A fiatal szerző tavaly kiadott novelláskötetével kapcsolatban a cikk végén halkan megjegyeztem, hogy szívesen olvasnék tőle valami hosszabb írást is a többségében inkább filmes horror-panelokra és klisés természetfeletti szituációkra épülő rémpercesei után. Úgy tűnik, ez most valóra is vált, ugyanis ezúttal egy sorozatgyilkosról szóló pszichothriller krimi került ki kezei közül a Talentum House kiadó gondozásában.

Történet főhőse az alkohollal kitartó küzdelmet folytató Robert Wilson nevű nyomozó, aki a Fogtündér nevű sorozatgyilkos kézre kerítése során maga is balesetet szenved, és kómába esik. Felébredése után alig emlékszik valamire, így társa, a fiatal Oliver Morton segítségével próbálja összerakni a képet. Azonban felépülését újabb gyilkosságok zavarják meg: talán a halott sorozatgyilkos tért vissza az életbe vagy valaki másolja?

Bár Szollár Bence aktuális művét a legtöbb helyen regényként említik, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerencsés tördelésnek hála a hatalmas margókkal is alig tesz ki vagy kétszázötven oldalt, szóval az én olvasatomban ez inkább felel meg egy szimpla kisregénynek. Na, nem mintha ez égbekiáltó probléma lenne, ugyanis üresjáratoktól mentes, rendkívül könnyen és gyorsan olvasható, rövid (és frappáns harapásnyommal indító) fejezeteivel pillanatok alatt magába tud szippantani. És bizony végig nagyon szórakoztató.

A könyv cselekménye két idősík között ingázik: egyrészt a jelenben, ahol az ágyhoz kötött nyomozó próbál meg társa segítségével visszaemlékezni a sorozatgyilkosság részleteire, a múltban játszódó E/1-ben megírt fejezetekben pedig főhősünk akkori élményeinek, érzelmi állapotának lehetünk tanúi, relevánsabb képet alkotva az ügy korai szakaszáról. Robert Wilson kidolgozottsága mellett sajnos a további karakterek túlságosan nincsenek kibontva vagy árnyalva: a mindig szigorú rendőrfőnökasszony egyértelműen titkol valamit a háttérben, míg Olivert inkább egy érzelmeitől fűtött, kissé talán stréber ifjúnak ismerjük meg, ám ez az attitűd kevésbé hiteles a szememben, ha valaki a rendőri pályát választja.

A fogakat gyűjtő brutális sorozatgyilkos (Fogtündér) személye ugyan mára egy kissé elcsépelt figurának tűnhet, de legalább egy ügyes csavarral sikerül megvezetni a Kedves Olvasót, és az elkövető személyét jó ideig titokban tartani, ami szintén jó pont. Sorozatgyilkosunk motivációjának hitelessége viszont kissé billeg, emellett néhol nekem már-már túlzottan (sablonosan) filmbe illőek egyes jelenetek és a ponyvaszerű, flegma-szleng is előtüremkedik. Összességében viszont Bence mégsem végzett rossz munkát, első (kis)regényként megállja a helyét.

Aki tehát egy viszonylag rövid, ám mégis izgalmas, kellőképpen szórakoztató krimit szeretne olvasni, annak mindenképpen ajánlom a főleg horror és thriller műfajok iránt elkötelezett szerző legújabb munkáját!

Értékelés: 8/10

eyescream