Sorozatgyilkosok a világ minden országában előfordulnak, de ahogyan más hírekre is igaz, a tőlünk földrajzilag vagy kulturálisan távol eső országok ügyeiről jóval kevesebbet hallunk. Idén a Cannes-i Filmfesztiválon debütáló Szent Pók című filmnek köszönhetően az európai közönség is megismerhette az iráni sorozatgyilkos, Saeed Hanaei nevét, és nevének ismertsége minden bizonnyal tovább nő majd, hiszen a filmet nevezték a legjobb külföldi film kategóriájában a jövő évi Oscar-gálára is.

A Szent Pók című film, és Saeed Hanaei bemutatásáról szóló cikkünket azért is a Serial Chillers rovat különkiadásaként tesszük közzé, mert nem a rovattól megszokott részletességgel fogunk szólni róla – egyszerűen a számunka elérhető forrásanyagok kis mennyisége miatt.

A gyilkos

Saeed Hanaei (vagy más átírással Said Hanai) az iráni Meshed városában követte el gyilkosságait. A helyszín különös jelentőséggel bír: Meshed szent város a muszlim emberek számára, és amellett, hogy Irán második legnagyobb lakosságú (kb. 3.000.000 fő) egyetemi városa, itt található Ali Reza imám sírhelye és szentélye, mely a siíta hívei számára zarándokhely. Hatalmas turisztikai jelentőséggel bír, évente körülbelül húszmillió zarándok és turista látogatja meg az egyébként is népes várost.

Meshed az ország észak-keleti részén található, közel a türkmén határhoz. Fontos drogcsempészeti útvonalon fekszik Afganisztánból Európa felé, így feltehetően nagy mennyiségű ópium utazik keresztül a városon.

Irán színes történelmében a 20. század második fele fontos, máig ható változásokat hozott. A hidegháború során nyugatbarát sah egyre inkább diktatórikus kormányzása, melynek részét képezték a szabadságjogok mind szigorúbb sárba tiprása, és a hibás gazdasági döntések is, az iráni forradalomba torkollott. A rezsim megdöntését követően Irán iszlám köztársaság lett, ami egy olyan kevert jogrendszerrel bíró teokratikus államforma, melyben az iszlám törvényei a világi törvények felett állnak. A ’80-as évek ultrakonzervatív törvénykezést hoztak Irán életében, ahol a nyilvánosan végrehajtott kivégzések és végtagcsonkítások valódi, a korábbinál sokkal súlyosabb terrort jelentettek a iráni emberek számára. Bár az azóta eltelt időben voltak reformista politikusok az ország életében, akik enyhítettek a helyzeten, Irán ma is diktatórikus vezetésűnek tekinthető, ahol az igazságszolgáltatás is erősen politikai és vallási befolyás alatt áll, súlyos jogtiprások és önkényes letartóztatások jellemzik.

Ebben a környezetben, Meshed egy munkások lakta negyedében született Saeed Hanaei 1962-ben, hatan voltak fivérek. A család mély vallásossága ellenére anyjuk folyamatosan bántalmazta a gyerekeit. Saeed már gyerekként is úgy érezte, hogy Isten figyel rá, és neki köszönheti, hogy számtalan gyerekkori kalandját sértetlenül úszta meg. Büszkén hangoztatta, hogy házassága előtt még csak nem is beszélt egyetlen nővel sem – pedig anyja varrást tanított, ezért sok kislány járt a házukba -, amit jól neveltsége és hite bizonyítékának tartott.

Az iráni-iraki háború (1980-1988) során önkéntesként harcolt, és háborús élményei nagy hatással voltak rá. Személyes naplójában színes beszámolók olvashatók arról, hogyan ölt, és az ellenséges katonák holttestek igen részletes leírásai. Feleségét egy tíznapos eltávozás során ismerte meg, amikor hazalátogatott Meshedbe. Ellátogatott Reza imám szentélyébe, ahol imádkozott, hogy Isten ajándékozza meg egy feleséggel, és csupán egy hét múlva már össze is házasodott egy Fatemeh nevű lánnyal. A házasságot bátyja szervezte neki, aki akkoriban éppen Fatemeh apjának házán dolgozott.

Saaid Hanaei úgy látta, hogy a háború vége óta indult el Irán népe az erkölcstelenség útján – az egyes vallási szabályok, pl. a nők hajának eltakarására vonatkozók lazulása valóban megfigyelhető volt -, így lényegében ő az erkölcstelenség elleni szent háborút folytatta saját meglátása szerint az általa elkövetett gyilkosságok révén, mellyel az volt a célja, hogy Meshed szent városának utcáit megtisztítsa a bűntől.

Saaid Hanaei, 39 éves korában, családos, háromgyermekes apaként építőmunkásként dolgozott. 2000. júliusa és 2001. júliusa között összesen tizenhat nővel végzett. Az áldozatok között valamennyien prostituáltak voltak, és nagy részük drogfüggő is.

Bár hivatalos statisztikák nem állnak rendelkezésre a kérdésben, Hanaei letartóztatását követően a rendőrség egy közleménye szerint Meshedben körülbelül 5000 prostituált tevékenykedik. Egy másik felmérés szerint kuncsaftot találniuk az utcán nem kerül többe, mint 3-5 perc. Így van ez annak ellenére is – és nem csupán Meshedben, hanem a legtöbb iráni nagyvárosban szintén -, hogy Iránban a prostitúció teljes mértékben illegális, és a testét áruba bocsátó nőt kivégezhetik érte, de amennyiben férjezett, akár halálra kövezés is lehet a büntetése.

Nem nehéz belegondolnunk, milyen helyzetbe kell jutnia annak nőnek, aki mégis ezt a veszélyes utat választja. Hanaei tizenhat áldozata mind rettentő szegénységben éltek, közülük többen egyedül nevelték gyerekeiket. Legtöbbjük büntetett előéletű volt, és voltak már börtönben is a prostitúció vagy drogokkal kapcsolatos vádak miatt. Az iráni törvények miatt ezek a nők az ország leginkább védtelen rétegét alkotják, akik még feljelentést sem tehetnek az őket ért sérelmek miatt.

Saeed Hanaei „háborúja” kezdetén a prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevő kuncsaftokat támadta, azonban miután több ízben alulmaradt a férfiakkal való fizikai ütközet során, áttért arra, hogy magukat a testüket áruló nőket vegye célkeresztbe. Állítása szerint azután döntött így, hogy egy taxisofőr az ő tiszteletreméltó feleségét is prostituáltnak nézte. Sajátos beszámolóiból tudjuk, hogy áldozatait nem tekintette embernek, éppen ezért letartóztatását követően is tiltakozott az ellen, hogy gyilkosnak bélyegezzék. Önmagát „utcanő-ellenes aktivistának” nevezte, és úgy tartotta, hogy tettei az iszlám tanításai szerint valók. Állítása szerint ezt bizonyítja az is, hogy az országot sújtó aszály a 12. áldozat meggyilkolása után véget ért: a várva várt esőzéseket isteni ajándéknak tulajdonította tetteiért.

Az iráni sajtó folyamatosan beszámolt a megtalált holttestekről, és a gyilkost Póknak keresztelték el abból a metaforából kiindulva, hogy a tettes úgy csalja a hálójába az áldozatokat, ahogyan a pók teszi a legyekkel. Az elnevezés igen találó: Hanaei kuncsaftként viselkedett a prostituáltakkal, és miután megegyeztek, saját lakására ment velük (ilyenkor felesége és gyermekei mindig a nagyszülőknél vendégeskedtek), ahol rendszerint saját fejkendőjükkel fojtotta meg őket. A holttesteket hosszú, tetőtől talpig érő fekete csadorba tekerte, majd a külvárosba, kevésbé frekventált helyekre vitte, és megtalálásukig gyakran visszajárt hozzájuk. Állítása szerint azért tett így, mert mindenképpen ott akart lenni, amikor megtalálják őket, és hallani akarta, ahogyan az emberek arról beszélnek, hogy a Pók gyilkos ismét lecsapott. Feszélyezte, hogy nem beszélhetett senkivel az általa elkövetett gyilkosságokról, ezért gyakran naplószerűen leírta tetteit, majd elégette a papírokat.

Fontos volt számára, hogy az emberek mit gondolnak „szent háborújáról”, szerette hallani, ahogyan dicsérik munkáját, és arról beszélnek, hogy az áldozatok megérdemelték a rájuk mért büntetést. Az egyik holttest megtalálásának alkalmával nem sokon múlt, hogy le is tartóztassák, mert túl sokat beszélt a hatóság embereinek a rossz közbiztonságról, így felhívta magára a figyelmet, és gyanúsnak tartották. Ezektől az alkalmaktól eltekintve semmi alapja nem volt annak, hogy gyanakodjanak rá: saját felesége is azt vallotta, hogy férje egyáltalán változott meg abban az egy évben, mialatt a gyilkosságokat elkövette, és ő maga sem vett észre rajta semmit.

Letartóztatásához az vezetett, hogy utolsó áldozatának sikerült felvennie vele a harcot, és dulakodásukat követően el tudott szökni a lakásból. A nő egy pár napig küzdött a félelmeivel, hogy a rendőrséghez forduljon, de végül megtette, és jelentette az esetet.

Hanaei-nek nem kellett a közvéleményben csalatkoznia: rengetegen voltak, akik egyetértettek törekvéseivel, a Pók-gyilkosságok elkövetőjének büntetése pedig politikai üggyé vált. Sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy valóban az iszlám előírásainak megfelelően cselekedett, és tetteiért köszönet illeti, nem pedig büntetés. Letartóztatása napjától tárgyalása alatt folyamatosan voltak tüntetők, akik szabadon bocsátását követelték, azonban a hatóságok és a józanabb gondolkodású többség elítélte az elkövetett gyilkosságokért.

Soha, egyetlen percig sem tanúsított megbánást, mi több, hangoztatta, hogy nem hagyta volna abba a gyilkolást, amíg egyetlen züllött nővel is találkozik. A kivégzés nem volt nyilvános, de állítólag utolsó perceiben megrendülten sikoltozott, hogy segítsenek rajta. Nem tudta elhinni, hogy „elvtársai” nem szabadították ki a börtönből, aminek bizonyosságáról mindaddig meg volt győződve. Saeed Hanaeit 2002. április 8.-án felakasztották.

Holy Spider (2022) (Szent Pók)

Ali Abbasi iráni-dán rendező (akinek következő figyelmet érdemlő munkája a 2023-ban megjelenő The Last of Us sorozatban várható) Hanaei gyilkosságait feldolgozó filmjében széleskörű társadalmi kérdésekre világít rá az eset kapcsán. A Szent Pók dramatizált, fikciós környezetben mutatja be 2000 és 2001 eseményeit, és nagyon sokat támaszkodik Maziar Bahari 2002-ben megjelent, And Along Came a Spider című dokumentumfilmjére.

Az And Along Came a Spider volt az egyik legfontosabb forrásanyag e cikk megírásához is. A dokumentumfilm gerincoszlopát a Hanaei-vel a börtönben készült interjú adja, melynek elkészítésében Roya Karimi oknyomozó újságíró volt Bahari segítségére. Minden bizonnyal ő inspirálta a Szent Pók főhösének, Rahiminek karakterét is.

Rahimi alakításáért Zar Amir-Ebrahimi a Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat. Abbasi mellett ő is kivívta az iráni hatóságok ellenérzését, melyek politikai üzenetet, és elfogultságot és istenkáromlást kiáltottak a film elleni tiltakozásul.

A Szent Pókban Rahimi egy újságírónő, aki utána akar járni a Pók-gyilkosságok felderítésének. A film alapvetően krimi hangvételű – bár a gyilkos kilétét már egészen korán megismerjük (Mehdi Bajestani hozza el nekünk a vászonra), és tragikusan realista ábrázolásmóddal dolgozik. Jól érez rá az áldozatok sajnálatra méltóságának és szegény sorsának bemutatására, és annak szükségességére.

Elmulasztja azonban, hogy mélyebb képet mutasson arról a folyamatról, ami a hangoskodók ellenére is Hanaei elítéléséhez és kivégzéséhez vezetett – pedig talán ez lehetett volna az ügy és egyben a film legérdekesebb aspektusa. Ehelyett Abbasi az iráni társadalom és politika kritikáját helyezi a középpontba, azt sugallva, hogy egy vallási dogmák által irányított országban a fanatizmus leküzdhetetlen velejáró.

A Szent Pók brutális és nyomasztó film, mely kiválóan érzékelteti egy sorozatgyilkosság lehetséges társadalmi hatásait is – még ha azok ezúttal egy számunkra egzotikus, idegen kultúrában következnek is be. Bár vannak hiányosságai, és mondanivalóját tekintve a film utolsó fél órája mintha némiképp célt tévesztene, határozottan megéri a megtekintést. Fikciós környezete ellenére is viszonylag hű a valóságban történtekhez, és bár a történet számunkra sok újat nem hoz, egzotikuma miatt válik a műfaj említésre méltó, különleges darabjává.

Értékelés: 8/10

A Szent Pók magyarországi premierje 2022.október 13.

A film megtekintésének lehetőségét ezúton is köszönjük a Vertigo médiának!

Blissenobiarella