Legnagyobb bánatomra egy ideje már nem készülnek igazán bűnös élvezetnek beillő esszenciális hulladékfilmek (nem, nem, az Asylum-istálló szörnyszülöttei sem azok!), többnyire vállalhatatlan CGI-vel összepacsmagolt, minimális költségvetéssel és borzasztó igénytelenséggel létrehozott szórakoztatóipari trágyakupacok uralja a terepet. Trash-filmek iránti mérhetetlen vágyakozásomat ezért (ismét) kénytelen voltam egy ilyen újabb rettenetes fércművel kielégíteni, amelynek már a címe elmond mindent.

A roppant bazári című Snake Hotel gyakorlatilag ugyanazt tudja, akarja és szégyenkezés nélkül csinálja is, mint a 2021-es Dinosaur Hotel, valamint annak tavaly készült folytatása. Teljesen eltérőek az írók és a rendezők, a mindhármat bevállaló Jagged Edge Productions-ön kívül egyetlen közös pontként a Chrissie Wunna nevű borzasztó nőszemélyt nevezném meg, aki mindegyik ocsmányságban szerepet vállalt. Talán kényszerítették, ám az is lehetséges, hogy önmagától tette, erről nincs bővebb információm.

A Snake Hotel elején az intézetben büntetésüket töltő lányok – többek között a főszereplő testvérpár – baltával faragott képű vezetőjével tárgyalva egy különös látogató, bizonyos Ms. Fang (őt játssza ez a csodálatos Chrissie Wunna, aki arcát verdeső gigantikus műszempillákkal és méteres evőpálcikákkal a hajában csúcsgonoszként funkcionál) üzletet köt. Elviszi magukkal a lányokat nem éppen legális túlélőjátékukba, a nyertes pedig szabadon kisétálhat. A világvégi kastélyban azonban elképesztő méretekkel bíró és egyben botrányos kinézető CGI-kígyók várják, hogy minél előbb felfalhassák az elítélteket.

Ennyi lenne a Snake Hotel hihetetlen mélységű cselekményének rövid ismertetése, amelyet próbálnak olyan érzelmekre ható dolgokkal megtölteni, mint a testvérek saját védelmében elkövetett gyilkosságának könnyáztatta visszaidézése, vagy a roppant megmosolyogtatóra sikerült, ám egymás közötti véresen komolyan gondolt csajbunyó, valamint az egyik marcona őr önzetlen segítségnyújtása… na és az az ember játszotta bődületes elfuserált géphangú android?! Az mi, de tényleg?! Filmünk egyik garantált mélypontja, azt már most megmondom.

Kígyóink között akad természetesen félelmetes anakonda, fűrészfogakkal teletömött szájú még félelmetesebb királykobra, egy-egy jelenetben ráadásul egy korall (vagy talán király?) siklót is beletettek, hogy piros mintázatával színesítse az amúgy szürkés-fekete vagy barnás felhozatalt. Ügyesek.

Mondanom sem kell, hogy hihetetlen bazári kínlódás az egész, de nyilvánvalóan egy jóérzésű ember ilyen ordenáré szarkupacot soha nem fog megnézni. Bőven elég neki, hogy elolvassa ezt a cikket, és rezzenéstelen arccal konstatálja, hogy bizony ebben a pusztulásra ítélt világban ilyet is megalkottak. Esetleg még lepörgeti a gyorsan a trailert, aztán tényleg örökre elfelejti. Máshogy nem lehet.

Értékelés: 3/10

eyescream