Nagyon úgy néz ki, hogy a Taika Waiti és Jemaine Clement (What We Do In The Shadows) alkotópáros producerkedése mellett futó sorozatnak annyi. A legfrissebb információk szerint a negyedik évad lett az utolsó felvonása ennek az új-zélandi főváros paranormális nyomozókról szóló, áldokumentarista stílusú komédia-szériának, mely mintha csak az X-akták féle misztikus vonal infantilis paródiája lenne.

A hat – szokásosan kb. húszpercnyi hosszúságú epizódot tartalmazó – negyedik évadban a wellingtoni rendőrség paranormális szakosztályának újabb rejtélyes esetekkel és természetfeletti lényekkel gyűlik meg bajuk a thriller, a horror és sci-fi határmezsgyéjén járva. Persze teljes komolytalansággal tálalva mindezt, amelyhez a What We Do In The Shadows-nél bevetetett, hihetetlenül szórakoztató áldokumentarista stílus elképesztően jól passzol.

Megismerkedhetünk a maori hagyományok madárnőjével (kurangaituku), illetve egy szigeten élő furcsa szektával, akik évről-évre szűz nyomozókat rabolnak el. Találkozhatunk menőséget okozó kabáttal, melyet az előző tulajdonos szelleme kísért, valamint kiderül, hogy a rendőrség épülete pakeha (új-zélandi bevándorlók) sírokra épült, és mivel megbolygatták a szent helyet, azok kezdenek el kísérteni. Minogue és O’Leary újra szembekerül a Sátánnal, aki ezúttal egy dubstep-klubbot üzemeltet és emberek lelkét veszi el, nem éppen legális módszerrel, a záró részben pedig egy időevő kukacnak köszönhetően jutnak át hőseink a múltba, aztán pedig a pillantó-hatás miatt vissza egy alternatív jövőbe élőhalottakkal meg fidget-spinerekkel.

A Wellington Paranormal koncepciója tehát mit sem változott az évek során. Szóban forgó rendőrjeink, vagyis Minogue és O’Leary tisztek még mindig fájdalmasan hülyék, és dunsztjuk sincs a lehető legegyszerűbb dolgokat illetően, miközben vezetőjük Maaka őrmester a lehető legkomolyabban próbálja őket vezetni, alkalomadtán pedig segíteni a természetfeletti eseteik felgöngyölítésében. Annyi változás történt, hogy az első három évadban még csak fel-feltűnő Parker közrendőr mostanra szinte állandó ügyefogyott mellékszereplővé lépett elő, tehát még magasabb az egy epizódra jutó infantilis karakterek aránya. Bár a második évadtól a részekben meg-megszaporodtak az üresjáratok, azért húszpercnyi tömény baromkodás így is pont elég egyszerre.

Én mondjuk eléggé sajnálom, hogy az eredeti páros véget vetett a szériának, de valahol érthető, hogy az utóbbi években iszonyatosan felkapott Taika Waiti rengeteg hollywoodi ténykedése mellett (Thor: Raganarök, Thor: Love and Thunder, Jojo Rabbit, What We Do In the Shadows széria, Our Flag Means Death széria) – nem igazán maradt elég ereje és energiája ezt a koncepció tovább fejleszteni, terelgetni. Egyébként pedig, ha már Waiti és Jemaine Clement, én még mindig reménykedem, hogy valamikor a közel vagy távoli jövőben egyszer csak elkészül a farkasemberekre koncentráló, We’re Wolves nevű What We Do In The Shadows spin-off mozi.

Értékelés: 8/10

eyescream