Az elmúlt években hagyománnyá vált számomra, hogy december 24-én egy karácsonyi témájú cikket írjak a CineGore hasábjaira, így az ünnepi készülődésem részévé vált ilyen jellegű horrorok nézése a szentestét megelőző napokban. Ez, mivel a karácsony témáját ritkábban dolgozzák fel kedvenc műfajunk képviselői, általában közepes, rossz vagy épp nagyon felvállalhatatlanul pocsék filmeket jelent, de hát meg kell hozni ezt a magasztos áldozatot az olvasók kiszolgálása érdekében. Idén azonban úgy gondolom, jó fiú voltam és ajándékként talán egy vállalható minőségű alkotást is megtekinthetek, így került velem szembe az Anna and the Apocalypse címet viselő brit műremek. A film leírásában egyszerre szerepeltek a karácsonyi, zombis, horror, musical és vígjáték szavak, ez pedig nekem felhívás lenne keringőre bármilyen más élethelyzetben is, így nem hagyhattam ki.

A történet elég faék egyszerű: Anna (Ella Hunt) és osztálytársai utolsó gimis éveiket tapossák egy angol kisvárosban és a karácsonyi iskolai ünnepségekre készülnek. Az iskolai ünnepségre végül barátaival nem megy el, szemben azok rokonságával és a vele épp haragban lévő apjával, azonban az éjszaka folyamán zombiapokalipszis tör ki a világon, elszakítva őket egymástól. Annáéknak át kell verekedniük magukat a városon és egy nagy rakás zombin, hogy újra találkozhassanak szeretteikkel, a harcokat időnként egy-egy zenei betéttel megszakítva.

John McPhail és stábja az érdekes és izgalmas felütés mellett egy remek filmet hozott tető alá az Anna and the Apocalypse személyében. Egy egyszerű, helyenként bájos történet, szerethető szereplőkkel, hol komikus, hol drámai felütéssel, ami így kiváló szórakozást nyújt az alig több mint másfél órás játékidő alatt. Maga a történetvezetés izgalmas és tanítani való: a film eleje rengeteg vígjáték elemet tartalmaz, egy helyen még a híres, nagy előd Shaun of the Deadből is loptak konkrétan egy snittet, ami azonban a tiszteletadás és utalás jele, semmint az ötlettelenségé. Azonban ahogy egyre inkább halad a mű előre a zombiapokalipszis bemutatásával, úgy válik egyre inkább drámaibbá a hangulat és tűnnek el a komikus jelenetek, hogy a végén a klasszikus horrorfilmekre jellemző nyugtalan lezárást kapjunk. A drámai hangvételt csak fokozza, hogy a legtöbb szereplő nagyon szerethető és képesek vagyunk hozzájuk kötődni. Bár az eleje a műnek nagyon lassan indul be (az első fél óra után kezdődik el maga az apokalipszis), a végére azonban hullani kezdenek a karakterek, akiknek az elvesztése így különösképpen meg tudja rendíteni a nézőt, ráadásul ezen elhalálozások sorrendisége is szépen van felépítve.

Mivel főleg kezdő, alig ismert színészeket láthatunk a képernyőn – a kivétel talán az ellenszenves iskolaigazgatót alakító Paul Kaye, aki itthon a Trónok harcából lehet ismerős – sajnos látszik a tapasztalatlanság sokuk játékán. Egy-két szereplő játéka nem túl hiteles, néha kizökkenti az embert a filmből, azonban a karaktereik remekül vannak megírva, így az ő drámájuk is hiteles tud maradni ennek ellenére. Egy másik negatívum még véleményem szerint Paul Kaye játéka, aki kicsit túlripacskodta ezt a szerepét, nem tud hiteles és súlyos főgonosza lenni a filmnek. Az Anna and the Apocalypse másik elemei még a zenei betétek, lévén, hogy musicalről van szó: ezek a dalok hangszerelésükben és hangulatukban nagyon hasonlítanak egy-egy Disney musicalhez, sajnos egyik sem kiemelkedő, valamint nagyon egy kaptafára íródtak. Úgy érzem, az alkotás enélkül az elemek nélkül is teljes lenne, bár kétségkívül néhol azért szórakoztatóak.

Az Anna and the Apocalypse tehát kiváló szórakozást tud nyújtani a nézőknek: mintha a Shaun of the Dead elemeit keverték össze egy Disney musicallel, azonban a végére több komolyságot és feszültséget hagyva. Bár témája miatt nem merném ajánlani a teljes családnak, horror rajongóknak kifejezetten, egy, a műfaján belül bájos kis történet, néha egy-egy meglepő fordulattal.

Kiknek ajánljuk: azon horror fanatikusoknak, akik egy kis lazább kikapcsolódást keresnek karácsonykor

Értékelés: 7/10

Kele-man

Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!