A Halványkék szemek, a Netflix első idei nagy dobása szerepelt az idei leginkább várt filmjeink listáján is, bár a horrorzsánernek inkább csak a szélén egyensúlyoz ez a nyomozós krimi. Ami miatt azonban egyértelműen fontos film számunkra, az az, hogy az egyik főszereplő nem más, mint a horror egyik klasszikusának tartott Edgar Allan Poe, és a mű sokat táplálkozik az ő életrajzából és munkásságából.

A Halványkék szemek című film Louis Bayard Azok a halványkék szemek című 2003-ban megjelent regényét dolgozza fel, melynek legnagyobb erénye intelligens és érzelemmentes stílusa mellett, hogy a történelmi fikciót oly módon éleszti újjá, hogy közben két lábbal a földön áll Edgar Allan Poe jellemét tekintve – sok más közelmúltbéli próbálkozással ellentétben.

A történet 1830-ban játszódik, az Egyesült Államok West Point Katonai Akadémiáján. Az egyik fiatal kadétot felakasztva találják – az öngyilkosság azonban kizárható, mert az áldozat szívét kivájták mellkasából. Az akadémia számára mi sem fontosabb, mint jó hírnevének megőrzése, így megpróbálják diszkréten kezelni az ügyet. Kapóra jön, hogy a közeli fennsíkra vonult vissza Augustus Landor, egykori New York-i nyomozó, akinek nevéhez megannyi bűnügy sikeres felderítése fűződik; így őt kérik fel, hogy derítsen fényt a tettes kilétére. A szigorú szabályok szerint működő katonai bázison kezdetben nincs könnyű dolga, de hamarosan mellé szegődik önjelölt, kivételes képességekkel rendelkező segítője: egy elsőéves kadét, Edgar Allan Poe.

Landort lenyűgözik Poe megfigyelései, így hasznosnak ítéli, hogy együtt folytassák a munkát – feltéve, hogy mindkettőjüknek sikerült elég sokáig józannak maradni ahhoz, hogy a feladatra koncentráljanak. A két férfit sok év választja el egymástól, értelmük, elméjük mégis szoros és meglepően mély kapcsolatot hoz létre köztük, miközben nyomozásuk a titkos társaságok, rituális áldozatok rejtett világába vezeti őket. A hátborzongató gyilkosságok és Landor eltemetett titkai azzal fenyegetnek, hogy szétszakítják az újonnan létrejött barátságot.

Az Azok a halványkék szemek finom prózája és a bonyolultan részletezett karakterek gazdag kárpitja az olvasót az ismeretlen labirintusába repítik, aki a történetnek egészen a legvégéig csak találgathat, hogy mi az igazság.

Hogy számunkra mi mindebből az igazság? Nos, Poe valóban szolgált 1830-31 folyamán a West Point Akadémián, ahonnan botrányos körülmények között távozott rövid idő eltelte után. Szándékosan hadbíróság elé állíttatta magát, ami nem volt nehéz: Poe már korábbi szolgálati helyein is hírhedt volt alkohol- és játékszenvedélyéről, verekedéseiről, de a hivatalos vád az általános hanyagságra és parancsszegésre korlátozódott. Hogy biztos lehessen eltávolításában, Poe nem ismerte el bűnösségét.
Mindössze 22 éves volt ekkor, de már két verseskötete jelent meg nyomtatásban. A hadsereg végleges elhagyásával kezdett még céltudatosabban írói karrierjére koncentrálni.
Közismert tény, hogy Edgar Allan Poe volt az első amerikai író, akinek az volt a célja, hogy kizárólag az írásból tudjon megélni – emiatt pedig egész életében komoly anyagi gondokkal küzdött, és mások segítségére szorult. A korabeli körülmények semmilyen szempontból nem kedveztek: egyrészt a szerzői jog szabályozása igen hiányos volt, másrészt pedig az új tömeges nyomtatási módszerek terjedésével egyre-másra alakultak a kiadók, amelyek szinte káoszt teremtettek az írott sajtó piacán, és ebben a zűrzavarban sok esetben a szerzők kifizetése volt az utolsó szempont.

A Halványkék szemek központi témája a betegség és a halál, amelyek Poe költészetében is gyakran előfordulnak, és magánéletében is fontos szerepet játszottak. Édesanyja korai halála mellett bátyja 1931-es, majd szeretett felesége 1947-es halála is mind fontos fordulópontok voltak az életében, és valamennyit súlyos betegségek okozták.
A film kezdetén olvasható idézet Az elsietett temetés című novellában olvasható:

„Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki mondhatja meg, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik?”

(Fóthy János fordítása)

Valójában maga a nyomozás, mint témaválasztás is Poe szellemét idézi meg, még ha kevésbé közvetlenül is: bár ma már leginkább a horror műfajával társítjuk irodalmi munkásságát, valójában Conan Doyle mellett ő volt a bűnügyi irodalom másik ősatyja. Ahogyan Conan Doyle megalkotta Sherlock Holmes-t, úgy alkotta meg Poe Chavalier C. Auguste Dupint, saját novelláinak detektív főhősét, akivel A Morgue utcai kettős gyilkosság (az irodalomtörténet legelső detektívtörténete), a Marie Rogêt titokzatos eltűnése, Az ellopott levél című művekben találkozhatunk.

A regény és a film címe közvetlen utalásnak tekinthető Az áruló szív című elbeszélésre, melyben egy férfit kísért az általa elkövetett gyilkosság emléke, és az áldozat „fakó kék szeme”. A címen túl a cselekmény is számos módon idézi meg ezt a történetet. Közvetlenül megemlítésre kerül a Lenore című vers is (melyet Poe egy évvel azután írt, mikor a film játszódik), mely egy fiatal nő korai haláláról szól. A filmben felolvasott mű azonban nem Poe tollát dicséri, azt kifejezetten a filmhez írták a költő több művéből inspirálódva. Ebben érhető tetten igazán a Halványkék szemek készítőinek valódi szándéka: megidézni akarták Poe-t, irodalmi munkásságának legjavát, annak atmoszféráját megjeleníteni.

A film egy pontján a költő ígéretet tesz Landornak, hogy egyszer majd írni fog róla is. Poe utolsó elbeszélésének címe Landor háza, mely valójában egy romantikus, festői leírás – és ez nagyon szépen teszi kerekké e furcsa, és bár teljességgel fiktív, de mégis szívünkig hatoló futó barátság történetét.

A film értéke természetesen nem csupán a Poe-utalásokban lelhető fel. Egyértelműen ki kell emelnem Christian Bale alakítását Landor szerepében, akit személy szerint korunk egyik legnagyobb színészóriásaként tisztelek. Nem mehetünk el a Poe-t alakító Harry Melling játéka mellett sem, aki – bevallom, ezidáig nem voltam vele tisztában – régen maga mögött hagyta már a Harry Potter-filmek Dudley-ját és drámai szerepeivel – úgy tűnik – sikeresen alapozta meg felnőttkori karrierjét. Bale és ő mindketten tündökölnek a Halványkék szemekben.

A film rendezője az a Scott Cooper, akinek a 2021-es Antlers (Agancs) című horrort is köszönhettük – mely az év egyik kiemelkedő alkotása volt a zsánerben. Munkája figyelemre méltó, és a film talán legerősebb pontja a gyönyörű fényképezés, ami magával ragadja azokat a nézőket is, akiknek a történet kevésnek bizonyul majd az átütő hatáshoz.

Mert a Halványkék szemek gyenge pontja sajnos éppen a történet. Újabb bizonyítékot jelent arra a jelenségre, hogy ami egy könyv oldalain – ahol az olvasó a történetben és a szereplők lelkében való elmélyülést keresi – jól működik, az filmen nehezen megoldható, és unalmassá, sutává, sőt akár butává is válhat. A Halványkék szemeket csak a legvégső – sokak szerint kiszámítható, bár számomra meglepő – fordulat menti meg az én szememben is – no meg az, hogy olvastam a könyvet is.

Annak tudatában ajánlom a filmet mégis minden Olvasónknak, hogy tudom, sokatoknak csalódást fog okozni. Kifejezetten lassú folyású, a szokásos krimiknél unalmasabb cselekményű nyomozósdi vár mindazokra, akik tesznek vele egy próbát, és ez bizony nem mindenkinek kielégítő. A remek színészi játék, Melling Poe-átlényegülése és a csodaszép látványvilág kedvéért mégis ajánlom megtekintésre. De ha Poe kedvéért vágtok bele, inkább olvassátok el a regényt előbb.

Kinek ajánljuk: Christian Bale és Edgar A. Poe rajongói számára kihagyhatatlan darab. Ha csak közepesen könnyed szórakozást keresel, és néznél egy kosztümös krimit, annak is megteszi. Ha azonban hétköznapi értelemben vett horrort néznél, keress tovább.

Értékelés: 7/10
Blissenobiarella