Ryan Murphy és Brad Falchuk által életre hívott – kezdetben még AHS-spinoffnak is tekinthető – antológia harmadik évadját éppen Halloweenre időzítették, ám ez a csupán négy epizódot tartalmazó fejezet talán még az eddigieknél is laposabbra és kevésbé horrorisztikusra sikerült. Lássuk tehát bővebben, hogyan muzsikáltak a magamban csak American Not So Scary Horror Storiesnak hívott franchise legújabb történetei.

A 2021-ben startolt széria – hét, illetve nyolc epizódot magában foglaló – eddig első és második évadja sem volt az az igazán csúcsminőségű szórakoztatást előidéző élménydömping, leginkább csak olyan hobbiszinten működő ad hoc ötletbörze, amelyben jórészt az anyasorozatból kimaradt (vagy oda nem elég erős) koncepciókat gyűjtötték össze, néha egy-egy utalással kikacsintva rá. Viszont azért bőven több köze volt a horror műfajhoz, mint aktuális gyűjteményünknek.  

A Huluweenre időzítve a harmadik évad mindössze négy (!) résszel szállt harcba; talán Manny Coto nevű alkotótársuk halála is valamennyire közrejátszhatott, hogy nem készült több történet, azonban a felhozatalból egyik darabra sem mondhatom, hogy maradandó vagy esetleg különleges(en erős) lett volna, és nem is feltétlenül szőrös szívem okán.

A Bestie című nyitányban egyébként egy igencsak aktuális témát feszegetnek: egy érzelmileg sérült tinédzser szociális kizsákmányolását követhetjük nyomon a virtuális tér segítségével, azonban a pszichológiai feszültségkeltés és a drámai csattanó mellett (helló, Black Mirror) nem igazán értetettem, hol ebben a kimondott horror. A Daphne-ban egy otthoni asszisztensként funkcionáló M.I. válik nagyon gonosszá, ám ebben sincs semmi extra, előre sejthető a forgatókönyv minden egyes momentuma; az utóbbi időben annyi hasonló alkotást láthattunk már ilyen koncepcióval. Kimondottan ötlettelen volt, és untatott.

Míg a Tapeworm a divatvilág könyörtelen falai közé kalauzol el minket: az utolsó pár perc kivételével inkább egy közepesen érdekes X-akták epizód lehetne belőle, mintsem egy kimondottan horrorisztikus történet.  A negyedikként befutó Organ lehet mind közül talán egy kicsit kiemelkedő, amely nem várt fordulatokkal gazdagítja a Cronenberg bodyhorrorjára is némán kikacsintó cselekményét, bár a történet kurta lezárása után a fejemben még bőven motoszkáltak kérdések, amikre nem kaptam választ.

Összegezve, az American Not So Scary Horror Stories harmadik etapjában helyet kapó történetek egyáltalán nem győztek meg, hogy folytatni kéne ezt az installációt. Mivel azonban streamingen bőven elfér egy ilyen közepesnek ható antológia-produktum, merthogy az American Horror Story mesteri alkotópárosa áll mögötte, az az érzésem, hallunk még felőle jövőre is.

Értékelés: 6/10

eyescream