Ugyan az idei esztendő első negyede elég gyorsan lepörgött, kedvenc műfajunk továbbra is adós egy igazán emlékezetes alkotással. Szerencsére 2024 hátralévő részében azért akadnak bizakodásra okot adó projektek, ráadásul a napokban befutott az év legjobb horrorfilmje verseny egyik legkomolyabb esélyese a Shudder kínálatába. A Late Night With The Devil a semmiből bukkant fel, de a Cairnes-testvérek neve nem teljesen ismeretlen a zsáner rajongói számára.

A Scare Campaign (2016), és a 100 Bloody Acres (2012) tartogattak egészen kellemes pillanatokat, ennek ellenére az író/rendező duónak közel egy évtizedet kellett várnia legújabb egész estés filmjének bemutatójáig. Már a trailer is kifejezetten érdekesnek tűnt, a South By Southwest filmfesztiválon tartott március 10-ei premier után a kritika egyöntetűen a keblére ölelte az alkotást. A rövid mozis karrier rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen pár hét alatt 10 millió dollárig jutott az alkotás a pénztáraknál.

Stephen King sem fukarkodott a pozitív jelzőkkel, így roppantul örültem, amikor napvilágot látott a hivatalos megerősítés, hogy április 19-én már a Shudder nézői is megtekinthetik a talk show-t, amely egy balul sikerült ördögűzést dokumentál.

Lássuk hogyan tetszett szerkesztőségünknek az idei év legkellemesebb horrorfilmes meglepetése, a Late Night With The Devil!

afiaf: Az ausztrál alkotásoknak mindig van egy különleges zamata, és annak ellenére, hogy nem ontják magukból a horrorfilmeket, mindenképpen érdemes odafigyelni a kontinensről érkező munkákra. A biztató kedvcsináló után Stephen King melegszívű ajánlása („Abszolút briliáns. Nem tudtam levenni róla a szemem.”) nekem bőven elég volt, hogy tűkön ülve várjam a Late Night With The Devil kezdő képkockáit.

A found footage szubzsáner kereteit használó alkotás középpontjában egy 1977-es Halloween éjszakai talk show epizód áll, amelyben a műsorvezető egy (állítólag) megszállt lányt hív meg a műsorba a nézettség növelése érdekében. A roppant ambiciózus Jack Delroy (David Dastmalchian) eredeti terve természetesen nem az volt, hogy az egész nemzetre démonokat szabadítson, de hát a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

A korszak megidézése elég autentikusra sikeredett, az egy helyszín pedig jótékonyan elfedi a minimális gyártási költségvetéssel járó hátrányokat. Az alkotás zömében praktikus effekteket használt a forgatás során, amelyet némi CGI segítséggel nyakon öntve kaptuk meg ezt a kifogástalan vizuális élményt. Az egyetlen negatív sajtóvisszhang az AI használta kapcsán merült fel, hiszen három kép erejéig ezt is igénybe vették az alkotók.

Cameron, és Colin Cairnes nagyszerűen idézte meg a korabeli éjszakai műsorok hangulatát, a végeredmény pedig egy igazi hommage a műfaj nagy klasszikusai előtt. Az ördögűző (1973), A rettegés háza (1979), vagy az Evil Dead – Gonosz halott (1981) is könnyen eszünkbe juthat a bő másfél óra lepörgése alatt, és roppantul meg lennék lepődve, ha a Late Night With The Devil ne kerülne be a 2024-es top 10 horrorfilmjeim közé.  8/10

Blissenobiarella: A found footage műfaj valódi szerelmeseként nagyon vártam ezt a darabot, melyet egyöntetűen a 2024-es év egyik legígéretesebb címeként tartottunk számon.  A manapság a videójátékok terén is nagy népszerűségnek örvendő, múltidéző “VHS-horror”-hangulat egyszerűen tökéletes a The Late Night with the Devil-ben, és legnagyobb erőssége egyértelműen ebben érhető tetten.

Összességében azonban számomra csalódást okozott a film, több okból kifolyólag is. Úgy érzem, hogy a remek alapötletet nem aknázták ki megfelelően a megvalósítás során. Egyrészt a film mindössze 86 perces, ami mellett mindvégig pörög a cselekmény, és a játékidő olyan gyorsan elrepül, hogy felocsúdni sincs idő. Bőven megért volna akár plusz 20 percet is, hogy elidőzzünk egy-egy jelenetnél, és javára vált volna az alaposságnak is, ha több időt töltünk a mellékszereplőkkel.

A found footage jelleg is megérdemelt volna némi körítést, hogy miért látjuk, amit látunk, illetve a videó fellelésének körülményeivel, utóéletével is érdekesebbé tehették volna, akár a film végén néhány felirat segítségével is. Legfájóbb pont azonban mégis az, hogy az egyébként frenetikus végjátékot csak úgy tudták megoldani, hogy kiléptünk a found footage műfaj nyújtotta keretekből – ami egyébként nem tilos, csak nekem itt kilógott a lóláb.

Azzal együtt is, hogy számomra csalódás volt a film, nem volt rossz egyáltalán, azonban mindezek tekintetében számomra nem tud több lenni “egyszernézhetős” filmnél, pedig én számos, ennél kevesebbre tartott found footage darabot is többször újra szoktam nézni. Határozottan úgy érzem, hogy egyre alacsonyabbra kell helyeznünk a lécet, amikor éves toplistánkon gondolkodunk. Vélhetően ez a film is szerepelni fog rajta, de a lista színvonala mintha évről évre csökkenni kényszerülne. 6/10

Jocpappa: Nem szokványos horrorfilmről van szó, mindenképpen díjazom a készítők kreativitását. Valamint David Dastmalchian játéka is kiemelendő, ritkán látok ilyen színészi teljesítményt a műfajon belül. A két kiemelt pont mellett én azonban azt a tábort erősítem, akiknek összességében nem tetszett a film. Nem éreztem benne feszültséget, félelmet még inkább nem, nehezen tudtam bármennyire is beleélni magam. Többször is felkaptam a fejem egy-egy hülyeség láttán, hallatán. A sztori végkifejlete pedig szerintem bohózatba illő, még a found footage alműfajon belül is (amit egyébként nagyon kedvelek) komolyanvehetetlen a megvalósítás. 

Komolyan azt vártam, mikor derül ki, hogy mindez csak valami paródia. A film egyébként lassú tempója mellé hirtelen lezavarták a lehető legabszurdabb befejezést, nem éreztem semmilyen egységet vagy összhatást az addig látottakkal. A végkifejletet tekintve pedig sok jelenet megmagyarázhatatlan, összecsapott hatást kelt. Ezekről spoiler nélkül nehéz lenne beszélnem, így csak ismételni tudom magamat: a Late Night With The Devil számomra nehezen befogadható, kásás, határidőre megírt történet lett, gyenge megvalósítással. 4.5/10