A Z Napló Tóth Szilárd (író) és az 18.48 avagy „steampunk Széchenyi” képregény vizualitásáért is felelős Mojzer Dávid (rajzoló, színező) közös munkája, melyben egy szinte a semmiből bekövetkező zombiapokalipszist helyeznek egy ismerős közegbe, mégpedig jelenkorunk budapesti forgatagába. Olivér, az író egyfajta alteregója a jelleméből fakadóan próbál helytállni a koránt sem mindennapi küzdelemben.

Mi lenne, ha a civilizáció egy csapásra összeomlana, ráadásul pont akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá? Mikor ér el bennünket a végzetes pillanat? Bevásárlás közben? Munkából hazamenet? Vagy éppen akkor, amikor szakítasz a barátnőddel, barátoddal? Nap mint nap iskolába, valamint dolgozni járunk, számlákat fizetünk, a kaját egyszerűen levesszük a polcról a boltban, a nap végén beülünk a tévé elé, megiszunk egy sört a kocsmában, vagy pedig elmegyünk a legközelebbi konditerembe. Ezeknek a helyzeteknek egy közös jellemzőjük van: egyáltalán nem vagyunk felkészülve, hogy az életed forog konckán. Nincs fegyver, nincs pánikszoba, nincs atombunker, ami évekre elegendő élelmiszert tárol, ahol biztonságban átvészeled a krízist.

Ahogy a képregény címe is mutatja, hősünk egyfajta naplóbejegyzéses narráció segítségével emlékezik vissza, ahogy 2017. június 7-én éppen a Nyugati pályaudvar aluljárójában baktatva arra lesz figyelmes, hogy számára ismeretlen emberek elképesztő módon harapdálnak – mit harapdálnak: egyesen elfogyasztanak – más idegen embereket. Egy szimpatikus idegen lány lélekjelenlétének köszönhetően Olivér hamar elmenekül a helyszínről, de a győzedelmes menekülés nem tart sokáig, ugyanis a főváros egy másik pontján balesetet szenvednek… ettől kezdve pedig ilyen vagy olyan úton, de meg kell küzdenie Budapest utcáin fel-feltűnő emberhúsra éhes lényekkel.

Bár a Z napló központi ötlete korántsem minősül egyedülállónak, az ismerős hazai környezetbe helyezett cselekményével mégis jóval hitelesebbé tudja tenni a történteket, mint mondjuk egy random amerikai kisváros utcáin bekövetkező zombis világvége képsorai. Hősünk egy teljesen hétköznapi srác, semmiféle extra képességei nincsenek, mégis a szerencsével határos módon él túl mindenfajta baleseteket, és az akciókban gazdag események közben saját belátása szerint, jelleméből fakadóan cselekszik.

Ugyan még csak az első számot olvashatjuk, de úgy gondolom, ha tudja tartani ezt a hétköznapi főszereplő maga módján próbál dacolni a közelgő veszéllyel attitűdöt, valamint nem történik majd benne túlságosan sok ordítóan amerikai szájízű zombifilmes blockbuster-klisé, akkor egészen szórakoztató kis élménnyé tud válni. Tóth Szilárd az előszóban megosztja velünk, hogy a Z napló képregény tulajdonképpen az azonos című könyve első fejezetét dolgozza fel – négy részre osztva. Vagyis három másik füzet után regény alakban olvashatjuk majd a zombi-apokalipszissel dacoló hőseink további sorsát.

De tovább nem is akarom csépelni a szót, beszéljen helyettem a képregény szerzője:

– Volt-e bármilyen film, könyv vagy játék, amely közvetve vagy közvetlenül ihlette a Z naplót?

– Mielőtt megnevezném ezeket, egy rövid felvezetőt ejtenék meg a témáról. Tizenéves korom óta írok történetek, amelyeket leginkább horror elemek ötvöznek. A régi Resident Evil játékok, a később megjelenő kaptár filmek (az első két részre gondolok), mind- mind hatással voltak az írásaimra. Szerettem a kitalált karaktereimet olyan kihívás elé állítani, ahol a zombik jelentik a legnagyobb veszélyforrást. Ezek az írások tapasztalat híján saját magam szórakoztatására szolgáltak első sorban, nem is nagyon mertem a nyilvánosságnak megmutatni, csak a legközelebbi barátaimnak. 2013-ban lehetőségem adódott, hogy megvásároljak egy PS3 konzolt a The Last Of Us játékkal, ami végül elindított egy olyan belső erőt, hogy komolyan belevessem magam a történet alkotásba. Véleményem szerint a Last of Us mesterien ábrázolja azt, hogy mi történik a világunkkal évtizedekkel később, ha valami miatt – ez esetben egy gombafertőzés, ami emberevő fertőzöttekké változtatja át, aki érintkezik a gombával – megszűnik a civilizáció. Pontosan egy ilyen világ megteremtését tűztem ki célul és ezzel elindult a Z Napló írása.

– Ez a képregény (illetve az utána készülő regény) miben lesz más, miben mutat újdonságot, mint mondjuk az unalomig ismételt klisékkel teli zombis világvége szinopszisok?

– Három dolgot emelnék ki. Egyrészt, akármennyire is rajongok a zombis filmekért, sajnos az a meglátásom, hogy a többsége lezáratlan marad. Ott hagyják a nézőt a befejezetlen véggel, akire rábízzák a történet tovább gondolását. Amikor a Z Napló történetén dolgoztam, végig az lebegett a szemem előtt, hogy kerek egészet alkosson. Eleje, közepe, vége legyen. A főszereplő a cselekmények hatására döntsön, a jellemfejlődésének értelme legyen, hogy a karakterek bekerüljenek a süllyesztőbe, ahol a saját maguk erejének köszönhetően győzik le az akadályokat és a történet végére feloldozást nyerjenek. A második, hogy a történet (főleg a képregény által feldolgozott rész) azt emeli ki, hogy lelkileg milyen komoly megterhelés szembesülni egy fertőzöttel. Biztos vagyok benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk, akkor sem hinnénk el, hogy egy fertőzött zombi támad meg minket. Ha tudjuk a gyenge pontjukat, akkor is hezitálnánk és kifogást keresnénk, hogy megöljük. Legalábbis az elején. Harmadik pedig a történet elmesélés jellege, amitől reményeim szerint a Z Napló kitűnik a sok közül. A főszereplő, Olivér, E/1-ben mesél, illetve a talált naplóbejegyzések, levelek, hangfelvételek adhatnak háttér infót egyes mellékszereplőkről vagy eseményekről.

– Szerinted melyek a legfontosabb tulajdonságok egy ilyen szituáció (zombi-apokalipszis) túléléséhez?

– Fontos az erőnlét, a megfelelő testi fizikum, de amit leginkább kiemelnék, az a döntésképesség és a gyors reagálás a változásra. Erre írás közben jöttem rá az egyik mellékszereplő döntései által. Nem szabad hezitálni, kétségbe esni, azonnal el kell fogadni a helyzetet és alkalmazkodni. Aki jóhiszeműen bezárkózik a szobájába és azt várja, hogy majd egyszer kimentik, akkor ez könnyen az életébe kerülhet.

 

– Ha rajtad múlva milyen eszközökkel, fegyverekkel aprítanád a rád rontó zombik seregét? Milyen túlélési stratégiát követnél?

– Ha itt és most megszólalna a légvédelmi riadó és a tévé bemondaná a zombik felbukkanását, azonnal előkotornám az össszes szúró, vágó eszközöket, ami megtalálható egy háztartásban. Kalapács, fejsze, akár egy feszítővas mind az egyik legjobb megoldás lehet a védekezésre. Persze felsorolhatnék hangtompítós gépfegyvert vagy pisztolyt, vagy számszeríjat, de ilyet aligha tudnék szerezni. Túlélési stratégiaként pedig a csendben való lopakodást követném. Ha a zombi nem hall meg, akkor nem vesz üldözőbe.

– Van-e olyan kedvenc zombis alkotásod (elsősorban film vagy képregény), amit jó szívvel tudsz ajánlani az olvasóknak, merthogy kimagaslik a mezőnyből, vagy jó ötleteket vonultat fel?

– Eltekintve a lezáratlan végektől, amit említettem, az egyik személyes kedvencem a 2006-os spanyol [REC] című film. Ez volt az első olyan film, aminél azt éreztem, hogy a fertőzöttek valóban annyira közel kerülnek a nézőhöz, hogy már fojtogató a kiszolgáltatásunk. Kiváló ötletnek tartom a kézikamerás megvalósítást. llletve kiemelnék egy klasszikust, ami a zombis filmek alapjait ágyazta meg: ez pedig a George A. Romero Holtak hajnala 1978-as változata. És bevallom, nagyon szeretem a Zack Snyder féle 2004-es remake változatát. Képregényben pedig a The Walking Dead-et tartom az egyik legnagyszerűbb alkotásnak. Sallangmentesen karol fel több évet a kitörés utáni túlélésről, és nagyszerűen vegyíti a drámát a horror elemekkel. Végezetül pedig egy könyvet hoznék fel: ez pedig Justin Cronin A szabadulás trilógia. Egy apokalipszis ezer évét átfogó időszakot felkaroló mesteri alkotás olyan befejezéssel, ami tökéletes példa lehet az írók számára.

 

A Z Napló megrendelhető ITT!

eyescream