Repülő majmot először, utoljára és egyetlen alkalommal az Óz a nagy varázsló című, 1939-ben készült musicalbe láttam még anno gyermekkoromban (ami, csak hogy tisztázzuk, nem 1939-ben volt). Ezért aztán baromira kíváncsivá tett, hogy egy ezzel a központi ötlettel dolgozó horrorfilm vajon mennyire tud szórakoztató lenni. Nyilván nem kell túlságosan komolyan venni  ezt a másfél órás televíziós csodát, viszont egyszeri kikapcsolódásnak teljesen megfelelő. Azért ehhez nem árt némi alkohol és/vagy egy baráti összejövetel.

Munkamániás apa lekési végzős lánya középiskolai ünnepélyét, ezért engesztelésül a helyi állatkereskedésben vesz neki egy meglepetést, méghozzá egy aranyos kis csuklyásmajmot. A lány örül a nem várt ajándéknak, és Skippynek nevezi el az édes kis jószágot. Azt viszont még ő sem sejti, hogy ez a különös lény éjszakánként egy kékes CGI-varázslat hatására hirtelen megnő, és agyarakat meg szárnyakat növeszt magának, majd elindul véletlenszerűen prédára vadászni. (Üzekedő fiatalok és puskás redneck fickók előnyben.) A kisvárosban hullanak az emberek, és mire Hong Kongból iderepül a két nyomozgató kedvű démonvadász mellékszereplő, addigra már egy egész csapatnyi vérengző repülő majom zrikálja az embereket. Ugyanis, ha nem a megfelelő (értsd: megszentelt) fegyverrel ölöd meg őket, akkor a kreatúra egyszerűen megkettőződik. A pisztoly, puska és egyéb más kéznél lévő eszköz pedig nem számít annak.

Mivel a produkciót eleve televízióra szánták, ezért nem is kell túl nagy eresztésre számítani. Akad néhány odapacsmagolt éppen-hogy-véres jelenet, de ennyi. A címszereplő majmok kialakítása nyilvánvalóan messze nem profi, de azért egy Asylum vagy SyFy produkciónál egy fokkal jobb. Vicceltem, mert nem igazán. Csak mivel az ember elég ritkán lát repülő majmot, hajlamos túlértékelni a CGI-t.  Alapjáraton is megmosolyogtatóan néznek ki ezek a szőrtelen, folyamatosan csúnyán fintorgó, repkedő jószágok, pedig nem sokban különböznek a rémisztőnek szánt vízköpőktől.

Maga a történet nem tartogat semmiféle meglepetést, könnyen kitalálhatóak a fordulatok, szereplőink – többek között a Láthatatlan ember című sorozatból ismerős Vincent Ventresca, aki egyébként a szarfilmes szinten elképesztően nyálcsorgató Mammutba is megfordult – pedig kötelezően egydimenziósak. Képtelenség komolyan venni, de ha csak agyatlanul szórakozni akartok, egynek simán megteszi.

Értékelés: 5/10

eyescream