A Post Mortem sajtóvetítését követően nyílt lehetőségünk arra, hogy a film rendezőjével, Bergendy Péterrel is leülhessünk egy 20 perces beszélgetés erejéig és kifaggassuk a film készítésével, inspirációival kapcsolatban.

CG: A horrorfilmekkel régi a kapcsolatod, úgy tudjuk, hogy az ELTE-n a diplomamunkádat is a horrorfilmek pszichológiájáról írtad. Tulajdonképpen milyen régen fogant meg benned a Post Mortem film ötlete?

B: Már egészen gyerekkoromtól kezdve foglalkoztattak a horrorfilmek, melyek közül több is inspirált, például az Ördögűző. A Post Mortem ötlete kilenc évvel ezelőtt fogant meg. 2012-ben volt egy Filmalap közönségfilmes pályázat, ahova beadtuk a történetet Hellebrandt Gábor alkotótársammal, akivel közösen találtuk ki a film sztoriját. Érdekes módon az emailt a 6. hónap 6. napján 6 órakor küldtük el. Ezer pályázat közül a legjobb 15 közé jutottunk be, ezzel zöld utat adva a filmnek. A történet alapja úgy született meg, hogy korábban a Skanzenban dolgoztam egy reklámforgatáson télen, és láttam, hogy ilyenkor zárva van 3 hónapig, így ki lehet ide találni egy történetet. A post mortem képek témája sok ember fantáziáját megmozgatja, én pedig személy szerint félek a kísértetektől, ami megadta az alapot. Majd a történetet elhelyeztük a magyar történelem egyik legsúlyosabb időszakába, az első világháború utánra.

CG: A film erősen folk horror felütésű, mely manapság egyre népszerűbb irányzat. Hogy érzed, a Post Mortem hogy tud ehhez az alműfajhoz hozzájárulni?

B: Azért is mertünk ilyen típusú filmet forgatni, mert láttuk, hogy ennek nemzetközi szinten is van létjogosultsága. Másfelől egy magyar horrorfilm külföldön eleve kuriózumnak számít, így számítottunk rá, hogy nagy sikere lesz.

CG: A film alapszituációja, a post mortem fotózás, valamint az első világháború témája nem annyira népszerű horror témák. Mit gondolsz, annak ellenére, hogy annyi lehetőség van ebben a korszakban, ezt miért nem használták ki korábban a rendezők és forgatókönyvírók?

B: Vélhetően a pénz miatt. Ha megnézünk egy átlagos amerikai horror filmet, azok többnyire viszonylag low budget alkotások, amik napjainkban játszódnak, pár szereplőt bevonva, bonyolult díszletek nélkül. Egy átlagos tini valószínűleg előbb ül be egy ilyen alkotásra, mint a miénkre, ami nem csak kizárólag a horrort kedvelő közönségnek készült. Valamint a mi filmünkhöz hasonló sok trükköt igénylő művekbe a producerek is kevésbé szeretnek befektetni.

CG: Voltak olyan horrorfilmek, amik inspirálták a Post Mortemet?

B: Természetesen voltak. Véleményem szerint az Ördögűző, a ’78-as Halloween korszakalkotó művek, ezek inspiráltak egy horrorfilm rendezésére. Hasonlóan a Ragyogás, ami egy nagyon félelmetes film, de a befejezését szerintem elrontották, mert mást a jelentése, mint az eredeti regény végének.

CG: Voltak nehezebben leforgatott jelenetek, amik kimondottan azért voltak bonyolultak, mert még a stáb tapasztalatlan volt ebben a műfajban?

B: Csak ilyen jelenetek voltak. Amikor kiszámoltuk, hogy hány nap kell a forgatáshoz, 55 nap jött ki, de nekünk 41 napunk volt rá. A film költségeivel is voltak nehézségek, azonban mi mindenképp meg akartuk csinálni. Más nehézség volt például, hogy a kaszkadőreink amerikai filmekhez vannak hozzászokva, ahol olyan idők elmennek a készülődés során, amik megengedhetetlenek egy magyar film forgatásán, emiatt gondjaink voltak az időbeosztással az elején. A stábbal szerencsére már régóta ismertük egymást, de az valóban hátrány volt, hogy horrort nem ismert mindenki. Volt, aki például még egy horrorfilmet sem látott, így nem volt meg a műfajhoz a látásmódja. Azonban amiatt hogy, a csapat összeszokott és lelkes volt, sikerült megcsinálnunk ezt a filmet.

CG: Volt valami irányelv a klasszikus és digitális trükkök arányában?

B. Mivel korábban rengeteg reklámfilmet forgattam, hozzájutottam olyan számítógépes trükkök készítésének lehetőségéhez, aminek köszönhetően jól mozgok ebben a világban. Ma már sokszor könnyebb is ilyen trükkökkel dolgozni, mint a helyszínen, hiszen ott nincs is túl sok időnk rá. Volt is olyan jelenet, ami végül kimaradt a filmből, mert nem volt időnk megcsinálni a helyszínen. Úgy vélem, a kettőt ötvözni kell, és manapság talán a digitális effektusok felé kell elvinni a hangsúlyt az időhiány miatt. Azonban a digitális effektusok elkészítése sem leányálom, egy jelenethez például 261 verzió készült, és az utolsót választottuk ki a filmhez, hiszen olyan dolgokat kellett kitalálunk, amit más horrorfilmekben sem látunk.

CG: Milyen érzés, hogy a film a fesztiválokon rengeteg elismerést szerzett, valamint most Oscar-díjra jelölték?

B: Mikor készült a film, fogalmam sem volt róla, hogy tudok-e valódi horrort csinálni, hogy az félelmetes és ijesztő legyen. Mikor jöttek a visszajelzések, jó érzés volt hallani és látni, hogy valóban horrort készítettünk.

CG: Hogy ítéled meg az Oscar-díj és a horror kapcsolatát? Az Akadémia nem nagyon kedveli kedvenc műfajunkat.

B: Amerikában alapvetően a horrorhoz való viszonyulás is más, mint itthon. Ott az egy a sok műfaj közül, nincs olyan előítélete, mint nálunk. Valóban nem szokták szórni az Oscar-díjat horrorfilmeknek, főleg nem nemzetközi kategóriában, ahol inkább a politikai vonatkozású műveket szokták díjazni. Azonban maga a tény, hogy egy ilyen film eljutott eddig, már nagy szó. Mindemellett a mi filmünknek is van társadalmi vonatkozása, hiszen az első világháború utáni évek a magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka.

CG: Látsz-e arra esélyt most, hogy kitapostátok a mainstream magyar horror előtt az utat, hogy a későbbiekben más, hasonló filmek készülhetnek hazánkban?

B: Nem látok rá esélyt. Falakat kell ledönteni ezzel a műfajjal, így nem hiszem, hogy nagyon fogják pártolni. Ennek a filmnek van esélye, hogy legyen folytatása, de nem tudjuk, hogy eljutunk-e odáig. Azonban én személy szerint nagyon szívesen készítenék újabb horrorfilmeket, már van is ötletünk, de nem biztos, hogy Magyarország alkalmas erre, mert nincs kultúrája a horrornak nálunk. Nem csoda például, hogy a film a mediterrán országok fesztiváljain tarol, hiszen ott népszerűek az eurohorrorok, és a gondolkodásmódjukban is benne van, míg erre nálunk nincs nagyon példa.

Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a további fesztiválokhoz és az Oscarhoz.

A Post Mortemről írt kritikánkat itt olvashatjátok, a főszereplőket alakító színészekkel készült interjúnkat itt, a VFX és kaszkadőr csapatok vezetőivel készített interjúnkat pedig itt.

afiaf & Szabó Zoltán “Zoo_Lee”