fordját, és azzal indultak útnak.

Mivel nem tudtak vezetni, a kocsi – hogy még cifrább legyen a helyzet – felkapcsolva hagyott reflektorral ide-oda imbolygott. Ezt a szemet szúró jelenséget rögtön észrevette egy közelben tartózkodó járőr. Nyomukba eredt, felszólította őket, hogy álljanak meg, és amikor a lányok ennek eleget téve valahogyan félrehúzódtak, a zsaru pedig benézett az autóba, döbbenten látta, hogy a benne ülő páros arca, ruhája és cipője szinte tocsog a vértől. Az elkövetők zavarukban pár perc leforgása alatt beismerték tettüket és elmondták, hol hagyták áldozatukat. Mire kiértek a rendőrök és mentősök, késő volt: G. János távozott az élők soraiból.

Ford Scorpio

G. János maradványai

Nyomozás, tárgyalás, ítélet

Első körben arról szeretnék szólni, mit állapított meg a boncolás az elhunytról. A felismerhetetlenre vert G. János szinte összes bordája eltört, nyelvcsontja, valamint mellhártyája megrepedt, ez utóbbi következtében légmell keletkezett nála, agyrázkódása volt, végül összeomlott a keringése. A szakemberek egy ideig azt gondolták, lehetetlen, hogy két fiatal lány ilyen brutálisan megsebesítsen valakit, ám hiába kutattak a nyomozók tettestársak után, végül bebizonyosodott, hogy ezt bizony csakis kizárólag ketten követték el. Minden bizonnyal az indulat tudatszűkítő hatása kölcsönzött nekik ekkora mértékű fizikai erőt.

B. Andrea és B. Diána őrizetük és kihallgatásuk alatt végig úgy tűntek, nem egészen vannak tisztában tettük súlyával és azzal, hogy milyen büntetést kaphatnak érte. Alig mutattak érzelmeket, arcuk szenvtelen maradt. Nem tagadták, hogy a taxis pénzéért gyilkoltak, de nem győzték hangoztatni, hogy nem bántak meg semmit. Az elmeorvos véleménye szerint beszámíthatóak, ugyanakkor szociopátiás személyiségzavarban szenvednek mindketten. Ezt alátámasztotta, hogy Diána korábban már állt pszichiátriai kezelés alatt egy öngyilkossági kísérlet miatt. Infantilis viselkedésük mellett a szakértők megállapították azt is, hogy a két fiatal csupán százszavas szókincscsel és alacsony intelligencia-hányadossal rendelkezik.

A vádlottak 1998-ban álltak bíróság elé, addig előzetesben töltötték idejüket. Az elkövetés pillanatában már betöltötték 14. életévüket, amely értelmében már büntethetőek voltak, azonban fiatalkorúnak számítottak, így sokak felháborodására csak enyhébb büntetést kaphattak, maximálisan 10 év szabadságvesztést. A jogerős ítéletet 1999. május 4-én hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság: B. Andrea 8 és 6 hónapot, B. Diána 9 évet kapott, amit fiatalkorúak börtönében kell letölteniük.

Az 1998-as tárgyalás

Utóélet

B. Andrea 2003-ban kedvezménnyel szabadult, ám nem élvezhette sokáig a szabadság édes ízét, ugyanis másfél évvel később ismét rácsos ablakok mögött találta magát. Győrben lakást bérelt egyik volt cellatársával, akivel idő közben jól összebarátkoztak, ebben a lakásban pedig bordélyházat üzemeltettek, lányokat futtattak, köztük fiatalkorúakat is. Klienseiket újsághirdetések során szerezték. Andrea 2009-ben szabadult ismét, utána egy vendéglátóipari egységben lett műszakvezető.

B. Diána élete rendezettebben alakult. 2004-ben szintén kedvezménnyel nyerte el szabadságát, ő, egykori társával ellentétben jó útra tért, férjhez ment, gyereket szült, egy szépségszalonban dolgozik. Sokáig titkolta családja elől szörnyű múltbéli tettét, fia is csak 8 éves korában tudta meg, mit művelt édesanyja tinédzserként.

G. Jánost Vecsésen temették el, a helyiek a mai napig emlékeznek a tragédiára. Amíg éltek, szülei minden nap kijártak egyetlen gyermekük sírjához, ahol szótlanul ücsörögtek. Egy környékbeli személy így nyilatkozott: “Többször összefutottunk ott a szüleivel, ők kérték, hogy ne menjünk, mert csak feltépjük a sebeket, ha meglátnak minket. Egy szem gyerekük volt… Elmondhatatlan állapotban volt akkor az édesanyja, teljesen tönkrement lelkileg, idegileg… Lehet, hogy nem is élte túl a fájdalmát.”

A budapesti Rendőrmúzeum kriminalisztikai kiállításán megtekinthető az az üdítős flakon, amellyel a gyilkos kislányok leütötték a taxisofőrt, valamint az eredeti cipők is, amikben halálra rugdosták áldozatukat.

A taxisgyilkosságról 2007-ben, pontosan az események tizedik évfordulóján, Lányok címmel film készült, rendezője Faur Anna. Ennek a bemutatása következik most.

Faur Anna – Lányok (2007)

Ez a film sok ponton eltér a valódi eseményektől, nem csoda, hiszen a rendező tudatosan döntött úgy, hogy csupán a taxisgyilkosság motívumát szerette volna keretként felhasználni, a többi részlet fikció. Ugyanakkor még így is elég jól ábrázolja az akkori magyar kilátástalanságot, különösen azt, amelyik a külvárosokban szokta felütni a fejét. Kisiklott életek vonulnak fel a képernyőn, már-már túlságosan is grafikusan kerül ábrázolásra a mocsok, a bűn. A két lányt két francia színésznő, Fulvia Collongues és Hélène François alakítja, de számos magyar szereplő is feltűnik a filmben: Fullajtár Andrea, Zsótér Sándor, Rába Roland, Mundruczó Kornél, Péterfy Bori. A főcímdalát az „Innen vigyél el”-t Oláh Ibolya énekli. A mellékszereplők és statiszták főként nevelőintézetekből kerültek ki, de a stáb még fiatalkorúak börtönében is megfordult szereplőket válogatni – erre nyilván a hitelesség miatt volt szükség. (Érdekesség, hogy több filmes is élt ugyanezzel az eszközzel, nekem azonnal az 1980-as Vasárnapi szülők című magyar mozi jutott eszembe.) A témaválasztáshoz személyes élmények is kapcsolódnak: Faur Anna maga is deviáns tinédzser volt, 14 évesen ő is elkövetett egy nagyobb volumenű balhét a barátaival, amiből rendőrségi ügy és javítóintézet lett, így képes volt teljes mértékben belebújni karakterei bőrébe. Bár az ő élete szerencsésen alakult, szülei és környezete segítségével hamar jó útra tért.

Az alkotás a kritikusoktól kapott hideget-meleget, egyesek nagyon méltatták, mások felhívták a közönség figyelmét azokra a hibákra, amelyekbe egy első filmes rendező esik, ez ugyanis Faur Anna első filmje. Én is utóbbiak véleményét osztom, hiszen hiába vonulnak fel neves színészek a stáblistában, a karakterek kiforratlanok, a dialógusok erőltetettek, a képi és a hangi világ gagyi. Egyébként sem foglalnak el kiemelt helyet a szívemben a 2000 és 2010 között készült magyar filmek, ez az éra valamiért állandó cringelésre késztet, kivételt képeznek ez alól talán a Kontroll meg a Jancsó-filmek, több értelmes, élvezhető alkotás nem is jut eszembe.

Egy szó, mint száz: a Lányok egy rétegfilm, nem való mindenkinek.

Értékelés: 3/10

Norka

Be the first to comment on "Igaz történet alapján: A budapesti taxisgyilkosság (1997)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .