Bár egy csodálatos Terminator rip-offal már régebben jelentkeztünk oldalunkon, ám az öreg Bruno Mattei hulladékában leginkább az Aliens című klassziker főbb jeleneteivel keverte a minden elemében olcsó és bűzös fekáliához hasonlatos bazári matériát. Ez a trash-mániákusoknak szintén kihagyhatatlan indonéz adaptáció viszont sokkal inkább felvállalta James Cameron 1984-es eredetijét, bár a forrásmű megmosolyogtatóan olcsó és egyéni alternatív változatát fantasztikus eredettörténettel és szoft-erotikus szekvenciákkal töltötték fel.

Kezdő jelenetben egy kis tengerparti kastélyban megismerkedhetünk a déltenger nimfomániás királynőjével, akik a szolgák által prezentált kanos férfiak hadát keféli halálra (ezt olyan mesteri módon abszolválják, hogy némi jóleső lovaglás után vért fröcskölnek meg pacsmagolnak a kielégülni próbáló hímegyed arcára és persze a lepedőre, ezzel jelezve hogy halálos coitus történt), ám az utolsó delikvens kifog rajta. Ugyanis megmarkolja az uralkodó lába közül előkígyózó angolnaszerű entitást, ami egy késsé változik a kezében, és mivel nem adja vissza, ezért az enyhén hónaljszőrös cudar hölgyemény megátkozza, hogy el fog jönni az unokájáért, majd eltűnik.

Ugrunk a jelenbe, ahol egy szimpatikus tüdőcsúcsokkal rendelkező hetyke kis antropológusleányzó egy ritka kiadvány segítségével az óceán mélyére merülve próbálja megfejteni a délitenger királynőjének sejtelmes legendáját, arra azonban rohadtul nem számít, hogy azon a terepen ahol eleve emberek sokasága tűnik el, az uralkodó gonoszsága megszállja, hogy beteljesítse ígért jóslatát.

A nagyváros kikötőjében előbukkanó teljesen mezítelen démoni entitáselőbb egy saját szájába hugyozó (!) semmirekellőt meg részegeskedő haverját intézi el a szokásos módon, vagyis halálra keféli őket, később meg már ruhát kerítve magának, becsörtet egy hotelba, ahol mindent eláraszt köddel, hogy ütősebben adja vissza, amikor szétzúzza a berendezést szeméből kiáramló kékes villámlás közepette. Nyilván a hotel rá küldött biztonsági alkalmazottjával is szexel, akit annak rendje és módja szerint kicsinál, majd elindul a tévében látott énekesnő nyomában, aki hiszitek vagy sem, de pont a film elején látott csóka unokája.

Az énekesnői ambíciókat dédelgető kiscsaj egy bárban kornyikál, amikor Lady Terminator megpróbálja kinyírni, szerencsére másik főhősünk, a szimpatikus özvegy nyomozó és haverja pont a műsorát nézik, így segítenek megszöktetni az időközben eluralkodó káoszból. Némi autós üldözés és lövöldözés után a rendőrőrsre hajtanak, de az istennő által megszállt antropológusnémber oda is követi őket. Egyesével nyírja ki a központ folyosóján szabályos időközönként megjelenő kommandós ruhás, bukósisakos rendőröket, majd újabb üldözéses szekvencia veszi kezdetét.

Lady Terminator egy újabb hotelszobában meggyógyítja sebeit, majd a tükör előtt kiveszi a szemét, hogy aztán a szobaszervízessel keféljen egyet, de nem kell aggódni, mert a kereket oldott rendőrcsávó és az énekescsaj a természet lány ölén szintén dugványoznak egyet. A fináléra egy repülőtéren kerül sor, ahol hirtelen légierő, tank, rakéta minden anyám kínja előkerül, ám a szemeiből lézert eregető halhatatlan némber mindent és mindenkit elpusztít. Végül aztán az egyik irányítótoronyban történő vascsővel ütlegelős kézitusa után az énekescsaj szíven szúrja a hirtelen kéznél lévő mágikus angolna-késsel, amitől a királynő által megszállt antropológusbige kékes villámok közbenjárásával eltűnik, a fegyver meg egyszerűen elrepül. Rendőrünk még pacsizik egy-két haldokló haverjával, majd a narrátor levonja a kellő tanúságot.

Filmünk egy fantasztikus alkotásokat idéző parádés kezdés után teljesen váratlanul átmegy egy sűrűn ismétlődő szoft-erotikus jelenetekkel tarkított sci-fi akciófilmmé, amely letagadhatatlanul a Terminator egyfajta lecsupaszított olcsó és bazári ripoffjává nemesül. Bár akadnak kisebb-nagyobb különbségek (özvegy nyomozó, ősi gonosz megszállása, na és az általa elkövetett megszámlálhatatlan öncélú hancur), azért a főbb jellegzetességeiben vissza-visszatér James Cameron 1984-es klasszikusához. Inkább minimális költségvetéssel és kevésbé felkészült vagy profi módon teszi mindezt, ugyanis itt a járművekből kicsordogáló benzin egyből meggyullad, az autók ütközés után váratlanul felrobbannak, az UZI-k általában egy-egy golyót lőnek csak ki és tárastól zsebben is könnyen elférnek.

Továbbá minden felkészült rendőrnyomozó kocsijában található egy-egy szolgálati gépfegyver, amit alkalom adtán elő tudnak húzni és így tovább. Kedvencem, amikor kiveszi a szétroncsolt szemét, lemossa a csapban, majd a következő jelenetnél már a másikat teszi vissza – mit neki kontinuitás. Legyen benne formás cici meg gyakás, gondolom ilyesmi lehetett a terv. Szintén rendkívüli szakértelemre ad okot, amikor az autópályán egymás mögött haladó autókból lövöldöznek, és a kocsik oldala kapja a golyókat.

Ilyen és ehhez hasonló zseniális trash-pillanatokért érdemes megnézni ezt az amúgy ritkaságnak számító, a maga bárgyú módján elképesztően szórakoztató hulladékot, amelyet az eredeti indonéz megjelenés után az USA filmszínházaiban is vetítettek, majd előbb VHS-en, később pedig DVD is megjelent. Könnyem is kicsordul, ha csak rágondolok, hogy a zöld topban és bőrkabátban lövöldöző és férfiakat halálra lovagló she-terminator ekkora legendás mítosszá nemesült az idők folyamán.

Értékelés: 10/10 (trash-skála szerint)

eyescream