Esküszöm, a Transmutators című szintén idei csodát nem fogom kivesézni, ahogy az Asylum trágyagyár Transmorphers: Mech Beasts alcímre keresztelt harmadik installációját sem, viszont a mockbuster stúdió epikusra nőtt CGI-majmának kalandjai mellett már tényleg nem szeretnék elmenni. A 2021-ben Godzilla vs Kong mintájára eszkábált Ape vs Monster cselekményét követően az űrből visszaérkezett, óriásira nőtt kísérleti majom ezúttal egy robotikus ellenféllel (mivel mással?) találja magát szembe.

Remélem, nem kell ecsetelnem senkinek, hogy az Asylum miben utazik: kiválasztanak egy friss blockbustert, és annak koncepcióját mohón lenyúlva megalkotják a saját ordenáré változatukat iszonyatosan minimális költségvetésből. Méghozzá elég pofátlan módon – szóval ha valaki nem figyel oda, még véletlenül ezt nézi meg. Kivéve, a trash-fanok, mint én, akik direkt ezekre a fércmunkákra pályáznak. Most pedig fogadjátok sok szeretettel a low budget King Kong és robotikus másának fergeteges kalandjait.

Az előző filmben (Ape vs Monster) zajló összecsapások után a katonai erők nem tétlenkednek: egy hatalmas mecha-majmot készítenek, aki már az első éles bevetés során berosszul. Csúnya hackerek ugyanis megszerzik felette az irányítást, és egy közeli városba küldik pusztítani, hogy egy ilyen jellegű olcsó kaiju-imitációban is láthassunk dühös mozdulatokkal leamortizált füstölgő házakat. Szerencsére azonban Sloane nevű rendkívül ambiciózus főszereplőnk egy emeletes ház tetejéről ráugrik a robotmajmócára, ráadásul mindezt magassarkúban, szóval nem semmi tehetség a hölgy. A robotmajom belsejében aztán megpróbál mindenféle vezetékeket vagdosni és valahogy leállítani a monstrumot. Mivel ez természetesen nem sikerül, így kénytelenek bevetni az Abraham névre keresztelt óriásgorillát, merthogy az majd megállítja. A szélerőmű-mezőn megkezdett csatározás aztán a nagyvárosban folytatódik, ahol toronyházak, magasvasutak és hidak látják kárát a titánok összecsapásának. Miután Sloane is kijut a robotmajomból, Abraham természetesen legyőzi, a hacker-csapatot pedig elfogják.

Ape vs Mecha Ape című produkció játékidejét gyakorlatilag 95%-ban párbeszédek töltik ki; egyik jelenetből a másikba vezető folyamatos pofázások a semmiről, miközben érdemi (látványt előtérbe helyező) részekre alig jut idő. Elképesztő módon túlbeszélik a cselekményt. Fináléban kapunk némi direkt módon tálalt akciót is, ha már kaiju a választott műfaj, de semmi extra. Abaraham nevű óriásmajom legalább most már valóban gorillásan néz ki, az előzményének számító film testi fogyatékos emberszabásújához képest. Asylum-produkcióként hozza az ergya-faktort, bár a sok rohadt dialógus hamar az agyunkra fog menni, ha esetleg mégis megtekintjük. 

Értékelés: 3/10

eyescream