A Sharknado először 2013-ban csapott le, aztán mindenki kedvenc Asylum-szériája egészen 2018-ig minden évben kitermelt magának egy frenetikusan ordenáré folytatást. Ám a Cápavihar csak a kezdet volt, ugyanis később jött a magából bohócokat dobáló (közösségi finanszírozás segítségével megvalósuló) Clownado, a közelmúltban bukkant fel a Firenado, most pedig kevésbé élvezetes kinézetű prehisztorikus CGI-kreatúrák potyognak egy újabb nyomorult forgószélből.

A Bermuda-háromszögben kitörő mágneses vihar őskori kreatúrákat hoz a felszínre, és egyenesen a Város felé tart – pontosan az ilyen jelenségekre szakosodott tudós ezt az eseményt előre megjósolja, ám meglepő módon senki nem hisz neki. Mikor még hülye haverja is elhagyja, kénytelen egy hotelba menekülni a szörnyeket dobáló szélvihar elől, ahol éppen kihívó ruhákban pompázó Charlie angyalai női FBI-osztagosai buktatnak le egy embercsempészt. Aztán együtt meg külön-külön menekülnek az épületbe betörő rémségek elől…

Hulladékfilmünk nyolcvanpercnyi cselekményében pontosan annyi szörnyet tud felmutatni, mint a trailerben, szóval túlságosan intenzív rémkedésre ne tessék számítani. Legtöbb esetben egyébként vígan suhanó, ám kárt nem igazán okozó pterodactylusokkal találkozhatunk. És persze a cápákkal, akik vagy bizonyos pincejáratok falait törik át vagy éppen krokodilokat zabálnak meg, esetleg a nevenincs amerikai város egy-egy elárasztott utcájában fenik uszonyaikat autó tetején rekedt következő áldozatuk megzabálásának reményében. Akad ezenkívül még egy-két óriáspolip, lépcsőzést is kiválóan abszolváló alapjáraton rohangáló krokodil, az ember összeroppantásának ambíciójával támadó korallsikló meg valami tisztázatlan faji besorolású rák-skorpió-pók-izé… Nyilván mindegyik nettó öt percnél kevesebb időt tölt a képernyőn, mert ugye drága a CGI, még ha ennyire okádék színvonalú is.

Szereplőink közül talán a szőke Danielle Scott lehet ismerős olyan kifinomult és modern igénytelenségekből, mint a Micimackó: Vér és méz, Pterodactyl vagy a Snake Hotel; bár igazából teljesen mindegy ki sikoltozik, futkorászik meg beszél ostobaságokat a hotel belsejében játszódó összecsapottan koreografált jelenetek alatt, rettenetes az egész. Mivel (sajnos) nem Asylum-produkcióról beszélünk, ezért ergyafilmhez képest visszafogott agyfasz-faktorral bír, emiatt pedig a dögunalmas részek közé beszuszakolt baromságok sem ütnek akkorát, amekkorát egy bűnös élvezeteket iránt rajongó trash-mániákus várna. Nyilván egy egység sugarú nézőnek még így is bőven a vállalhatatlan kategória, úgyhogy tessék helyén kezelni.

Értékelés: 3/10

eyescream