Az emberi vérre szomjazó, meghibásodott Robotmikulás mellett egy másik zseniálisan hibbant trash-koncepciót is kaptunk idén karácsonyra: ez pedig a Gyilkos Karácsonyfa. Ebben a szűk költségekkel összehozott kis flickben egy karácsonyi értékek mellett kiálló sorozatgyilkos lelkét annak özvegye egy fenyőfa testében hozza vissza, hogy aztán természetesen szemtelen fiatalokat kezdjen el hentelni. Alkoholos italok fogyasztása mellé kiváló választás lehet ezekben a karácsonyi érzelmektől túlcsorduló napokban.

Ahogy írtam, az özvegy egy ördögi szertartás keretében a sorozatgyilkos hamvait rászórja a pentragram alakzat közepére állított fenyőfára, ami mozogni kezd, majd életre kel. Előbb megnézi magát a tükörbe, majd elégedetlenségében elvágja megidézője nyakát. Ezt követően kiugrik a toronyszoba ablakán, lemászik a tetőn, és elegánsan elslattyog az éjszakába, ahogy a karácsonyfák szoktak. Főszereplő Faith karácsonyi buliba készül barátnőivel egy hatalmas kastélyban, a sorozatgyilkos karácsonyfa pedig szintén oda igyekszik, hogy eltegye láb alól az ünnepet nem tisztelő fiatalságot…

Rhys Frake-Waterfield rendező (aki többek között az ultraszürreális koncepciója miatt a média által ((szerintem kissé indokolatlanul)) felkapott, jövőre mozikban kerülő Micimackós Horrort dirigálja, illetve producerként számos béna-CGI szörnymozi köthető a nevéhez pl. Dinosaur Hotel, Easter Killing, Spider from the Attic, Pterodactyl, Kingdome of the Dinsaurs stb.) és Craig McLearie író (Amityville Scarcrow 2, Pterodactyl, Conjuring the Genie 2) közös agyszüleménye ez teljesen komolytalan baromság.

Ha úgy nézzük, a gyilkos karácsonyfa koncepciója egyáltalán nem újdonság, Jason Eisener klasszikus rövidfilmjében (Treevenge, 2008) már jóval korábban találkozhattunk vele, de amíg ott egy szatirikus, többnyire társadalomkritikai attitűddel elkövetett roppant szórakoztató horror-komédiát kapunk, ennél a produkciónál inkább a minél-olcsóbban-kihozott egész estés szórakoztatás volt a cél.

Karácsonyfánk végig két változatban látható: egyrészt egy tömzsi kialakításban, ahol fenyőjelmezes ember mozgatta kosztümmel csinál apróbb trükköket, másrészt pedig egy hatalmas két lábon járó CGI-fenyő, amely indokolatlan módon tűéles nyúlványokban végző csápszerű kezekkel hadonászik. Általában az utóbb említett, végtelenségig nyúló karmaival intézeti el áldozatait, de láthatunk még ember-kettészabást, égősorral való precíz fojtogatást, illetve a film végén még egy konyhakés is kezébe lombjába kerül.

Helyenként egész jópofa baromságokkal operál a film, a cselekmény során elhangzó fő zenei motívum is fülbemászó, viszont a sok üresjárat és klisés dialógus miatt mindenki egyértelműen a gyilkolásokat várja. Nem értem, hogy miért volt szükség a fenyőfának csápokra – annyi minden kreatív módon tudna még gyilkolni -, de elég bazárira sikerültek azok az animált végtagok. Akárcsak a cselekmény fináléjaként értékelhető, deus ex machinaként feltűnő jóságos fenyő-anyu, akivel aztán hatalmas karácsonyfa-pankráció kezdődik az elmeroggyantság jegyében. Azt már le sem írom, hogy merész csattanóként a végén kiderült, mindezt csak álmodta a főszereplő csaj. Hupsz, már leírtam. Sebaj, aki akarja így is megnézi. Ha pedig mégsem (ez lenne a racionális döntés), akkor Mindenkinek szimplán Boldog Karácsonyt!

Értékelés: 5/10

eyescream