Hűséges olvasóim emlékezhetnek rá, hogy nagyjából három évvel ezelőtt írtam egy cikket Blanche Monnier-ről, aki saját családja “jóvoltából” raboskodott nem kevesebb, mint huszonöt esztendőn át házuk egyik félreeső toronyszobájában, az ágyhoz láncolva. Az ember nem is gondolná, milyen sokan élnek úgy, hogy csupán egy szűk helyiség vagy egyetlen bútordarab képezi komplett életterüket! Az eset, amit ezúttal hoztam, meglepően sok hasonlóságot mutat a fent említett francia hölgy esetével, bár ágy helyett egy kanapéé a főszerep, és a happy ending – hiszen Monnier-t végül megtalálták és kiszabadították – is elmarad… Következzen mindaz a borzalom és horror, ami egy Lacey Fletcher nevű fiatal nővel történt meg a közelmúltban.

2022. január 3-án, hajnalban egy kétségbeesett telefonhívás riasztotta a 911-et. A hang a vonal túloldalán azt állította, hogy lánya nem lélegzik, és könyörgött, küldjenek gyorsan valakit, aki segíthetne. Amikor Daulton Corban rendőrtiszt és kollégái kiérkeztek a megadott címre, a lány apja éppen mellkas-kompresszióval próbálkozott, de hiába: a vak is látta, hogy szerencsétlen teremtés már halott. Az elhunytat Lacey Fletcher-nek hívták és amikor a rendőrök rátaláltak, csupán egy rövidke kis pólót viselt. De volt ott még más is… A házba belépve olyan orrfacsaró volt a bűz, hogy az újonnan érkezők hátra tántorodtak tőle. Ahogy pedig jobban körülnéztek, a látvány is gyomorforgató volt. A tekintetek a kanapéra szegeződtek, mert a holttest itt foglalt helyet, félig ülő pozícióban. A nappali ezen részét vastagon borította az ürülék és a vizelet, az áldozat pedig még ennél is rosszabb állapotban volt: sebek borították minden négyzetcentiméterét, s a sebekben élősködők nyüzsögtek. De erről majd később.

Lacey Fletcher rövid és furcsa élete

Lacey Ellen Fletcher 1985. november 25-én született a louisiana-i Slaughter-ben (milyen kedves kis településnév…). Szülei, Clay és Sheila Fletcher, előbbi egy nonprofit cég alkalmazottja, utóbbi rendőrségi és bírósági hivatalnok, asszisztens. Lacey egyke gyerek volt, a család pedig egy – amerikai mérce szerint – aprócska, de kívül-belül takaros házban élt. Fletcher-ék istenfélő, templomba járó emberek voltak, a helyi baptista közösséghez tartoztak, s elmondható, hogy jóban voltak mindenkivel a szomszédságban. Lacey gyerekkora átlagosan telt, a brownsville-i Baptista Akadémiára járt, és tagja volt a röplabda csapatnak is. Környezete elmondása szerint mindig jókedvű és kedves volt, bár kissé félénk. Kisebb korában autizmust diagnosztizáltak nála, ez azonban korai éveiben nem okozott problémát. A gondok akkor kezdődtek, amikor a lány 9. osztályba került. Okosnak, értelmesnek tartották, de érezhetően visszamaradottabb volt társainál: nem érdekelték azok a dolgok, amik a többi 14-15 éves lányt, például a fiúk, a ruhák, a sminkelés, a vásárolgatás, meg effélék. Lacey még mindig inkább a játékaival játszott és Disney rajzfilmeket nézett szabadidejében.

A kamasz lány furcsa viselkedése feltűnt szüleinek is, ezért édesanyja elvitte őt Donald Hoppe klinikai szakpszichológushoz. Lacey összesen tizenkét ülésen vett részt 2000 és 2002 között. A szakember megállapítása szerint a lány súlyos szociális fóbiáktól szenved és erősen szorong, valamint átlag alatti az IQ-ja. Sheila és Clay ennek tükrében jobbnak látta kiíratni őt az iskolából, innentől kezdve magán úton folytatta tanulmányait. Ha lehet ilyen kijelentést tenni, szerény véleményem szerint (és ezt minden bizonnyal mások is osztják), ez volt az a pont, amikor a Fletcher-lány élete visszafordíthatatlanul elindult a lejtőn…

Lacey 2002 után nagyon keveset mutatkozott háza falain kívül. Ritkán azért látták az utcabéliek őt a környéken kocogni, súlyzókkal a kezében, aztán ezek az edzések is szép lassan elmaradtak. A dolog odáig fajult, hogy Lacey huszonöt éves korára már nem volt hajlandó kijönni a házból, sőt, a kanapéról sem volt hajlandó felkelni. Egyik szomszédjuk, Robert Blades, később, a nyomozás idején azt nyilatkozta a DailyMail.com újságíróinak, hogy még 2017-ben összefutott Clay Fletcher-rel, és megkérdezte tőle, hogy van Lacey, régen látta. „Talán férjhez ment vagy egy másik városban jár egyetemre, esetleg külföldön van?” – érdeklődött. „Ó, nem – válaszolta az apa – Lacey még mindig itt lakik. Jól van.” Majd hirtelen témát váltott, ezt a szomszéd rendkívül bizarrnak találta…

Nyomozás és médiavisszhang

2022 májusában aztán elkezdtek szépen kipotyogni a csontvázak a szekrényből, s az egész nemzet értesülhetett a történtekről. A média hiénaként csapott le a sztorira, feltárva annak minden kényelmetlen részletét. Lacey Fletcher halálának kivizsgálásáért Dr. Ewell Bickham halottkém volt felelős, miután 2022 januárjában holtan találták a lányt. Jelentésében arra hívta fel elsőként a figyelmet, hogy kizárt, hogy az akkor már harminchat éves nő szülei is ott laktak vele a házban, hiszen ezt a bűzt senki nem bírta volna huzamosabb ideig elviselni. Ez új megvilágításba helyezi a szülők felelősségét. Bickham így nyilatkozott: „Bár jó pár halálesettel volt már dolgom pályafutásom során, de ilyet még soha életemben nem láttam. Lacey elrohadt a saját testében, egybe olvadt a kanapéval.” A szakértők összegzése szerint a nő tizenkét évig nem mozdulhatott a fekhelyéről. Amikor rátaláltak, egy kis zacskó cukorka hevert mellette, Bickham szerint jó ideje ez lehetett az egyetlen tápláléka, s ez megmagyarázza, miért nyomhatott összesen csupán negyvenhárom és fél kilogrammot.

Igazságügyi orvosszakértőként a louisianai Harvey-i Jefferson Parish Forensic Center munkatársát, Dr. Dana Troxclair-t jelölték ki. Az ő megállapításai a következők voltak: Lacey altestét annyira szétmarta a vizelet és a fekália, hogy bizonyos helyeken kilátszottak a csontjai is. Sebei olyan mértékben elfertőződtek, hogy bizonyos helyeken megfeketedett a bőre, s ezekben – főleg a nemi szervek körül – hemzsegtek az élősködők, kukacok. Ahol a paraziták megfordultak, ott a bőr tele volt csípésekkel. S ami a leghátborzongatóbb, ezek nem Lacey halála után kerültek oda és szaporodtak el, hanem még akkor, amikor a nő élt, iszonyatos fájdalmakat okozva neki, kvázi elevenen felfalva őt. Ahol még maradt rajta némi hús, ott az emberi szövetek összeragadtak vagy valamiképpen összeforrtak a kanapé szöveteivel. Az arcon, a hajon, a füleken és lejjebb, a nyakon, mellkason és hason, valamint a végtagokon friss, alatta pedig megszáradt, kérges széklet volt látható. Az áldozat haja egyébként csomókban ragadt össze. A fejbőr vörös és ugyancsak kérges volt. A körmök hosszúra nőttek, alattuk kosz és székletmaradványok.

Mindent összevetve az áldozatot súlyosan elhanyagolták, Troxlair tehát megerősítette Bickham állítását, miszerint jó ideje senki nem gondoskodott Lacey Fletcher-ről, a nő pedig önmagától képtelen lett volna magától felkelni. Érdekesség, hogy kanapé jobb oldalán egy szürke komód helyezkedett el, amelyen összehajtogatott ruhák voltak. A kanapé előtt pedig egy alacsony, fekete asztal állt, rajta testápoló krémek flakonjai, hintőporral, törlőkendős tasakokkal, orrspray-el, légfrissítős flakonokkal – egy szó mint száz: itt nem arról volt szó, hogy ne lettek volna eszközök tisztán tartani szerencsétlent. Állítólag Sheila Fletcher azt mondta, hogy minden este Lacey mellé bújva aludt a kanapén, ám ha valami hihetetlen ezen a világon, akkor ez a szöveg az…

A szakemberek végül is a halál okaként az események láncreakciója miatt bekövetkezett szepszist jelölték meg, azonban legyengült és alultáplált szervezete miatt egyébként sem lett volna sok hátra neki. A szülők 2022 januárjától előzetesben vannak. A louisianai Clinton város esküdtszéke kétszer is vádat emelt ellenük. Kihallgatásaik elején még váltig állították, hogy ők rendszeresen gondoskodtak lányukról, mindent megtettek annak érdekében, hogy ellássák és ne szenvedjen hiányt semmiben. Közel két esztendeig tagadtak minden ellenük irányuló vádat. Sheila ügyvédje, Steven Moore például a tárgyalóterem előtt adott interjúban így fogalmazott a sajtósoknak: „A szülők halálra szerették a lányukat”. Ez freud-i elszólás lett volna?

Igazi fordulat nemrég, 2024 februárjában állt be az ügyben, amikor Fletcher-ék változtattak vallomásukon és most már hajlandóak elismerni bűnösségüket lányuk elhanyagolását és ennek folyományaként halálát illetően. Kilátásaik nem túl jók: akár életfogytiglani börtönbüntetés is kinéz nekik, feltételes szabadon bocsátás nélkül. Amennyiben enyhébb büntetést kapnának, úgy is negyven év körül lesz a letöltendő évek száma. Ítélet 2024. március 20-án várható. Nos, majd meglátjuk.

Norka