Az Amerikai Védelmi Minisztérium több milliárd dollárt költött csúcsmodern robottechnológiára, hogy leghalálosabb ellenségeiket kiiktassák, amit a Sowell Robotic Products végre elérhetővé tesz az egész család szórakoztatására. Ez a RoboSanta+, amit megvásárolhatnak idén karácsonykor, 90.000 szavas szókinccsel, korlátozásmentes mozgással és katonai szintű mérnöki tervezéssel. A RoboSanta +-szal végleg búcsút mondhatsz a plázás Mikulásnak és biztonságban tudhatod gyermekeidet.

Cselekményünk a kisváros lemezboltjából indul, ahol a tulaj Tori, és alkalmazottja, Robbie nem tervez hatalmas dolgokat, csupán egy munka utáni lealjasodást szeretnének véghezvinni, ám előtte még benéznek a játékbolti barátaikhoz. Miután a bárban kellőképpen berúgtak és felhevültek egy alkalmi szexhez, átmennek Tori és nővére házához. Eközben a játékboltban életre kel a robotmikulás, és kinyírja az éppen üzekedő barátokat, majd megindul a lány házához. Miután Robot Miklós egymás után szépen kiirtotta a szomszédokat (apu, anyu, kisgyerek), átnéz Toriékhoz, ahol először a mit sem sejtő nővér és annak dagadék pasija lesznek a célpontok. Miután a lány egyedül marad, és a kiérkező sokadik járőr sem hiszi el neki vallomását a megvadult robotikus öregemberről, beviszik az őrsre. Nemsokára azonban RoboSanta ott is megjelenik, hogy tovább folytassa a mészárlást…

Joe Begos Shudder csatornán sugárzott indie-horrorjában elég lassan indul be a cselekmény, és sokáig nem is történik semmi, csak a két főszereplőnk zenei és (horror)filmes popkult-utalásokban gazdag civakodását meg részeg flörtölését követhetjük nyomon; megjegyzem, eléggé működik a kémia közöttük.  Amikor viszont végre beindul(na) a műsor, akkor sem igazán látványos. Visszafogott jelenetek, szolid keretek között mozgunk, nyilván az anyagiak miatt.

Télapónk robotikus mozgásán kívül sokáig semmi más nem emlékeztet gép mivoltára, amikor aztán belelőnek párat, néhány villogó panel mutatja ezt, a legvégén pedig már lézerszeméből ereget pásztázó-sugarakat, illetve fémvázán lógó áramkörök is látható vállnak. Szakállas gyilokjárónk nagyon szereti a fejszéjét, előszeretettel gyilkolgat azzal, később shotgun is kerül a kezébe. De elpusztulni, az nem igazán akar. Vagy féltucatszor tűnik úgy, hogy végleg kinyírták, de akárcsak a Terminator, újra működésbe lép.

A Christmas Bloody Christmas egyébként is olyan, mint egy nyolcvanas évekbeli szerény költségvetésből és hatalmas rajongással készített hommage a gyilkos-mikulásos horror alzsáner iránt. Minimális szereplőgárda és rendkívül tömör, pattogós dialógus, túlzásba nem vitt díszletezés, maximum három-négy helyszín, némi gumifej-széttaposással meg vérspriccel. Régisulis horror-szórakoztatás, kevés pénzből, mérsékelt látvánnyal, retro zenékkel folyamatosan nyakon öntve, és azok a film elején beugró szuggesztív reklámok, haha! Inkább tehát az atmoszféra megidézése volt a cél, mintsem valami gyorsan az ünnepekre összecsapott förtelmes CGI-trash kapnánk az arcunkba, amire én konkrétan először gondoltam.

Értékelés: 6/10

eyescream