John Scalzi bejáratott név hazánk olvasó körében. Az Agave kiadó számos művét jelentette már meg a sci-fi írónak, és természetesen legújabb könyvét is ők hozták el hozzánk. Scalzi ezúttal merőben más téma felé nyúlt mint amit eddig láttunk tőle. Hegyméretű szörnyek? Különös dzsungel ahol minden felfal mindent? És mit csinál itt egy futár? Nézzük mit nyújt A kaidzsú állatvédő társaság története.

Jamie egy ételfutár cég app fejlesztő részlegében dolgozik. Fiatal, ambíciózus, tele energiával és ezt meg is akarja mutatni a főnökének. Ám élete váratlan fordulatot vesz amikor a Covid járvány közepette hirtelen ételfutárként találja magát. De az igazi fordulat valójában csak most jött el számára, amikor találkozik egy régi ismerősével, aki egy nagyon kecsegtető állást ajánl neki. Jamie elvállalja a melót, amiről csak annyit tud, hogy terepen kell cipekednie egy olyan szervezet alkalmazottjaként, ami “nagy” állatok védelméért dolgozik. Hogy mik is azok a “nagy” állatok, és hol is van ez a terepmunka, arra Jamie álmaiban sem gondolt. Főleg nem arra, hogy munkába állása után rövidesen veszélybe kerül a világ sorsa.

Scalzi könyve nem akar semmi újat, nagyszabásút, magasztosan mélyenszántót mutatni az olvasónak. Egyszerűen csak szórakoztatni akar és azt nagyon jól csinálja. A történetünk egyszerű, még is oly könnyeden, szórakoztató és érdekesen van felvezetve majd kibontva, hogy az olvasó hiába tudja, látta már a formulát, igazából semmi újat nem olvas, még is abszolút élvezi azt. A cselekmény pörög, az író ügyesen bánik az úgynevezett “írói horgokkal”, hisz mindig pont történik valami ami a következő fejezetre húzza az embert. Nincsenek hosszas a cselekményt megszakító monológok, a párbeszédek frappánsak, nem túlhúzottak, a humor pedig pont annyira képviselteti magát, hogy felüdítse a hangulatot, de ne essen túlzásokba. A karakterek terén nincsenek igazán erős egyéniségek, de pont olyanok amilyeneknek kell egy ilyen könnyed könyvben lenniük. Főszereplőnknek megvan a maga egyszerű háttere, semmi túlzott mélység még is motivált, a többiek pedig bár nemsok tartalmat nyújtanak, de még is illenek hozzá. A névkiosztást egyébként elég furcsa lett mert annyira nem megszokott nevekről van szó, hogy volt olyan akiről az egész történet alatt nem tudtam meg, hogy most nő volt e vagy férfi. Ez részben azért is történt meg, mert az egyetlen komoly negatívuma a műnek, hogy annyira az olvasó képzeletére hagyja a karakterek és úgy szinte mindennek a kinézetét, hogy van amiről szinte leírást sem ad. Lehet velem van a baj, de én azért szeretem megtudni, hogy amúgy mi, hogy néz ki, még ha körvonalakban is.

A világ egyébként jól megalkotott és érdekes, bár talán nem kellően kibontott. Én legalább is szívesen olvastam volna még róla, ahogy a kaidzsúkról is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Scalzi nem igazán mert volna komolyabban foglalkozni az általa megteremtett világgal, pedig simán belefért volna a könyvbe. De ez talán nem is baj, hisz maga a könyv is annyira könnyed, hogy ez az aprólékosabb elmerülés a világban talán el is ütött volna a regény többi részétől.

A sztoritól sem kell sokat várni, egyik kalandból ugrunk a másikba, a végén megjön a talán kiszámítható végső nagy katarzis, majd kapunk a korrekt lezárás, ami azért hagy lehetőséget a folytatásra, és ennyi.

Az egész könyv igazából semmi extrát nem ad, de abszolút szórakoztató, és éppen ezért nagyon is szerethető. Maga az író is bevallja az igen bőre eresztett utószóban, hogy nem akart semmi nagyszabásút lerakni az asztalra, egyszerűen csak azt szeretné ha az olvasó jólérezné magát a könyve alatt. És jól is érzi.

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Mindenkinek aki csak szórakozni vágyik egy kalandokkal teli sci-fi regényen. Kaidzsú fanoknak pedig kötelező darab!

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől most ITT megrendelhetitek a regényt!