Bár a Jeepers Creepers nem egy igazán kimagasló minőségű szörnyes brand, az első két epizód valahogy mégis szórakoztatónak bizonyult a maga módján. És itt meg kellett volna állni. A 14 (!) évvel később készült harmadik rész nettó teljesen felesleges volt, nem mellesleg pedig valami botrányosan bénára sikerült. Pont ezért érthetetlen, hogy zöld utat kapott egy újabb folytatás, mely a trailer alapján szintén csak nem győzött meg. Ezért aztán mindenképpen utána kellett járni, hogy beszámolhassunk a végeredményről.

Történetünk ezúttal egy horror fanatikus srácról szól (Chase), aki elcipeli barátnőjét (Laine) a louisianai Horror Hound elnevezésű rémfesztiválra, ahol majd tervei szerint megkéri a kezét. Miközben Chase a helyi urban legend Creeperrel kapcsolatos mítoszba próbálja egyre jobban belerágni magát, a barátnőjét mindenféle látomások kínozzák. A fesztivál tomboláján elképesztő módon megnyerik a lehetőséget, hogy fődíjként egy szabadulós játékban vegyenek részt – amit persze a velük tartó stáb rögzít majd. A helyszínre érve aztán egy jóakaró szekta tagjai bezárják őket, a romos épület falai között pedig megindul a harc az időközben természetesen újraéledt Creeperrel…

Ha röviden kellene vázolnom a helyzetet, annyival lerendezném, hogy nem rosszabb, mint a harmadik epizód – mivel kb. pont ugyanannyira elcseszett, talán csak másképpen. Adott ugye a Reborn szóval visszacsalogatott misztikus rém, aki egy korai jelenetben fakéregarccal és letört szárnyakkal mászik ki a házából, hogy aztán egy marék gilisztás földet faljon fel az újjászületés oltárán, később pedig már teljesen regenerálódva, két támadás között még arra is jut ideje, hogy kedvenc dalát több alkalommal is feltegye a bakeliten a gramofonra. WTF?! Ez a Creepers már sajnos nem az a Creepers. Semmi fenyegetőt nem látok benne: direkt lyukasra szaggatott bőrkabátja és erőltetetten arcába húzott gagyin fércelgetett kalapja mögött. Rusnya pofázmányába újabb fogak (vagy talán körömszerű dolgok?) kerültek, hogy félelmetesebb legyen. De sajna ettől nem badass lett, hanem szimplán BÉNA.

Adott ugye a horrorfesztivál, ami elég lakossági búcsúsra sikerült, de legalább nulla relevanciával bír, merthogy hőseink alig töltenek ott el érdemi időt, egyből mennek is tovább az ominózus elhagyatott házban, szabadulni. Mivel Louisiana a helyszín, okvetlenül kellett bele némi pszeudo-voodoo, ráadásként pedig Creeper-szektáról és a barátnő hallucinációjáról is értekeznek egy keveset, ellenben az első két epizódot jellemző misztikusságnak nyoma sincsen.

Az ezerszer látott horrorklisék és eszméletlenül unszimpatikus szereplőgárda mellett ilyen-olyan feldobott labdák és elképesztően indokolatlan ténykedések szövik át az amúgy is teljesen kusza forgatókönyvet. Hiszitek vagy sem, de még a szerencsétlen madarakat sem hagyták békén, nekik is kellett adni valami borzasztó fontos szerepet. Röhejes az egész, ahogy van. Ami viszont technikai szempontból legjobban zavart, az a helyszínek (főleg a temető, illetve a ház) túlzott bevilágítása. Ráadásként mintha folyamatosan CGI-hátterek villognának a semmiben játszani próbál színészek mögött.

Ha szerettétek az első két epizódot, akkor tilos megnéznetek; ha még nem láttatok egyetlen Jeepers Creepers részt, akkor a közelébe ne menjetek. Amennyiben csak úgy unatkozásképpen pillantanátok rá, mert éppen nincs más a közelben, szintén ne tegyétek. Ha nem volt elég rossz nektek harmadik, csakis akkor vegyétek a fáradságot. Mindenkinek, minden más esetben messzire kerülendő!

Értékelés: 4/10

eyescream