Samil Igyiatullin orosz nyelven alkotó, tatár származású író könyve valódi különlegesség. Hazánkban bár kevéssé ismert név az övé, már kétszer is elnyerte a Nagy Könyv-díjat, Az ubirt is számos kategóriában díjazták, és a leginkább feltörekvő orosz szerzők közé sorolhatjuk az egyébként újságírásban tevékenykedő férfit. Az eredetileg már több, mint tíz évvel ezelőtt megjelent Az ubir egyszerre urban fantasy, ifjúsági könyv és valódi folkhorror, egy többszörösen rétegzett regény, melynek magyar fordítása jelentette első idegen nyelvű kiadását.

De mi is az ubir?

Az ubir (uvir, mjackaj) vérszomjas démon a türk mitológiában, ami valószínűsíthetően innen terjedt tovább Kelet-Európa felé, és jött létre a vámpírok legendája, amit később Bram Stokernek köszönhetően ismert meg a világ nyugati fele is.

„Az ubir az ördöghöz hasonló, tisztátalan lény, akit oroszul upirnak hívnak. De a tatár ubir nem iszik vért. Ezt a balkáni mesemondók találták ki, a többiek tőlük vették át. Az ubir átvitt értelemben a mai napig azt jelenti, „falánk”, de van még egy csomó rokonértelmű jelentése, például az, hogy „darabokban lenyel”. Még a földben keletkezett hasadékokat is hasonlóan nevezik. Ennek az az oka, hogy az ubir a földből mászik elő, felfalja a holtakat és a kislányokat, legjobban pedig a csecsemőket és a magzatokat szereti. Képes belemászni állatok és emberek testébe is, akiket kesztyűbábként irányt. Bármelyik nyugdíjas néninek, vagy akár középkorú nőnek is képes kiszívni a lelkét, a testét pedig ármányos emberevővé változtatja. A férfiak húzzák a rövidebbet.”

A regényről

A történet főszereplője egy Nail nevű, 14 éves tatár fiú Kazanyból, akinek szülei vidéki látogatásukat követően először furcsán, később hátborzongatóan kezdenek viselkedni, így kishúgát védelmezve kénytelenek elszökni otthonról. A szerző elmondása szerint a regény megírására az a gondolat késztette, hogy mi lenne a gyerekeivel, ha vele történne valami.  A cselekményt Nail elbeszélésében ismerjük meg (Oroszországban az ő neve alatt is jelent meg a könyv), ami fontos szempont a regény nyelvezetét, stílusát illetően. Elvégre egy kamaszfiú meséli el a történteket, és a magyar fordítópáros, Brigovácz Mariann és Kótai Regina bravúrosan ültette át magyar nyelvre a szlengben és szarkasztikus viccekben bővelkedő szöveget. Különösen szerettem, hogy milyen természetességgel tudták fordítani a szereplők életében is meglévő nyelvi különbségeket, elvégre Nail és családja is keveri a tatár- és orosz nyelvet, de előkerülnek arab és török kifejezések is. 

Az eredeti kiadás két részben történt, de Magyarországon egy kötetben vehetjük kézbe a teljes regényt. A két rész azonban markánsan különbözik egymástól:

Az első száz oldalon Nail szüleinek „átváltozását”, majd a gyerekek menekülését izgulhatjuk végig, és ez nem csupán érdekes betekintést nyújt a tatár népi hiedelmek gazdag világába, de kellően borzongató folkhorror is egyben. Sokszor nem tudjuk, hogy ami történik, az valóban megtörténik-e, vagy csupán a tinédzser fiút játssza ki saját fantáziája – esetleg valamilyen mitikus lény babrál éppen a fejével. A második könyvben fordul a kocka, és a menekülő fiúból nem csupán férfivá kell válnia, de valódi hőssé, aki képes megvédeni családját és barátait a rájuk törő borzalmaktól. Ez a rész akcióban gazdag thriller, a két rész együtt pedig egy megható felnövekvés-történet, amelyben Nail megismerkedik népe gyökereivel, és legfőbb üzenete talán a hagyományok és a bátorság fontossága, az ígéretekhez, önmagunkhoz és családunkhoz való hűség.

Az ubir nem egy tökéletes regény. Az én ízlésemnek meglehetősen túlírt, száz oldalnyival rövidebbre vágva kevesebb üresjáratot éreztem volna olvasás közben. Gyilka, Nail kishúgának alakja nem lett kellőképpen kidolgozva, és zavarónak találtam, hogy a kislány nyolcéves kora ellenére inkább négy-ötévesként viselkedett a kezdetektől fogva. Furcsa az is, ahogyan Nail túlzásba viszi a viccelődést, amikor szülei éppen haldokolnak, és összeomlik az egész világa – különösen a második részben hat zavaróan ez a történet sodrásában. De minden hibája ellenére értékes történetnek tartom, és a folkhorrort kedvelő olvasók számára valódi csemege, hiszen a tatár hiedelmekbe való bepillantás igazi kuriózummá teszi.

Csak a fülszövegben írtakat ismételhetem magam is: Az ubir egyszerre intellektuális, egzotikus, izgalmas fantasy, thriller és horror egyben, ugyanakkor kamaszoknak is ajánlható szórakoztató olvasmány.

 

A könyvet köszönjük a Kairosz Kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni!

Értékelés: 7/10
Blissenobiarella