Akármi is történik az esztendő utolsó negyedévében, szinte borítékolható, hogy 2023 nem lesz ott a horror szempontból legerősebb évek említésekor. A streaming aranykor kellős közepén ez kifejezetten sajnálatos, de az idei kínálat legjobb darabjai zömében franchise-folytatások (Evil Dead Rise, Sikoly VI.), kevés eredeti ötleten alapuló említésre méltó alkotás (Beszélj hozzám!) érkezett kedvenc műfajunk tekintetében.

Hollywoodra jellemző, hogy ha kicsit válságban van a kreativitás, akkor leporolják a nagy irodalmi klasszikusokat, és megpróbálják aktualizálni őket. Ez a trend nem újkeletű a horror témájában sem, így alakult, hogy 2023-ban két nagyszabású, kifejezetten mozikba szánt Drakula-adaptációért is izgulhattunk.

Az izgalmakat nem szarkasztikusan értettem, hiszen ezúttal az alkotók valóban csak inspirációt merítettek Bram Stoker remekművéből, az már egy másik kérdés, hogy a házi feladatukat mennyire oldották meg sikeresen. Mindkét alkotás szerepelt a legjobban várt 2022-es horrorfilmek összeállításunkban, és habár a Renfield nem feltétlenül váltotta be a hozzá fűzött reményeket, lássuk a Demeter utolsó útja mennyire nyerte el szerkesztőségünk tetszését!

afiaf: André Øvredal az utóbbi években bizonyította, hogy kis/közepes költségvetésből is tud olyan látványt varázsolni, ami vetekszik az álomgyári produkciókkal (Mortal, A trollvadász), ráadásul A boncolás (The Autopsy Of Jane Doe) esztendejének egyik legjobb horrorfilmje volt. Ez alapján roppant kíváncsian vártam, hogy mihez kezd Bram Stoker klasszikusának egyik fejezetével, ráadásul ezúttal nagyon garasoskodnia sem kellett, hiszen a 45 millió dolláros produkciós költségvetés magasnak számít egy horrorfilm esetében.

Az Apáca folytatására például pár millióval kevesebbet tapsoltak el Wan-ék, de Valak visszatérésével szemben a Demeter rendesen megfeneklett a pénztáraknál. Nagyjából a felét termelte meg a film a mozikban, így elég hamar a streaming kínálatban landolt, pedig összességében egész tisztességes a végeredmény.

Vizuálisan abszolút rendben van az alkotás, nagyjából látszik, hogy mire ment el a büdzsé túlnyomó többsége. A Drakula mitológia adaptációjának már egy fokkal szubjektívebb az értékelése, de számomra szimpatikus megközelítést választottak az alkotók, ráadásul a vérrel sem spóroltak útközben. A zárt környezetben, kevés szereplőt mozgató alkotás szűk kétórás játékidejét azonban lehetett volna kurtítani, el tudtam volna képzelni egy fokkal pörgősebbre vágott, rövidebb darabot, hiszen sem a dialógusok, sem a karakterfejlődés nem indokolta a százhúsz percet. Ezen kívül nem ártott volna egy kicsit combosabb színészi csapat, bár ugyan bántóan gyenge alakítások nincsenek, de mindenképpen szükség lett volna egy karakteresebb főhősre. Összességében én jól szórakoztam a Demeter utolsó útján, ha valaki kifejezetten szörnyfilmet keres, és nincsenek hatalmas elvárásai, akár még kellemesen is csalódhat. 7/10

eyecream: Mivel a tavalyi után az idei év sem volt túlságosan telezsúfolva korrekt minőségű (értsd: hatásos és/vagy élvezhető) horrorfilmekből, így a The Last Voyage of the Demeter című produkciótól vártam némi mentést. Bram Stoker klasszikus művének egyetlen fejezetét elénk táró produkciót nem titkoltan A nyolcadik utas: a Halál mintájára próbálták felépíteni: a klausztrofóbiás hangulatú belső helyszínek a film első részében izgalmas és feszült képsorokat eredményez. További pozitívumként hozom fel, hogy Drakula karakterének megjelenítése igencsak bestiálisra sikerült, vérbő csapolási pedig bőven brutálisak. Ser Davos, vagyis Liam Cunningham egyre inkább megrendülő kapitányként ugyancsak kitűnő választás volt.

Azonban a film kétórásra nyújtott játékideje egyáltalán nem tesz jót az összképnek: repetitíven használt helyszíneken lassan elhalálozó legénységgel, és logikátlanságokkal, valamint nagybetűs kérdőjelekkel fűszerezve (miért nem menekülnek a hajóról?, miért nem gyújtják fel a vámpírt?, miért nem semmisítik meg a koporsókat?) a végére sajnos eléggé döcögőssé változik. Úgy szerettem volna szeretni ezt a mozit, mert volt benne potenciál – az átlagos szintnél jóval bevállalósabb és vadabb, de a CGI is elég korrekt -, azonban összességében ez így most részemről sajnos csak 7,5/10.

Blissenobiarella: Nem tartozik a kedvenceim közé már az eredeti, Bram Stoker-féle Drakula sem, és megannyi filmes feldolgozása, illetve a karakter “kreatív” felhasználásai még kevésbé. Ezek közül is talán azok az adaptációk tudnak a legkevésbé megérinteni, amelyekben szörnyetegként ábrázolják az erdélyi vámpírt, mert nem tudok túllépni azon, hogy mennyire eltávolodunk így az eredeti alapanyagtól. Így a The Last Voyage of the Demeter eleve hátrányból indult nálam. Ellenben a zárt helyszínen, különösen a hajón játszódó filmeket a kedvenceim között tartom számon, így adtam neki egy esélyt, és kezdetben valósággal elvarázsolt a látványvilág, amit nagyon igényesen alkottak meg. Magával ragadó az indulás, de azon a ponton, amikor a szörnyeteg elszabadul, engem teljesen elveszített ez az alkotás, és nehezemre esett egyáltalán végig nézni is. Szörnyfilmként megállhatja a helyét a középmezőnyben, Drakula-filmként azonban elvérzett.  5/10

Kele-man: Kétségtelen, hogy Bram Stoker remekművéből már szinte mindent kisajtoltak, amit csak lehetett, így az utóbbi években a kísérletezgetés és az újítás jellemző a Drakula filmekre. 2014-ben megismerhettük a gróf eredettörténetét, idén pedig szemtanúi lehettünk egy komikus feldolgozásnak, a Last Voyage of the Demeter pedig az előzetesek alapján inkább a vámpír szörnyeteg oldalát szerette volna bemutatni nekünk. Ehhez kiváló alapanyagot adott a regény Captain’s Log fejezete, amelyben egy klasszikus, lényegében slasher alapkoncepció rajzolódik ki előttünk: egy hermetikusan elzárt csapatot az aktuális gonosz szörny szépen, apránként lemészárol.

Izgatottan ültem le megnézni a filmet, hiszen ilyen részletességgel legutóbb a 2020-as Dracula minisorozatban mutatták be az elátkozott hajó történetét, ami remekül sikeredett, ezúttal pedig olyan színész óriások kaptak szerepet, mint Liam Cunningham vagy David Dastmalchian. A színészek nagyszerűen alakítanak, a hangulat fokozása is többé-kevésbé működik, így a film eleje beszippant a történetbe, azonban hirtelen valami kiránt onnan minket: maga a lényeg, a szörny, pontosabban annak a megjelenítése.

Ennél rondább CGI-t a műfajban talán a Van Helsing óta nem láthatott a tisztelt publikum, pedig pont a gróf szörnyetegként való ábrázolása lett volna a Last Voyage of the Demeter nagy újítása, így ez azonban egyszerűen nevetséges és hiteltelen. Emellett a vámpír most tényleg csak egy szörnyeteg és mint kiderült, hiányzik az a személyiség, ami annyira egyedivé teszi és amiért több mint 100 éve rajongunk érte.

Sajnos maga a történet is faék egyszerű, a gyakorlott horror rajongók előre meg tudják jósolni, ki lesz Drakula következő áldozata és a regényt és karaktereit ismerve a film legvége is elég zavaros. Rajongóként keveselltem a “drakulás” easter eggeket is, ezekkel talán jobban be tudott volna illeszkedni Bram Stoker univerzumába. Habár a koncepció kiváló, és a feltételek adottak voltak, a történetvezetéssel és magának Drakulának az ábrázolásával elbukik a Last Voyage of the Demeter.  6/10