Rendszerint minden évre jut egy-egy skandináv horror, ami az északi tájak, és a morózus északi emberek sajátos hangulatának köszönhetően emlékezetes darab marad akkor is, ha maga a film nem is válik nagy sikerré. Az Észtországban és Finnországban forgatott The Twin első pillantásra mindenben meg is felelne, hogy ilyen filmként tartsuk számon, de vajon elég erős történettel rendelkezik-e ahhoz, hogy ne süllyedjen el a tucatfilmek között?

A The Twin, Taneli Mustonen, a Bodom rendezőjének új filmje, egy házaspárt követ, akik tragikus módon elveszítik ikerfiaik egyikét egy autóbalesetben. A regeneráció érdekében egy másik országba, a férj szülőfalujába költöznek megmaradt gyerekükkel, és minden figyelmüket rá fordítják. A vidéki környezet, a skandináv tájak nyugalmat és gyógyulást ígérnek, azonban a kisfiú, Elliot egyre furcsábban kezd viselkedni, és az anya hamarosan attól kezd félni, hogy valamilyen természetfeletti erő uralkodik felette.

Az anya szerepében Teresa Palmert láthatjuk, és mint a legtöbb hasonló, a szülőség témakörét körüljáró horrorban, a The Twin -ben is végig követhetjük elszigetelődését – hogy ezt a paranoia, vagy a gázlángozás okozza, esetleg valóban a démoni megszállás okolható érte, már a nézőre bízható kérdés. Az ő személyes történetét némi folklóros vonal fűszerezi meg, ami így a mára lassacskán klasszikussá váló The Babadookra emlékeztető filmbe becsempész egy kis Midsommar-hangulatot. Elképesztő lassúsággal építkezik a cselekmény, ezért sokakon kifog majd, és rém unalmasnak fogják tartani. Valójában bizonyos pontokon az is, de mellette szól, hogy nagyjából konzisztens marad… de még ez sem menti meg.

Szeretem a lassú filmeket, így engem egyszerűen ott vesztett el, hogy ez a történet egyszerűen béna. A főszereplők idegesítőek, és bár Teresa Palmer roppant alulértékelt színésznő, és briliáns alakítást nyújt ebben a filmben, valójában nem sokon múlt, hogy én is inkább aludjak egy jót a kanapén a The Twin végig nézése helyett.

Pedig a végső fordulatot kár lett volna kihagyni, amitől a film átfordul pszichothrillerbe, és ami mindent megmagyaráz – azonban sajnálatos módon ez sem a helyére teszi az addigi történéseket, hanem jóformán mindent kifordít a sarkából, és értelmetlenné teszi az előzményeket, ami által megkérdőjelezhetővé válnak a szereplők tettei és indítékai is. Ugyan ez a bizonyos fordulat megszokott filmes klisé is egyben, de engem annyira meglepett, hogy legalábbis ezt a vonatkozását mindenképp dicsérni szeretném.

A The Twin legerősebb pontja egyértelműen a fényképezés: a gyönyörű finn vidék látványa magával ragadó, és önmagában képes atmoszférát teremteni a történet köré. Ez azonban nagyon kevés, és bár én nem tartom hibának azt, hogy a The Twin egyáltalán nem félelmetes (nem feltétlenül ez a jó horror ismérve), azt viszont nagyon is, hogy teljes egészében hiteltelen, kidolgozatlan és hamis.

A The Twin az idei év skandináv horrorsikere lehetett volna, ha valamivel átgondoltabb történetet tár elénk.

Kinek ajánljuk: A szomorú történet ellenére csak könnyed szórakozásnak tudom ajánlani a filmet, mert ahhoz nem nyújt eleget, hogy el tudjon hatolni a néző szívéig. Viszont ha nem vesszük túl komolyan, érdekes még lehet, különösen pszichológiai vonatkozásai miatt.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella