Az utóbbi időben számtalan rövidfilmes gyűjteményről olvashattatok már oldalunkon, amelyekből bőven akadtak valamilyen ünnepi tematika köré szerveződő gyűjteményes produkciók (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2, A Christmas Horror Story, Deathcember). Úgy tűnik, az idei év sem maradhatott halloweeni horror-antológia nélkül, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cikkem alanyául szolgáló Bad Candy már tavaly elkészült, de a vírus miatt csak idén mutatták be szélesebb közönség előtt.

Az antológiát képező rövidebb-hosszabb történetek egy Chilly Billy nevű fazon (Slipknot és Stone Sour énekes Corey Taylor) halloweeni rádiós műsorában hangzanak el. És, hogy milyen cidris esetekre kell gondolni? Az iszákos mostohájával élő kislány ceruzával rajzolt mágikus lényei megelevenednek. Nagyapó nagyon nem bírja az ünnepet, ezért mindenféle pengét és mérget csempész a gyerekeknek kirakott édességekbe.

A lányoknál elég népszerűtlen ócska drogdíler egy koszos vécében végzi. Prosecturán dolgozó hölgyemény némi drog és pia hatására egy halottal kezd intim viszonyba, de arra ő sem számít, hogy partnere feléled. Veterán katonák szép rendet vágnak a kisvárosi mocsadékok között, még szerencse, hogy segítségükre van egy rémes társuk. Szellemvideósok egy kísértetjárta helyet látogatnak meg, ami aztán érdekes következményekkel jár.

A Bad Candy alkotói szerintem valami olyasmi frappáns produkciót szerettek volna összehozni, mint a zseniális Trick ’R Treat: laza, de közben fordulatos és véres, ettől aztán kellőképpen szórakoztató, csakhogy ez nem igazán sikerült nekik. Legfeljebb annyiban, hogy az ünnepet nem kedvelő alakokat itt is szigorúan megbüntetik, illetve bizonyos karakterek többször is megjelennek, úgymond átjárnak az egyik kisfilmből a másikba. Valamint a kis zsákosfejű helyett ezúttal egy groteszk vigyorú bosszúra éhes bohóc tűnik fel a kelleténél kicsit sűrűbben. A kerettörténettől eltekintenék, mert sem Corey Taylor (Fear Clinic), sem pedig Zach Galligan (Szörnyecskék) személyes jelenléte nem tesz hozzá semmit az egészhez, nettó felesleges adalék.

A rádióműsor során megelevenedő rémisztő epizódok egyrészt nem igazán rémisztőek, de még csak nem is kellően izgalmasak vagy okoznak feszültséget, sőt többnyire inkább az ezt-már-láttam-valahol kiszámíthatósága érhető tetten. Akad persze néhány előre nem látott ravaszabb csavar meg néhány apróbb geg, de arányaiban sajnos ez elég kevés a mintegy százperces játékidőhöz. A technikai megvalósítás meglehetősen költséghatékony, a néha felbukkanó CGI pocsék (ellenben a denevér tetszett), viszont a szereplők sem igazán győztek meg. Szóval ezt a Rossz Cukorkát be se vegyétek a szátokba, mert nem jó az íze. Kerülendő silány termék.

Értékelés: 5/10

eyescream