Eskil Vogt filmje, a De uskyldige vagyis a The Innocents a korábban Oscar-jelölést is elnyert norvég első önálló rendezése volt 2021-ben, és a végeredmény egy rendkívül nyomasztó, ízig-vérig skandináv gyöngyszem, ami görbe tükröt tart nem csupán a szuperhős-filmeknek, de remek példája a bőr alá kúszó horroroknak is.

Vogt elsősorban íróként tevékenykedett korábban, de két évtizeden át dolgozott a neves norvég rendezővel, Joachim Trierrel is (például a Thelmán is). Ebben a filmben lehetősége nyílt bemutatkozni rendezőként is, és páratlan hangulatot és atmoszférát sikerült megteremtenie. Jól látszik azonban, hogy elsősorban az írásban tapasztalt, ugyanis a film igazi erőssége abban rejlik, ahogyan három különböző családi történetet fűz egybe sikeresen, melyek mind ugyanazon körülmények áldozataivá válnak.

A De uskyldige főszereplői négy gyerek, akik a nyári szünet alatt összebarátkoznak. A felnőttek vigyázó szemeitől távol, magukban töltik a mindennapokat, és rejtett, természetfeletti képességeket fedeznek fel magukban: telepátia, telekinézis, mások irányítása… Ida, Anna, Ben és Aisha valószínűtlen „fantasztikus négyessé” válnak, ahogyan próbálgatják, mire képesek a környező erdőkben és játszótereken. Ártatlan játékaik egyhamar sötét fordulatot vesznek.
Ida és Anna testvérek, szüleikkel frissen költöztek a városba. Anna beszédképtelen autista, aki értelemszerűen lefoglalja a szülők figyelmének legjavát, így a fiatalabb Ida elhanyagolva érzi magát. Féltékeny nővérére, ugyanakkor némasága miatt nehezére is esik emberként tekintenie rá, így a szülői szemek elől rejtve folyton kegyetlenkedik vele.

Rakel Lenora Fløttum igen tehetséges gyerekszínész és játéka kiemelkedő Idaként, az érzelmek széles skáláját jeleníti meg a szerepben. A Sam Ashraf által játszott Bennel hamar felfedezik, hogy osztoznak a kegyetlenkedés élvezetében, bár a fiú személyisége egészen más pályán fejlődött idáig, és az általa megjelenített fenyegetés talán a film leghátborzongatóbb aspektusa. Az Annát játszó Alva Brynsmo Ramstad szerepe volt talán a legnagyobb kihívás, hiszen neurotipikus színészként kellett egy nonverbális autistát megjelenítenie, és különös figyelmet fordítottak arra, hogy ezt ne klisésen tegyék az autistákkal szembeni sztereotípiákat erősítve. A négyes utolsó tagja a legfiatalabb köztük, a Mina Yasmin Bremseth Asheim által játszott Aisha, akinek szerepében egy idős lélek bölcsessége jelenik meg egy fiatal testbe zárva.

Ő befolyásolja leginkább a többiek sorsának alakulását is, és szolgáltatja egyben a film leginkább szerethető karakterét.
Bár a cselekmény jelentős része a felnőttek tudta nélkül zajlik le, Vogt műve mégis a gyereknevelés különféle módszereit is bemutatja: három eltérő etnikumú, hátterű és társadalmi helyzetű családban követhetjük végig, hogy az újonnan felfedezett képességek hogyan bontakoznak ki. Amikor a lányok rájönnek, hogy Ben rosszra akarja használni új erejét, újfent középpontba kerül gyermeki énjük és tehetetlenül, passzívan figyelik csak, hiába félnek tőle. A szuperhősfilmek gyakran szólnak a hatalommal járó felelősségről, és a De uskyldige közvetlen választ ad arra, hogy mi történik, amikor a hatalom olyan gyerekeket ruház fel, akik túl fiatalok ahhoz, hogy teljes mértékben megértsék saját képességeiket és lehetőségeiket. Ez a történet pontosan erről szól: az ártatlanság elvesztéséről, az ellenőrizetlen hatalom gyakorlásából fakadó sajnálatos következményekről.

A gyerekkor csúf oldala – az empátia hiánya, az önzés, a kíváncsiság és a rosszindulat – ily módon felerősödik és borzalmakhoz vezet. Ez a film nem ijesztő, de zsigerekig hatolva félelmetes és elborzasztó, amit az operatőri munka is tovább fokoz (bár meg kell jegyezni, hogy Sturla Brandth Grøvlen más munkái kiemelkedőbbek voltak). Bár a zsáner határán billegve egyensúlyoz, horrorként azonosítható, melyben a dráma dominál.

Összességében a De uskyldige, vagyis Az ártatlanok az utóbbi évek egyik legkegyetlenebb filmje, amelyben a letisztult filmezés, az alacsony költségvetésű effektek társulnak az átgondolt történetvezetéssel és az érzelmek lebilincselő erejű ábrázolásával, melyek valódi gyöngyszemmé teszik a harsány, ostoba kasszasikerek között. A Keltetéshez hasonlóan ez egy olyan skandináv horror, ami új, kreatív ötleteket valósít meg, és ha nagy ismertségre és népszerűségre nem is tett szert, hosszútávon is említésre méltó darab marad majd.

Kinek ajánljuk: Csak akkor nézd meg, ha érdekel egy elmélkedős, lassú folyású film, illetve nem borulsz ki a valóban zsigerekig hatoló kegyetlenkedésektől, a néző érzelmi kiszipolyozásától. További figyelmeztetés, hogy a filmben állatkínzás is látható. (de a forgatás során egy állat sem sérült meg)

Értékelés: 7/10
Blissenobiarella