A horror-vígjáték mindig is a filmgyártás egyik legérdekesebb műfaja volt, hiszen szinte képtelenség megtalálni azt az egyensúlyt, amely mindkét tábor kedvelőinek elégedettségét megtartja. Ha nem elég humoros, az kínos, ha pedig nem elég véres, akkor a horrorfanatikusok húzzák a szájukat elégedetlenül. A Netflix gondozásában megjelent Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban tulajdonképpen egyik sem, egy amolyan dark comedy és thriller egyvelege, amelyről nehéz eldönteni, mennyire szeretné komolyan venni magát, ám éppen ez a bizonytalanság szül parádés pillanatokat. Ami viszont közös a horror-vígjátékokkal, hogy valószínűleg ez is inkább az átlagnézőnél talál majd be, nem pedig a hardcore horrorfanatikusoknál vagy pedig azoknál, akik hétfő este egy üveg bor mellett sírva akarnak nevetni.

A mindössze néhány napja elérhető mini-sorozat esetében azért már a cím, valamint a borítóképek alapján is látható, hogy mennyire szeretné kifigurázni a sablonthrillerek világát, összegyűjtve mindazokat, amik miatt a sokadik ilyen film már vontatottá és kiszámíthatóvá válik. A futószalagon érkező, koncepció nélküli “megúszós” thrillerek kifigurázása ez, amelyek csak arra épülnek, hogy 90-100 perc szenvedés után egy értelmetlen csavarral sokkolják a nézőt. A történet is tulajdonképpen a lehető legegyszerűbb: az elvált, magánéleti problémákkal és depresszióval küzdő Anna egy gyilkosságot lát új szomszédjánál, ám az alkoholproblémákkal küzdő nőnek senki sem hisz, így kénytelen saját nyomozásba kezdeni.

Minden elemében közhelyes, ám a sablontörténet mellé tökéletesen teszi oda azt a sötét humort, amely miatt egyáltalán nem szeretnénk abbahagyni a nézését. És pontosan ez a faktor az, amely miatt telepakolják a készítők a sorozatot ordas klisékkel, hiszen tudjuk ebben a sorozatban ezek a humorforrást biztosítják, nem pedig az időhúzást. Itt ki is emelném a sorozat számomra legmesteribb túlzását, a “vidd a gyermeked munkába” napot, amelynek keretében épp az FBI sorozatgyilkosokkal foglalkozó pszichiátere, vagyis a főszereplő ex-férje viszi be kislányát dolgozni, amely aztán az egész sorozat legviccesebb jelenetsorát szolgáltatja.

A legtöbb kritikus összességében elég vegyes véleménnyel illette a The Woman in the House Across the Street from the Girl in the Window-t, kiemelve, hogy a poénok olykor repetitívek, számuk pedig nem elegendő, ugyanakkor a főszereplő Kristen Bell tökéletesen hozza az alkoholista, depressziós, fóbiákkal és szomorú múlttal küzdő középkorú nőt, már az ő arcjátéka is külön megérdemel egy dicséretet.

A sorozat további szereplői külön említést nem érdemelnek igazán, mind megfelelő biodíszletet alkot Bell őrülete mellett, bár azért érdemes néhány pillanatot szentelni a Mindhunterben Edmund Kempert alakító Cameron Britton karakterére is.

Pozitívuma a sorozatnak továbbá, hogy éppen a thrillerek kifigurázása miatt képes egy igencsak meglepő befejezéssel előrukkolni, amely a váratlan csavarok kíséretében leveszi a lábáról vagy éppen hahotázásra kényszeríti a nézőt. Persze a szándékos túlzások nem minden jelenetben működnek, de a történet lezárása kétségtelenül jól fogja össze az előző epizódok olykor agyzsibbasztó jeleneteit.

Ugyan a második évadról egyelőre nincsenek információk, a történet azért egy humoros lezárással nyitva hagyta ennek lehetőségét, amelyben még akár Glenn Close-t is viszontláthatjuk.

Összegzés: A vegyes visszajelzések teljesen jogosak, a műfaj mindig is rendkívül megosztó volt, gondoljunk akár az olyan klasszikus horror-vígjátékra, mint a Dead Snow, Zombieland vagy Shaun of the Dead. Mindkét műfaj kedvelői megtalálhatják számításukat, ám éppen ez az egyveleg képes egyik, illetve másik tábor reményeit lelombozni.

A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban című minisorozat kicsit szórakoztató, kicsit izgalmas, ez a két oldal pedig lesz, akinél szépen összeáll egy átlagosnál jobb sorozattá, de lesz, aki egyik oldalból sem kapja meg igazán, amit szeretne.

Értékelés: 7.5/10

(Varin)