A The Black Aether magazin nyolcadik számában amatőr szerzők arra vállalkoztak, hogy klasszikus Grimm-meséket kombináljanak lovecraft-i borzongással. Így tehát mindenki által ismert történetek – úgymint: Jancsi és Juliska, Békakirály, Kékszakáll, Aranyhaj, A hamelni patkányfogó – elevenednek meg a kozmikus rettegés és a weird jegyében, parafrazálva.

A The Black Aether magazin (114 oldal terjedelmű) aktuális számában tíz olyan a koncepcionális pályázatra beküldött történetet kapunk, amelynek alapját klasszikus Grimm-mesék adják. Így többek között olvashatunk Dagon-szektában nevelkedő asszonyi sorsról (Kleinheincz Csilla: Kimondhatatlan), egy völgyben lévő misztikus toronyról (Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje),  teret és időt összeolvasztó titkos szoba kulcsáról (Simon Miklós: Idegen a kapu előtt), mindenáron leánygyermeket akaró házaspáron segítő (?) arkhami orvosról (Jávorszki András: Hollók), boszorkányságról (Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah), kísértet (vagy valamilyen más misztikus erők) által uralt kastélyról (Early Moon: Félelemkereső). Természetesen mindegyik alkotás a TBA megszokott hagyományaihoz hűen egy-egy illusztrációval kerül elénk.

Ha csak egyetlen művet kellene választani az aktuális felhozatalból, akkor én egyértelműen Gaura Ágnes A szeméthegyen is túl című írására szavaznék, ugyanis ez ragadott engem leginkább magával. A hamelni patkányfogó ötletéből kiteljesedő, a szemétben lakó és nevelkedő emberek sanyarú közösségét bemutató történet annyira szuggesztíven drámai és élő, mindamellett pedig annyira groteszk és weird, hogy akár még jelen társadalmunkra is rá lehetne húzni egyfajta modern allegorikus rémmeseként. Mely ösztönösen a szívedbe mar, élve felfal, aztán pedig visszaköp apró kis darabokban. Egyszerűen zseniális.

Az amatőr szerzők műveit követően Sütő Fanni fordításában ismerkedhetünk meg a Grimm-testvérek, tehát Jacob és Wilhelm eredeti meséivel – egészen pontosan az első lejegyzett változatokra támaszkodva. Tehát nem a későbbiekben finomított, kegyetlen és durva részeket kihagyó, ma ismert színes-szagos (főleg NEM a diznisített cukormáz mögül kikandikáló) történeteket tárják az olvasók elé, hanem a kicsit nyersebb, profánabb és mindenképpen sötétebb verziókat. És mint ilyenek, szerintem megéri ismerni őket, ha már kezükbe vettük a kiadványt.

Aki ismeri a TBA magazin eddig megjelent számait, annak szintúgy kitűnő olvasgatnivaló lehet Grimmoire, akárcsak az előző lapszámok. Aki pedig még friss hús a lovecrafti piacon, de kedvet kapott a weird és kozmikus, illetőleg sötét fantáziákban sem szűkölködő történetekhez, annak is jó szívvel javaslom ezt a számot, amelyet INNEN meg is tudsz rendelni.

eyescream

The Black Aether