Már anno a Sharknado harmadik epizódja is feldobta az ötletet, hogy a cápák miért ne merészkedhetnének a világűrbe. Ezt az igencsak kifinomult, szó szerint légből kapott koncepciót csak tovább fokozta a cápákon lovagló repülő náci zombik (vagy zombi-nácik?) világbajnok kombinációja (Sky Sharks), ám ebből a szórásból a Hold sötét oldalán bázist létrehozó Harmadik Birodalmat sem illik kifelejteni (Iron Sky). Nyilván mindig kell valami sokkal merészebb, extrémebb, őrültebb, ezért az Asylum aktuális agymenésében már a Földről szökött ember-cápa hibridek uralják a Holdat, ahol saját civilizációt fejlesztettek magunknak.

Egy orosz cápakísérleti telepen egy elképesztően banális baleset folytán kiszabadulnak az állati intelligens cápa-humanoid hibridek, akik miután lemészárolják a dolgozók többségét, agilisen felszállnak az éppen ott állomásozó űrhajóra. Még szerencse, hogy ezek a tudósok ki lettek képezve, miként tudják vezetni, így hamar felszállnak vele.

Ugrás a jelenben, ahol egy csapat (egyenpólóba és softshell kabátba öltöztetett) űrhajós éppen a Holdra készül űrkomppal az aktuális misszió keretében. Azonban megzavarja őket valami, így elég botrányosra sikerült a landolási manőver. A gyatra CGI-Hold felszínén történő sétájuk során pedig megtámadják őket a kőzetanyagban úszkáló holdcápák. Szerencsére azonban egy szkafander nélkül szaladgáló orosz tudós, és fogadott fél-cápa lánya megmenti őket. Mint megtudjuk, évtizedek óta élnek a lezuhant űrhajójukban, míg a cápák a felszín alatt, a holdvulkánnál és a lávafolyóknál hoztak létre egy menő cápalizációt. És természetesen hibrid ember-cápa utódokat nevelnek lombikokba, hogy még menőbb… akarom mondani fenyegetőbb legyen a szituáció.

Ha felülemelkedünk az Asylum elképesztő baromságai után szabadon kezelt központi ötleten, azt látjuk, hogy a legtöbb esetben vagy unalmas helykitöltő beszélgetések vagy rettentően ízléstelenül animált tárgyak és helyszínek, esetenként pedig béna kosztümökbe dugott cápák kerülnek rivalda… akarom mondani holdfénybe. Pörölycápa, kék cápa, sőt valami még narválszerű szörnyűség is előkerül… Az ágyékkötős, félmeztelen hímnemű jószágok (bajnoki övvel a derekukon!) mellett, a nemi egyenlőség jegyében akadnak aszott kezű nőstény-cápák, akik apró mellekkel és kis feszes seggel virítanak a képernyőről, sőt egy üldözési jelenetben még egy kutyaként viselkedő (WTF?!) cápaeb is megjelenik, hogy elkapja hőseinket. És akkor még nem is említettem a polcokon lévő keltetőben sorakozó cuki kis cápaembriókat. Uszonyos ellenségeink, mint említettem, egy komplett cápa-várost húztak fel, holdmobiljuk is akad meg minden, de egy rohadt lézerfegyvert, azt tényleg nem bírtak feltalálni… Így marad a többnyire ásószerű fémbotokkal és dárdákkal leművelt csetepaté.

Nem árt tudni, hogy hőseink hihetetlen átalakuláson mennek keresztül: kezdetben még úgy-ahogy asztronauta-felszerelésben lépnek a Holdra, de a tudós felvilágosítja őket, hogy nem kell a bonyolítani, elég a melegítő (softshell-dzseki), és hogy a legújabb szovjet hold-divat szerint öltözködjenek, kapnak egy-egy sztk-szemüveget, egy lélegzést elősegítő orr-kanült, valamint egy borzasztóan menő usánkát.

Ahogy megszokhattunk már, minimálisnál is kevesebb anyagi ráfordítással (űrhajónk két teremből áll, a Holdon lévő helyszíneket mind botrányos CGI-vel illesztették oda, cápáink pedig összesen hat-nyolc percre tűnnek csak fel a cselekményben), egy csodálatosan összefércelt forgatókönyvvel, valamint egy csapat színészi képességeit otthon hagyó szereplővel felvértezve ismét egy iszonyatosan fárasztó baromságot hozott létre az Asylum hulladékstúdió erre kijelölt szakemberekből álló gárdája. Amivel pedig fifikásan két csoportot is lefedhetnek egyszerre, ugyanis vérbeli cápás trash-rajongóknak és a low-budget Asylum-imádó fanatikusoknak is ugyanúgy kötelező darab!

Értékelés: 4/10

eyescream