Bár ez a kis költségvetésű, indie horror film már tavaly bemutatásra került egyes filmfesztiválokon, a nagyközönséghez csak 2022-ben jutott el. Indie filmként a magyar sajtó figyelmét elkerülte, így sokan valószínűleg még nem is hallottatok róla. Lássuk hát, mit nyújt nekünk a Hellbender!

A történet egy anya és lánya párost helyez a főszerepbe, akik az amerikai vadonban élnek, elszigetelten. A kamaszkorú Izzy nem ismer senkit, mert anyja nem engedi emberek közé. A legjobb barátok ők ketten, szórakozásképpen egy rockzenekart alkotnak – ami a Hellbender nevet viseli -, de Izzy olthatatlanul vágyik másokat is megismerni, és elhagyni az erdőt, amiben élnek, és ezt az első adandó alkalommal meg is teszi, anyja előtt titokban tartva kalandját.

A film már a nyitójelenetekben elárulja, hogy központi témája a boszorkányság lesz, így a nézőt nagy meglepetések nem érik, amikor az anya megcsillogtatja különleges, mágikus képességeit. Azzal azonban sokáig bizonytalanságban tart, hogy Izzy ebből mit örökölt vajon, illetve, hogy van-e mindennek köze elszigeteltségükhöz, és ahhoz, hogy az anya nem engedi mások közelébe a kamaszlányt. Bár fordulatokban nem bővelkedik a Hellbender, mégis mindvégig roppant izgalmas a tálalás, amit a költségvetési számokat és indie mivoltát meghazudtoló látványvilág tesz még élvezetesebbé.

A fényképezésbe nagyon nehéz belekötni, és a film legnagyobb erőssége egyértelműen az általa megteremtett atmoszféra, amit a valóban a családtagok formálta Hellbender zenekar zenéi csodásan egészítenek ki. A hangulatot segíti, hogy a történet mágikus oldalának magyarázatai hitelesnek és jól átgondoltnak hatnak, így a film képes teljesen magával ragadni a nézőt.

Ebből csak az olykor gyengélkedő színészi játék ránthat vissza, de a két főszereplő esetében nem lehet okunk panaszra, legfeljebb a néha furcsának ható dialógusokra. E ponton érdemes megjegyezni, hogy a Hellbender szinte teljes egészében „családi vállalkozásban” készült: az anya szerepében látható Toby Poser volt az ötletgazda (elmondása szerint akkor fogant meg benne a film ötlete, amikor megtudta, hogy spermadonortól született, és eljátszott a gondolattal, hogy valódi apja talán maga az ördög), majd a megvalósításban íróként és rendezőként segítette férje John Adams. A további főbb szerepekben saját lányaik, Zelda és Lulu Adams láthatók. A Hellbender nem az Adams család első filmje, korábbi munkáik közül a The Deeper You Dig címűt méltatták a kritikusok. Zelda Adamsre máris felfigyelt a szórakoztatóipar – a lány már tizenévesen a Gucci modellje volt; ilyen irányú tehetségét minden bizonnyal a ’90-es években szintén modellként tevékenykedő apjától örökölte. Az Adams család független filmjeiről a Wonder Wheel Productions honlapján tudhattok meg többet.

A Hellbender nagyon szépen vegyíti bele a boszorkányos horrorfilmek folkosabb vonalát egy coming of age történetbe. Különösebb meglepetései és fordulatai nélkül is mindvégig leköt és szórakoztat, csupán a film legvégén lehet olyan érzésünk, hogy a történet befejezése némi ötlethiánytól szenved, és úgy van vége, mint a botnak. Ennek ellenére is kifejezetten kellemes csalódás volt, és megkockáztatom, hogy számomra az év egyik kedvence lesz.

Kinek ajánljuk: Boszorkányos folkhorrorok és indie filmek kedvelőinek, könnyed szórakozás céljából.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella

 

afiaf: A Hellbender már az első bemutatójával megfogott, hiszen a boszorkányság témáját vegyíti egy coming of age történettel, és mindkét szubzsáner a kedvenceim közé tartozik. Az amerikai független fimesek minden évben meglepnek bennünket néhány kifejezetten ötletes horrorfilmmel, amelyben az alkotók pazarul átlépnek a szűkös költségvetés okozta akadályokon. A Hellbender a valóságban is családi vállalkozás, hiszen az író/rendező/főszereplő trió (John Adams/Zelda Adams/Toby Poser) a való életben is egy famíliát alkot, amelyet sikeresen mentettek át közös darabjukba. A sztori középpontjában egy a világtól távol eső zugban együtt élő anya-lánya kapcsolat áll, a tinédzser lány pedig szépen lassan felfedezi, hogy édesanyja miért próbálja távol tartani az emberektől. Hangulatos és kellemesen félelmetes darab a Hellbender, amely ugyan távol áll a tökéletességtől, de az egyedi bája miatt jó eséllyel még évek múlva is emlékezni fogunk rá, ami a mostani tucattermelésben kifejezetten megsüvegelendő teljesítmény, főleg ennyi pénzből. 7/10