A Netflix Originals címke fénye szinte makulátlanul csillog évek óta, így igen magas elvárásokkal fordult a közönség a Napéjegyenlőség címet viselő dán produkció felé – különösen annak fényében, hogy a kezdetektől fogva a nem sokkal a Napéjegyenlőség debütálását megelőzően véget ért, nagysikerű Darkhoz hasonlították.

Bizonyos aspektusaiban helytálló is ez az összehasonlítás. Ha a Darkot szeretted, érdemes egy próbát tenned a Napéjegyenlőséggel is, mert komor, északias hangulata garantáltan el fog varázsolni. A Napéjegyenlőség, vagy eredeti címén Equinox mindezt még egy szinttel feljebb emeli, amikor a történetet némi ősidőktől eredeztethető germán mitológiával fűszerezi meg.

A cselekmény két időpont között váltakozik: egyrészt megismerhetünk egy Ida (Karoline Hamm) nevű lányt 1999-ből, aki végzős osztályával a ballagási bulin eltűnik – szó szerint egyszerűen köddé válnak. A másik szálon Ida húgát, a 2020-ban immár 30 éves Astridot (Danica Curcic) fogjuk követni, ahogyan Ida egyik volt osztálytársának rejtélyes telefonhívását követően megpróbálja kideríteni, mi történhetett valójában a nővérével. Nyomozása igen messzire vezet – ahogyan felkutatja az ügy még életben lévő résztvevőit, úgy fest, hogy a történek összetettebb és zavarosabb, mint azt bárki gondolta volna korábban, de cseppet sem reménytelen. Vannak, akik tudják, mi történt, de az események rejtélyesebbek és misztikusabbak, semmint, hogy csak úgy beavathassák Astridot.

A történetnek központi témája az Ostara, ami egyszerre jelöli a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő ünnepet, és az istennőt, akit a germánok ekkor köszöntöttek. Ostara istennő termékennyé teszi a földet, és a természet bőségét hozza el. E pogány hiedelmeknek nagy részét a kereszténység sikeresen integrálta a Húsvét ünnepkörébe, magát az ünnepet pedig a neopogány kultuszok, elsősorban a Wicca élesztette újjá a 20. század során. Ostara (vagy Éostre, amire az angol Easter szó etimológiáját is visszavezetik) jelképei közé tartoznak a nyúl és a tojások mint a termékenység szimbólumai. Ezeket számos európai kultúrában megtaláljuk a Húsvéti ünnepkör szokásaival kapcsolatban, innen eredeztethető, hogy a nyúl hozza a tojásokat, illetve a tojásfestés is. Bár évezredekre visszanyúló hiedelmeknek tartjuk ezeket, valójában meglepően későn, csupán a 18. században írták le a német néprajzkutatók. A húsvéti nyúl első írásos emléke 1678-ra datálódik, de valódi elterjedése, ismertsége a 19. században jött el, amikor a német bevádorlók Amerikába is eljuttatták.

Astrid nem csupán az ügy érintettjeiben, önmagában is fel kell tépje a régi sebeket ahhoz, hogy megismerhesse Ida sorsát. A sorozat igazi ereje a történet mellett a színészi játékban rejlik, melyben kiemelném az Astrid apját játszó Lars Brygmann-t, aki alakításával különös mélységet ad karakterének.

A Napéjegyenlőség meglehetősen alacsony pontszámot tudhat magáénak iMDb-n, jelenleg csupán 6.1-en áll. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy történetvezetési stílusa miatt sosem lesz olyan népszerű, mint más sorozatok, amelyek jobban fogják a néző kezét. A legtöbb kritikában is arról olvashatunk, hogy elrontották a végét, és érthetetlen a lezárás, pedig ez nem igaz, csupán nem rágja a néző szájába a megoldást. A Darkhoz hasonlítani is hiba, hiszen az egy három évadon át húzódó, rengeteg szereplőt mozgató, grandiózus, és nagyon mély történet volt – míg az Equinox egy sokkal személyesebb, ám nem kevésbé izgalmas hangvételű sorozat. A Stranger Things-hez is hasonlítják olykor (természetesen mindig negatív színezetben), de ennek az égvilágon semmi alapja sincs, hiszen jottányit sem hasonlít rá.

Egy lehetséges második évad létrehozásával kapcsolatban egyelőre nincs hivatalos információnk, de mivel a sorozat alapötletét egy Dániában roppant népszerű podcast, az Equinox 1985 adta, nem kizárt, hogy tovább tudják még fűzni a történetet.

Kinek ajánljuk: Mitológiai témák, rejtélyes, misztikus drámák kedvelői nem csalódhatnak benne.

Értékelés: 10/10

Blissenobiarella