A kriminológia történelme hemzseg a női gyilkosoktól. Cikkeinkben mi is megemlékeztünk jó néhányukról, motivációikról, áldozataik kilétéről és számáról, az elkövetés módjáról. Különös figyelmet szenteltünk annak idején a XX. századi magyar tanyavilág női gyilkosainak, akik ügyes és fondorlatos méregkeverési technikáikkal egy kisebb településnyi embert küldtek a másvilágra. Az alábbi írásban szereplő hölgyről eddig még nem volt szó, ugyanakkor meglepő hasonlóságot mutat magyar “kolléganőivel”, nem csoda, hiszen velük egy időben élt. A különbség csupán annyi, hogy ő Európán belül kicsit keletebbre élt. S ami már csak hab a tortán: hosszú évtizedekig zavartalanul tudta űzni tevékenységét, már a kilencvenen is túl volt, amikor börtönbe zárták és még szabadulását is megérte. Ő nem más, mint Baba Anujka, azaz Anujka Nagymama, a bánáti méregkeverőnő.

Ana Drakšin

Baba Anujka Ana Drakšin néven látta meg a napvilágot, egyes források szerint 1838-ban, a bánáti Petre városában (szerbül Vladimirovac; ez akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozott), mások viszont úgy tartják, hogy a havasalföldi Craiovában (oszmán és orosz fennhatóság alatt álló terület) született két esztendővel korábban és csak az 1840-es években költöztek Bánátba, múltjának tehát ez a fejezete meglehetősen homályos. Annyi bizonyos, hogy családja vagyonosnak számított, apja marhakereskedő volt, ezért jobb minőségű oktatás adatott meg neki. Nem lehet pontosan tudni, hogy természetes érdeklődése miatt kezdett el orvoslással, gyógynövények tanulmányozásával foglalkozni, vagy egy szerelmi csalódás – egy osztrák katona elcsábította, akitől szifiliszt kapott – után zárkózott el ilyetén módon a külvilág elől és mélyedt bele a tankönyvek világába. A fiatal lány kiemelkedően intelligens volt, s mivel térség, amelyben élt, több etnikumnak adott otthont (szerbeknek, horvátoknak, románoknak, magyaroknak, németeknek, cigányoknak), ő maga is öt nyelven beszélt.

Szerelmi csalódás ide vagy oda, egy húsz év körüli lánynak igenis illett akkoriban férjhez menni, hogy ne maradjon szégyenben, ezért házasságot kötött egy nála jóval idősebb, di Pištonja családnevű földbirtokossal. A frigy minden bizonnyal boldogtalan lehetett, húsz év házasság alatt tizenegy gyermekük született, akik közül egyetlen egy maradt életben felnőtt koráig, s a férj halála is igen rejtélyesnek volt mondható. Ana házuk egyik helyiségét afféle laboratóriumnak rendezte be, ahol gyógynövényekkel folytatott kísérleteket. A falubeliek egyre gyakrabban jártak hozzá, ha éppenséggel nem őt hívták ki házhoz: Ana betegeket gyógyított, szüléseket vezetett le, vagy titokban angyalcsinálást végzett, illetve a sorkatonaságot megúszni kívánó fiatalemberek számára is tudott adni ezt-azt. Tevékenységéből remekül megélt, egy idő után pedig bővítette repertoárját egy feláras szolgáltatással, mely által a rossz házasságban élő asszonyok könnyűszerrel meg tudtak szabadulni férjeiktől. Milyen ismerős, igaz? Ahogy akkoriban Magyarországon, úgy egész Kelet-Európában sem volt egyszerű a családok, különösen a feleségek élete, akik ki voltak szolgáltatva a Nagy Háborúból hazatért nyomorék, idegbajos, iszákos házastársaknak…

A “varázsvíz”

Baba Anujka ezekben a kényes esetekben egy úgynevezett “bájitalt”, más néven “varázsvizet” kevert, ami arzént, higanyt és növények mérgét (például csattanó maszlagét) tartalmazta. Mivel alaposan kiszámította, milyen magas és hány kiló a láb alól eltenni kívánt illető, az arányokat mindig pontosan eltalálta, már ami a méreg mennyiségét illeti. Az 1920-as évekre az üzlete virágzott, s még egy ügynököt is alkalmazott, egy bizonyos Ljubina Milankov nevű nő személyében, aki szorgalmasan szállította neki a klienseket. A fent említett varázsitalért egy kisebb vagyont elkért: átlagosan 5000 dinárt, ami átszámítva ma nagyjából 3000 amerikai dollárnak felel meg.

A gyanú árnyékában

Karrierjében apró törésvonalként megjelenik ugyan, hogy 1914-ben gyanúba keveredett és Pancsován bíróság elé kényszerült állni, amikor rejtélyes halálesetekkel hozták összefüggésbe, de ezúttal nem sikerült rábizonyítani semmit, így elengedték, újabb, évekig tartó zavartalan működést biztosítva neki. Aztán 1926 januárjában véget ért a jó világ, mert egy törzsvásárlójának számító hölgy, Stana Momirov lebukott. Ugyanis nem csak ilyen-olyan testi bajokra keresett gyógyírt a javasasszonynál, hanem előbb első férjétől, Lazar Ludoškitól, utóbb második férjének tehetős rokonától is megszabadult, utóbbitól némi örökség reményében. A nőt letartóztatták, aki a bíróságon azonnal Baba Anujkát nevezte meg a kulcsfigurának, aki a háttérből mozgatja a szálakat. 1926 végén egy házaspár, Stana rokonai, név szerint Szima Momirov és felesége Sofija keresték fel az idős asszonyt, arra hivatkozva, hogy Szima alkoholista és erőszakos apja megkeseríti az életüket. A hetven éves férfi nyolc nap múlva halott volt, a probléma elhárult. Egy Gaja Prokin nevű férfi megölésekor némi hiba csúszott a rendszerbe: a mérget ezúttal nem Anujka, hanem Ljubina keverte ki, s elnézte az arányokat, így az áldozat két hétig haldoklott, s ez idő alatt volt alkalma felkeresni egy orvost mérgezéses tüneteivel. Végül aztán 1928 májusában tartóztatták le Baba Anujkát.

Per, ítélet, büntetés

A per 1929 nyarán vette kezdetét, addig az asszony előzetes letartóztatásban volt. Az ügyet óriási érdeklődés övezte: a korabeli sajtó szerb képviselői mellett magyarok, románok és osztrákok is tiszteletüket tették. A vádlottak, azaz azok a nők, akik a javasasszony segítségét kérték nemkívánatos hozzátartozóik “eltüntetésében” szinte kivétel nélkül azt állították, nem tudták, hogy Anujka méreggel öli meg a kiszemelteket, sokkal inkább valami földön túli varázserőt tulajdonítottak neki, amelyhez a “varázsvíz” volt a közvetítő anyag. Bár Anujka Nagymama mindent tagadott, két áldozatát is exhumálták, boncolás során pedig a testekben ugyanazon anyagok maradványát fedezték fel, mint amik az öregasszony műhelyében is fellelhetők voltak.

Mindent összevetve Baba Anujkának legalább ötven áldozata biztosan volt, de további százötven esetben lehetett érintett, ez már sosem fog kiderülni. Már csak azért sem, mert számos gyanús esetben az elhunyt családja vallási okokból elutasította a boncolást, de olyan is előfordult, hogy a haláleseteket egyszerűen nem jelentették be a hatóságoknál. Stana és Sofja életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, Szima tizenöt év börtönt, Ljubina nyolc évet, Anujka pedig tizenötöt, aki ekkor már a kilencvenegyedik (vagy a kilencvenharmadik) életévét taposta. A tizenöt év helyett csak nyolcat ült le ténylegesen, korára és jó magaviseletére való tekintettel szabadon bocsáttatott. Nem sokkal szabadulása után, 1938-ban hunyt el.

Anujka Nagymama, a ma is élő legenda

Baba Anujka hazájában legalább akkora legenda, mint nálunk Pipás Pista. Bánátban a mai napig óriási kultusz övezi őt, már ha csak beceneveinek számát nézzük is: az Anujka nagymamán kívül szokták volt még bánáti méregkeverőnőnek, bánáti boszorkánynak, petrei / vladimirovaci boszorkánynak nevezni. Számos történet kering róla szájról-szájra, háza pedig afféle zarándokhelyként üzemelt, persze nem hivatalosan, egészen 2019-es lebontásáig. Anujka nagymama életével több dokumentumfilm is foglalkozik, egész estés játékfilmet azonban nem találtam, amit kissé furcsálltam is, hiszen a téma kiváló. Šimon A. Đarmati, azaz Gyarmati Simon, a magyar származású belgrádi vegyész írt róla egy könyvet (Baba Anujka – Banatska Veštica címmel), miután több évtizedig behatóan tanulmányozta az asszony munkásságát.

Norka