Igencsak régi adósságomat törlesztettem ezzel a slasher-klasszikussal, amelynek ráadásul kétféle apropója is akad. Egyrészt jól illeszkedett az egyetlen helyen játszódó horrorfilmek tematikus hetünkbe, másrészt pedig az eredeti változatnak idén jött ki egy modern újragondolása, így tehát két legyen ütöttem egy csapásra. Ha pedig nem volt túl meggyőző ez a kis bevezető kis szöveg, térjünk rá olyan relevánsabb kérdésekre, hogy mit is lehet csinálni még az elektromos fúróval a szakszerű használatán kívül, amely miatt egy horrorfilmes oldalon köthet ki? A választ hamarosan megkapjátok, duplán.

Slumber Party Massacre (1982)

Mivel szülei éppen távol vannak, a végzős középsulis Trish úgy dönt, hogy egy belevaló pizsamapartit csinál barátnőivel. Ez még nem is lenne akkora hatalmas probléma, csakhogy egy többszörös gyilkos éppen akkor szökik meg.  Miután szerez magának egy kisbuszt, valamint egy jóravaló elektromos fúrót, a lányra összpontosítva követi őt egészen a házukig. Ahol aztán egyesével teszi el láb alól a meghívott vendégeket, de a küldetésébe véletlenül beleavatkozó statisztáknak sincs kegyelem…

Ha vesszük a fáradságot, és beleolvasunk néhány nyolcvanas években készült slashereket felsorakoztató gyűjteménybe vagy toplistába, szóban forgó filmünk szinte egészen biztosan szerepel majd rajta (egészen előkelő helyen), és nem csak protokolláris dolgok miatt. A forgatókönyvet író Rita Mae Brown eredetileg az akkortájt éppen világkorát érő kaszabolós műfaj paródiájának szánta művét, aztán végül sima, mezei slasherként került pozicionálásra. Emiatt történhetett, hogy a végeredmény sokkalta szórakoztatóbb, mint kortársai, tele van humoros pszeudo-ijesztgetésekkel és eleve nem veszi magát annyira komolyan, mint a többiek. Hangulata a hormonoktól fűtött, átlag amerikai középiskolás szereplők világát idézi (alkohol, fű, cicik no meg potenciális pasik), karakterek többnyire felejtősek és a párbeszédek közül sem fogunk idézgetni később.

Sorozatgyilkosunk arcát idejekorán megismerhetjük; semmi izgalmat vagy feszültséget nem hordoz magán személyének titkossága, fegyvere viszont annál szürreálisabb jószág. Ádáz módon kifúr vele mindenkit, akivel csak találkozik, és egy trve horrorfilmes szadista állathoz méltóan legalább háromszor ki kell nyírni, mire végre megnyuvad a rohadék. Nincs túldimenzionálva, és bár a későbbiekben készült hozzá két folytatás, tipikus slasher-klisékkel tele egyszeri szórakoztatásra pont jó, kellemes zenei kísérettel. 7/10

 

 

 

…
Slumber Party Massacre (2021)

Ahogy annyi más nyolcvanak években készült slasher (Rémálom az Elm utcában, Halloween, Péntek 13, Sziklák szeme, My Bloody Valentine, Maniac) ez sem nyugodhatott békében, és sorsa az elkerülhetetlen újrafeldolgozásban érte utol. De míg anyagi szempontból jóval kecsegtetőbbnek jósolt társai stúdiós szempontból megkaptak mindenféle segítséget, őt olcsón realizálva, dél-afrikai helyszíneken forgatva meghagyták a SyFy csatornának, egyszeri otthoni szórakoztatásra.

Történetünk kb. harminc évvel azután veszi fel a fonalat, hogy az eredeti események most már afro-amerikaira castingolt főszereplője, Trish egy isten háta mögött erdei kalyibában legyőzte az elektromos fúróval embereket likvidáló szökött sorozatgyilkost. (Ezt láthatjuk egyébként az első negyedórába sűrítve.) Az aktuális cselekmény főszereplője Trish lánya, Dana, aki barátaival éppen egy hasonló pizsamás partiba igyekszik, mint anno mutterja, a helyszín pedig – ki nem találjátok – egy autós lerobbanásnak köszönhetően ugyanaz lesz. Természetesen nem kell sokat várni a célszerszámmal bíró gyilkos megjelenésére…

A kanadai Danishka Esterhazy (Banana Splits Movie) által rendezte 39 (!) évvel későbbi remake a kor követelményeinek megfelelően egy modern köntösbe öltöztetett, teljesen átlagos és emiatt könnyen felejthető slasher lett, amelyet az eredetivel ellentétben semmilyen listán sem fognak jegyezni. A gyilkos fazon egy hasonlóan jól eltalált, marcona kinézetű alak, aki minden közelében lévő alakot kilyukaszt, és néhány ikonikus jelenet is egy az egyben visszaköszön az eredetiből. Komolytalan hangulata kimerül néhány humorosabb gegben – például gitár vs. fúró, vagy babkonzerv vs. fúró -, de nem értem, hogy miért lenne az vicces, hogy félmeztelen férfiakat kell néznünk, amint zenés összeállítás közben párnacsatát vívnak. Miután a film kb. kétharmadánál végleg elintézik a harminc éve vízbe esett, majd csont nélkül visszatért sorozatgyilkost, egy újabb rejtélyes utód lép a színre szögbelövővel felvértezve, hogy aztán a fináléban anyák harca bontakozzon ki. Köszi, de bőven meglettünk volna enélkül is; nem érzem, hogy a világnak mindenképpen szüksége lett volna erre az újragondolásra. 6/10

…

 

eyescream