Lehet-e ugyanaz a recept negyedik alkalommal is érdekes? Tudja-e egy egész estés animáció a nézőközönséget negyedszerre is ugyanolyan önfeledten szórakoztatni? Milyen bőrt lehet még lehúzni egy horrorisztikus figurákra épülő franchise-ról? Ezekre a kérdésekre keressük a választ Genndy Tartakovsky 2012-ben megálmodott szörnyes koncepciójának legújabb felvonásában.

A történet elején Dracula nagy bejelentésre készült: nyugdíjba vonulása okán lányára, Mavisre szeretné hagyományozni a Hotel Transylvania-t, de a balfék Jonathan megint csak beleköp a levesbe, így a vén vérszívó hirtelenjében azt találja mondani, hogy hiába ő veje, mivel nem szörny, ezért sajnos nem örököl semmit. A lelombozott, szomorú Jonathan egészen véletlenül összefut Van Helsinggel, aki egy egészen ördögi találmányával szörnyet csinál a fiúból – egy baleset folytán a szörnyekből pedig embert. Dracula természetesen azonnal vissza szeretné csinálni az egészet, csakhogy a fegyvert központi forrása megsérül, anélkül pedig használhatatlan. Ugyanilyen drágakövet pedig csak Dél-Amerika egy veszélyes zugában lehet találni. Hőseink tehát elindulnak, hogy megszerezzék az említett tárgyat.

A harmadik rész szerény véleményem szerint szörnyen megúszósra sikerült, már ami a forgatókönyvet illeti, ugyanis jobbára szinte csak helyzetkomikumból és nevetésre ingerlő gegekből felépülő cselekménye mintegy alibiként szolgált egy újabb horrordíszletekből felépülő másfél órás kötelező cukiságokkal és zenés betétekkel teletömött animációs mutatványnak. Az aktuális negyedik epizód viszont úgy érzem megpróbált visszakanyarodni a történetmesélés klasszikus narratívájához. Természetesen ebben a részben is találhatunk bőven öncélú és hatásvadász kilengéseket, de valahogy sokkal koherensebbnek tűnik, akárcsak az első vagy a második rész. Ráadásul, a mindenhol megbújó SONY reklámokat is némileg redukálták, ami szintén jó pont.

Főszereplőink mit sem változtak – pontosabban teljesen megváltoztak, ugyanis ez az emberből-szörny, szörnyből-ember átváltozás adja a cselekmény sava-borsát. Az Indiana Jones-féle hangulatot és a kaijukra jellemző szörny-tombolósdi mellett a fókuszt a film második felében Jonathan és apósa nem éppen felhőtlen viszonyára helyezik, Dracula baráti köre inkább csak a jól bevált humorfaktort szállítja. Egy fiatalabb korosztálynak (esetleg családi programnak) szánt animációs filmhez hűen szinte majdnem minden fordulat könnyen kitalálható, hogy aztán a fináléban, megfelelő mennyiségű kaland, akció, izgalom és természetesen nevetés után minden konfliktus szépen rendeződjön. Röviden: egyszeri megtekintésre kiválóan alkalmas, szórakoztató időtöltés.

Bár az eredeti változatban már nem Adam Sandler adja Dracula hangját, és nem is  Genndy Tartakovsky dirigálta ezt a fejezetet, mégis úgy érzem, a negyedik részre a készítők kicsit (megint) összekapták magukat, és egy tényleg egy érdekes koncepcióval álltak elő. Ám van egy olyan sejtésem, hogy mivel még mindig tudnának mihez kezdeni a szereplőkkel, itt és most nem fognak megállni. Folytatják, amíg csak pénz fial. És akkor valami nagyon hasonlóval találhatjuk magunkat szemben, mint a mára szinte teljes érdektelenségbe forduló, izzadságszagúan egyre-másra csak menetelő Jégkorszak-franchise…

Értékelés: 6/10

eyescream