Éjjeli Műszak címen már készült egy film 1990-ben, méghozzá Stephen King egyik kevésbé jól sikerült (óriáspatkányokról szóló) novellájából (Graveyard Shift). Szerencsére aktuális Netflix-produkciónknak ehhez semmi köze. Ugyanis ebben az akciókban gazdag horror-komédiában Jamie Foxx magát medencetisztítónak álcázva öntörvényűen, válogatott módszereivel irtja a vérszívókat különféle los angelesi ingatlanokban.

Egy Ash vs. Evil Dead féle egészen elképesztően vicces nyitójelenet után megismerkedhetünk a látszólag medencetisztítóként dolgozó főszereplőnkkel. Ám az L.A. utcáin furikázó Bud Jablonski valójában magányos vámpírvadászként tevékenykedik. Egészen addig, mígnem megtudja, hogy felesége és lánya hamarosan el fognak költözni a városból, hacsak tíz nap múlva elő nem teremt bizonyos mennyiségű zöldhasút. Ezért aztán Big J nevű pajtásának közbenjárásával visszakönyörögi magát a régi melóhelyéhez, az ún. vámpírvadász-szakszervezethez, ahol már bőkezűbben fizetnek a vadászoknak. Viszont a szinte Men In Blackként működő titkos céh törvényeit szigorúan be kell tartani. Ezen okból kifolyólag pedig kirendelnek mellé egy gyámoltalan zöldfülű aktakukacot, hogy minden helyzetben jelentsen, bármilyen szabálytalanságot tapasztal hősünk működését illetően…

Az eddig főként csak kaszkadőr-koordinációval foglalkozó J. J. Perry első produkciója igazán szórakoztató egy mainstream darab: az akció-horror-vígjáték tengelyeket illetően valahol középen foglal helyet, megfelelő mennyiségben adagolva a három zsánerből adódó elemeket, helyzeteket. A forgatókönyv kellő mértékben tartalmaz humoros gegeket, nyomokban megtudhatunk ezt-azt az aktuális vámpír-mitológiáról, valamint ötletes és újszerű eszközöket is bemutatnak a vérszívó lények likvidálását illetően. Látványos akciójelenetek terén szintén nem szűkölködik az alkotás: többségük teljesen működőképes, talán az autós üldözés sikerült egy kicsit esetlenebbre a szokásosnál. A napos San Fernando völgy kiváló atmoszférát biztosít a szórakoztatóan popcorn-badass cselekménynek, de a zenei aláfestés is igencsak eltalált. (Főleg amikor felcsendül Ice-T Body Count-ja az egyik nagyobb leszámolás alkalmával, haha!)

Jamie Foxx szinte lubickol az önfejű, ám családjáért mindenre kész vámpírvadász szerepében; visszahúzódó aktakukac társával (Dave Franco) működik közöttük a kémia, de az orgazda epizódszerepre Peter Stomare szintén tökéletes választásnak bizonyult. A baltával faragott arcú Snoop Doggy Dogg csak néha ugrik be: nem a szavak embere, de legalább bűzlik a fűtől vagy éppen egy gépágyút szorongatva kaszálja a vérszívókat.

Könnyed, nem túlontúl brutálisan véres (néhány csonkolás meg fejlevágás szerintem bőven belefér) cselekménye engem teljes mértékben lekötött egy délutáni programként, bár tegyük hozzá, akad benne néhány átgondolatlan vagy logikátlan lépés. Mindent összevetve viszont véleményem szerint köröket ver a mostanság készült vámpíros és/vagy horror-vígjáték zsánerű produkciókra, már ami a mainstream szórakoztatás részét illeti.

Értékelés: 8/10

eyescream