A 2020-ban megjelent If It Bleeds (magyarul: Minél véresebb, 2021) című könyvében Stephen King visszatért a kisregény-műfajhoz, amelyben talán mindig is a legjobb volt. E kötet első darabja volt a Harrigan úr telefonja című, mintegy 80 oldalra rúgó történet, mely ékes példája annak, hogyan változott meg King irodalmi tevékenysége az elmúlt évtizedben.

King manapság egyre ritkábban ír horrort: az utóbbi években is rendre szállítja újabb és újabb könyveit, ezek között azonban gyakrabban találhatunk krimit, fantasy-t, szépirodalmat. Kár volna tagadni, hogy kedvenc írónk megöregedett – azonban ez nem jelenti azt, hogy elszállt volna felette az idő! -, és egyre inkább más témák felé fordul az érdeklődése, így e kései műveit is inkább a vele együtt felnövekvő, idősebb korosztály tudja igazán élvezni. A Minél véresebb kisregényeinek mindegyikében központi elem a nosztalgia, bár ez egyébként sem áll távol Kingtől – gondoljunk csak egyik legnépszerűbb regényére, az AZ-ra -, azóta pedig mintha direkt rájátszana, mint hírhedt ismertetőjegyére.

A Harrigan úr telefonja egy magánakvaló fiatalember, Craig és egy idős, titokzatos milliomos, Mr. Harrigan barátságáról szól. A fiú egy héten háromszor átjár a Harrigan-birtokra, hogy felolvasson az öregembernek, mindezt a 2000-es évek elején, amikor elkezdődik az okostelefonok valódi térnyerése. Nem maradnak „megfertőzetlenül” ők sem, és egyre kevesebb idő jut a felolvasásra… a folyamatot Mr. Harrigan hirtelen (bár élemedett korára való tekintettel nem éppen váratlan) halála szakítja meg. Craig mélyen gyászolja idős barátját, és a nyitott koporsós temetésen hirtelen ötlettől vezérelve a férfi zsebébe csúsztatja oly’ szeretett iPhone-ját. A valódi fordulatot az hozza, amikor Mr. Harrigan a síron túlról üzeneteket kezd küldeni Craignek. A fiú nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal, de gyászában továbbra is felhívja telefonon Mr. Harrigant, hogy elmondja neki bánatát és örömét egyaránt – az immár halott férfi pedig rendszerint meg is válaszolja ezeket, bár nem szóval, sokkal inkább tettekkel.

A Mr. Harrigan telefonja nem horror, ezt szögezzük le. Drámai eszközökkel nyújt keserédes nosztalgiát arról a korszakról, amikor még felismerhettük, és talán idejében megakadályozhattuk volna az okostelefonok uralmát az életünkön, egyben pedig meglehetősen didaktikus tanmese, amiben a nézőnek nem tesznek fel kérdéseket, mindent tálcán nyújtanak elé. Így ez a film valóban kerek egész, de nem több egy közepesen szórakoztató történetnél.

A külcsín sokat javít megítélésén: Mr. Harrigan szerepében Donald Sutherland nem hazudtolja meg színészóriás mivoltát, és minden jelenetében uralja a színteret. Az elsősorban az AZ-ból ismertté vált Jaeden Martell először kapott teljes értékű főszerepet, és ő sem fog csalódást okozni nekünk, szépen hozza a karakter sebezhetőségét és a kamaszkori ingatag magabiztosságát. Mindemellett a díszletként szolgáló Harrigan-ház megvalósítása valósággal szemet gyönyörködtető, és a többi helyszínt, jelmezt is kiválóan eltalálták, ahogyan a film technikai jellemzőibe is nagyon nehéz belekötni. A film írója és rendezője egyaránt John Lee Hancock (A szív bajnokai, Banks úr megmentése) volt, akinek munkáját elsősorban a „mutasd, ne mondd” (show don’t tell) filmes alapelv uralja.

Az árnyoldalak kapcsán mindenképpen a film hosszát kell megemlítenünk. Az eredetileg 80-egypár oldalra rúgó novella megfilmesítése során beleestek ugyanabba a hibába, amibe már korábban a Netflixes gyártású King-adaptációk esetén többször is, például A magas fűben vagy az 1922 esetében: a cselekmény egyszerűen túl rövid egy 104 perces filmhez, így az a közepén iszonyúan leül, és közel jár ahhoz, hogy szörnyen unalmassá váljon. A film nagyjából felénél Donald Sutherland kikerül a képből, és az ő játékának hiánya mellett a történet ilyen jellegű ellaposodása egyszerűen elveszíti a nézőt. Egy ponton még én is halálra untam magam, aki pedig kifejezetten szeretem a lassú folyású, felépített történetekkel operáló műveket.

A Harrigan úr telefonja még ezzel együtt is kellemes élmény, de csak akkor, ha nem hagyjuk, hogy Stephen King neve tévútra vezessen bennünket, és horrort várjunk. Zsigerekig hatoló dráma is fűződik az ő nevéhez – bár ez a novella és film ilyen magasságokig nem fog elérni, lusta, vasárnap délutáni kikapcsolódásnak tökéletes lehet, akár családi körben is.

Kinek ajánljuk: Drámai történeteket kedvelő olvasóinknak, akik értékelik a Kingre oly jellemző nosztalgikus elemeket is.

Értékelés: 7/10

Blissenobiarella