Mi, a Cinegore szerkesztőségében mindig szívesen fogadjuk hazánk feltörekvő íróinak megkeresését. Nem történt ez másként Koppány Tímea esetében sem, amikor újonnan megjelenő dark fantasy regényével “bekopogtatott” hozzánk. Koppány Tímea első műve még Tarja Kauppien álnéven íródott, s A nép igazsága címen 2020-ban jelent meg a Twister Media jóvoltából, amit Margó-díjra is jelöltek. Az írónő hitvallása szerint “az irodalom komoly dolog, a zsánerirodalomnak, még ha fantasztikus vagy akár humoros is, akkor is súlya, értéke és társadalmi jelentősége van”. Cikkünk alanya már a harmadik kötete amit ezúttal a Delta Vision kiadónál adott ki, s ami Eric Muldoom által megalkotott sötét és kegyetlen Ammerúnia világában játszódik. Senki ne ijedjen meg, a könyv önmagában is érthető, de akik ismerik az író által létrehozott univerzumot azok apró utalásokkal is találkozhatnak a Ködcsempészben.

Ammerúnia világát emberek, elfek, ximúroknak hívott veszedelmes lények, kis istenek és még számos lény lakja. Ám a legfontosabb a két elf császárság mely verseng egymással, s az egyik császárság sötét szegletét áthatolhatatlan ködfal öleli körbe. Aki belép a gomolygó szürkeségbe sosem tér onnan vissza, a terület lakói a képződmény megjelenése után mind bent rekedtek a maguk mocsaras lápvidékén elzárva a világtól, miközben mindennapi életüket nemcsak szörnyszülöttek, rablók, gyilkosok, de egy különös és gyógyíthatatlan kórság is megkeseríti.

Itt él Hastur a sötételf rablógyilkos, aki nem vágyik másra, mint hogy leléphessen erről az átkozott vidékről és új életet kezdhessen. Ám a kiút csak is egy módon lehetséges, a ködön át…

Mint fentebb is írtam a Ködcsempész világa Eric Muldoom munkásságának ismerete nélkül is teljesen érthető. Az írónő ügyes hangulat teremtéssel mutatja be a kegyetlen vidéket, annak lakóit és a tartomány hierarchikus rendszerét, vallását mitológiáját. Mindezt teszi szépen a cselekménybe csomagolva épp mindig a kellő helyen megemlítve az aktuálisan fontos dolgokat, így aki sosem olvasott még Ammerúnia világában játszódó művet az sem fogja új érezni, hogy valamiről lemaradt vagy illene tudnia.

Amit viszont tudni illik, hogy főszereplőnk Hastur nem épp egy klasszikusnak mondható hős alkat, sőt még csak nem is hős, de még antihősnek is csapnivaló. Ugyanis elfünk tulajdonképpen nem csinál az egész könyv alatt semmi különöset azt leszámítva, hogy csak próbál túlélni. Hastur nem dönt meg királyságokat, nem pusztít el ősi gonosz entitásokat, nem ment meg senkit és nem akarja megváltani a világot. Hasturt csak egy valami érdekli: Hastur. Nem szerethető, nem erényes és még csak nem is szerencsés alkat, ő egy igazi zsivány, rabló, gyilkos. Ám a vidék ezt követeli meg tőle, egy ilyen ádáz környezetben csak így tud túlélni, amit mi magunk is a könyv előre haladtával bizony igazolni fogunk. Épp ezért olyan különleges az ő karaktere, hisz az írónő kukázva a klisés főhős típusokat egy igazi rablógyilkost tett le elénk, hisz miért ne szólhatna róla, egy abszolút nem hős alaktól a történet. És a fortély működik! Hastur lop, csal, hazudik, gyilkol az egész regény alatt, egyik balszerencséből esik a másikba, (Tímea nem bánik kesztyűs kézzel karakterével, szerencsétlen flótással tényleg mindig történik valami baj) mi még is lassan megkedveljük őt, a szívünkbe lopja magát és már szinte szurkolunk ennek a folyton menekülő, bujkáló, méregtől, sérüléstől, hidegtől, szomjazástól, éhhaláltól szenvedő fazonnak. Így válik lassan gonosztevőből antihőssé előttünk, ahogy tetteivel fokozatosan igazolja saját élni akarásának súlyát.

Persze a cselekmény nem csak róla szól, hisz lesz itt még egy igazi marcona, eleinte picit klissésnek ható, ám azon túlmutató amazon hölgyemény. Valamint egy hitbuzgó nemes, aki papnak áll és nemcsak saját életét de minden mást is áhított istene szolgálatába állít. Mindkét karakter érdekes, szépen passzol a cselekménybe, sok bennük a potenciál, ami sajnos nincs maradéktalanul kihasználva, kicsit olyan súlytalanok maradnak végig a főszereplőnk mellett a könyv egésze alatt.

Ami egyébként végig igen pörgős, nincsenek benne fölösleges töltelék részek, üresjáratok, unalmas hosszas monológok, izgalmas, érdekes, de főként képes beszívni az olvasót. Külön plusz pont jár a fejezetek előtti röpke pár szavas frappáns kis fejezet összefoglalókért, amik ügyesen felkeltik az olvasó érdeklődését. Szóval zakatolunk előre a sztoriban, egyik eseményből esünk a másikban és bumm már vége is a röpke 250 oldalnak. Ennek a gyors tempónak viszont ára van. Sajnos egyes események túlontúl egyértelműen következnek egymásból, szinte nulla fennakadással gördülünk tovább a cselekményben, ami néhol kissé életszerűtlenné teszi az élményt. Hisz vannak esetek amikor még az olvasó is vár egyfajta akadályt, amikor még ő maga sem oldaná meg ilyen egyértelműen az adott szituációt. Persze mindez közel sem drasztikus, és nem rontja el az összképet, csak okoz egy-egy szemöldök felhúzást. Ahogy hasonló szemöldök ráncolást okoz a regény hirtelen lezárása is, számos nyitott szállal, megmagyarázatlan esemény lógva hagyásával is, ami bizony egyes olvasóknak nem fog tetszeni. Feltételezem, hogy mindezt egy esetleges folytatás potenciális lehetősége miatt tette az írónő, de még így is túl hirtelen ér minket az utolsó oldal.

Összességében tehát a Ködszerzet egy tisztességesen megírt, hangulatos, önállóan is olvasható dark fantasy regény. Különleges főszereplővel, pörgős cselekménnyel, ami azért néhol már életszerűtlenül gördülékenyen halad a hirtelen véget érő, szinte lezáratlan befejezéshez.

Értékelés: 7/10

Kinek ajánljuk: Ammarúnia világának rajongóinak, fantasy fanoknak, illetve mindenki másnak aki egy könnyed, de szórakoztató röpke olvasmányra vágyik.

wooltur

A könyvért köszönet Koppány Tímea szerzőnek, akinek regényét IDE kattintva tudjátok megrendelni!