Az utóbbi időben beleástam magam a found footage horrorfilmek témakörébe (az ennek eredményeként megszülető cikk hamarosan érkezik), így hát lassan már követni is nehéz, hányat néztem meg. A legtöbbjük nélkülözi az alműfaj klasszikusainak eredetiségét, és teljesen átlagos, felejthető alkotások, azonban talál köztük az ember egy-két kivételesen jó darabot is, amiért már megéri! Ilyen, alig ismert gyöngyszem a The Den is, 2013-ból.

A The Den valójában nem is found footage, hanem úgynevezett screenlife film, vagyis a történetet képernyőkön, webkamerákon keresztül ismerjük meg, akárcsak a Searching, a Host vagy az Unfriended és Unfriended: Dark Web című filmek esetében. Főszereplőnk ezúttal egy Elizabeth nevű lány (Melanie Papalia), aki szociológiai kutatást akar végezni egy afféle webkamerás, videós chatroulette alkalmazáson, a The Den-en keresztül. Az ehhez elnyert anyagi támogatáson túl laptopját is beállítják, hogy minden tevékenységet rögzítsen, amikor csak bekapcsolt állapotban van.

A The Den roppant jól építkezik, és az elején pont azt kapjuk, amit várhatunk: szórakoztató képsorokat nigériai csalókról, perverzekről és a különféle idióták igen széles spektrumáról. Időről időre Elizabeth-et összesorsolják egy indiai lánnyal, akiről azonban csak egy képet lát – kamera híján mozgókép és hang nélkül, írásban kezdenek el beszélgetni. A sokkoló fordulat akkor következik be, amikor mégiscsak bekapcsol a lány kamerája, de csak azért, hogy Elizabeth láthassa, hogy fogva tartják őt, majd másodpercek leforgása alatt a szeme láttára kivégzik. Elizabeth a rendőrséghez fordul a felvétellel, akik ugyan elismerik, hogy valószínűleg valódi, amit látnak, de nem sokat tudnak tenni az ügy érdekében – így főszereplőnk egy informatikushoz fordul, hogy segítsen megfejteni, vajon honnan kapcsolódott az illető. Nem kell sokáig kutatnia, mert hamarosan ő maga is elkezd fenyegetéseket kapni, és a helyzet csak tovább bonyolódik, amikor a pasija is eltűnik…

A screenlife filmeket még manapság is többnyire együtt kezelik a found footage horrorokkal, de lassanként önálló szubzsánerré növi ki magát. Bár maga a „screenlife” technika már a 2000-es évektől megjelent (Pl. The Collingswood Story, 2002), elsősorban az elmúlt évtized során, az internet és a közösségi média-felületek előretörésével vált népszerűvé a filmesek körében – hiszen kiváló közeg az olyan, napjainkban egyre fontosabb témák feldolgozásához, mint a cyberbullying, vagy az internetes bűnözés. Sokan az immár tíz éves The Dent tekintik az első egész estés filmnek, amelyben a cselekményt mindvégig egy számítógép képernyőjét nézve követhetjük végig – aminek oka abban keresendő, hogy a 2011-es Megan is Missing, amely ma már a műfaj klasszikusának számít, teljesen függetlenként, félig-meddig amatőr körülmények között jött létre, és éveken keresztül kiadni sem tudták.

A The Den cselekménye a végkifejlethez közeledve az addigi feszültségkeltést akcióra váltja, és elkezd megszokott, de hatásos – már-már slasher-re hajazó gore-élményt nyújtó – horrorkliséket alkalmazni, de ez egyáltalán nincs hatással arra, hogy végtelenül izgalmas tudjon maradni, és elakassza a néző lélegzetét. A film írói remekül lavíroztak a történetmesélés és az akciódússág között, pont eltalálva a megfelelő arányt.

Napjainkban, egy évtizeddel a film megjelenése után már sokkal tájékozottabbak, és óvatosabbak vagyunk a legtöbben azzal kapcsolatban, mit teszünk az internet nyilvánosságában. Ez azonban nem csorbítja, vagy teszi idejétmúlttá sem a Megan is Missing-hez hasonló filmek, sem pedig a The Den üzenetét: a figyelmeztetést az internet sötét oldaláról, amibe könnyebb belekeveredni, mint hinnénk.

Kinek ajánljuk: A found footage-kedvelők ne hagyják ki, mert valóban alapmű a screenlife filmeket tekintve. Akkor a leghatásosabb, ha otthon, egyedül nézed meg egy sötét szobában, lehetőleg egy laptopon lejátszva.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella