Népszerű és kiemelkedően magas színvonalú Serial Chillers-rovatunk egyes epizódjai nem kevesebbre vállalkoznak, mintsem hogy bemutassák az emberiség történelmének legkegyetlenebb sorozatgyilkosait, gonosztevőit. Az életútjukat végigkísérve ismerhetjük meg, hogyan is váltak egyszerű emberekből a társadalom leginkább elítélt, ám egyes rétegekben abszurd módon népszerű és ünnepelt vadállatokká. Ebben a kérdésben mindig fontos tényező a családi háttér és a motiváció, hiszen szeretnénk minél jobban Ted Bundy vagy mondjuk a Zodiákus fejébe látni, hogy miért is vált szörnyeteggé, mi késztette tettei végrehajtására. Mai cikkünkben egy olyan rendkívül érdekes bűnügyről lesz szó, ahol sajnos éppen a motiváció leginkább égető kérdésére nem kapunk választ, amely egy netflixes dokumentumfilmen keresztül egy kicsit az olvasót, nézőt is felemészti, de legalábbis felháborítja. Következzen egy máig névtelen 14 éves izraeli fiú története…

1986-ban járunk, amikor is Jeruzsálem melletti kisváros egyik családi házához hívják a rendőrséget. A törvény emberei több halálos áldozatot találnak a helyszínen, Nissim Cohent, feleségét, Leah-t, illetve tinédzser lányaikat, Anatot és Shirát. A szülőket a saját ágyukban végezték ki, míg a lányokat az emeleti szobájukban. A tragédia egyetlen túlélője egy 14 éves fiú, aki rendkívül hamar az egyetlen gyanúsítottja lesz a történetnek. A névtelenségét a mai napig érthető okokból féltő elkövető egy lefülelt hazugságot követően bevallotta a rémtettet, azt állítva, egy kis zöld lény parancsolta meg neki a mészárlást.

A Netflix nemrég bemutatott mini-sorozata a Cohen család történetének járt utána, és mint az a címből is látszódik, a legfőbb kérdés, amelyet szeretett volna megválaszolni, az a tettes motivációja. Legtöbbet a gyilkos ügyvédeitől, illetve különböző pszichiáterektől, nyomozóktól és a fiút jól ismerőktől tudhatunk meg a család hátteréről, ám egyetlen kérdésre soha nem kapunk választ, ez pedig pontosan az, amely miatt leültünk a képernyők elé.

Ugyan Yossi, a védőügyvéd többször is elmondja, a “zöld lény” történet nem igaz, a gyilkosság hátterében sokkal fontosabb és mélyebb okok állnak, a válaszadást többször is megtagadja a kérdésekre. A film készítői számtalanszor pedzegetik a családon belüli erőszak és szexuális bántalmazás kérdését, ám valójában tények nélkül maradunk, csupán annyit tudhatunk meg, hogy a védőügyvéd szerint aki ismeri az ügy minden részletét, jobban megérti, miért is torkollott tragédiába a Cohen család élete.

A dokumentumfilmnek több rendkívül erős pillanata is volt, hiszen archív felvételeken láthatjuk viszont, ahogyan a gyilkost elviszik a tetthelyre, ahol mindent újra el kell játszania, amelyet látszólag totálisan érzelemmentesen és könnyek nélkül képes is megtenni. Ugyanígy viselkedik a családja sírjánál, ahol hiába provokálják, hiába szeretnének belőle bármi érzelmet kicsalni, ő erre nem képes, tökéletesen bemutatva egy pszichopata mintapéldányát.

A fiút végül mindössze 9 év börtönre ítélték, amelyben szerepet játszott az indíték hiánya, illetve az is, hogy nem minösítették teljesen beszámíthatónak a bűncselekmény elkövetésekor.

Maga a történet rendkívül érdekes, erről nehéz lenne vitatkozni. Azonban sajnos a Netflix dokumentumfilmje a saját csapdájába esik, és éppen arra a kérdésre nem ad választ, amely mozgatta a nézőt. Ez persze nem elsősorban a készítők hibája, az viszont igen, hogy teszi mindezt indokolatlanul hosszan, 2 és fél órán keresztül. Egyszerűen bosszantó újra és újra látni a vigyorgó védőügyvet, aki válaszolhatna, de nem teszi, mi pedig eléggé hamar ráeszmélünk, hogy az önmagát ismételgető The Motive végén nincs katarzis, nincs pont a mondat végén és nincs lezárás sem.

Ezek fényében nehéz igazán jóra értékelni a doku megvalósítását, hiszen – részben persze önhibáján kívül – nem sikerült kihozni azt, amely a történet mögött húzódott. Bosszantó, idegesítő, túlnyújtott elmesélése egy elképesztően érdekes gyilkosságnak. De ettől függetlenül a hiányérzet bizony könnyen egymaga el tudja venni a sorozat élvezeti értékét.

(Varin)