Vannak olyan alkotások kedvenc műfajunk történelmében, amelyekről nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni. Az 1978-ban bemutatott Halloween a mindenkori kedvenc horrorfilm listám állandó szereplője, John Carpenter nem csak szárnyakat adott a zsáner egyik legnépszerűbb alműfajának, de Michael Myers személyében ránk szabadította a mozi egyik legikonikusabb gyilkológépét.

Aktuális cikkem tárgyával már egy tucat darabot számlál a franchise, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy mindegyik résznek sikerült felnőnie az előd nagyságához. Éppen ellenkezőleg. A több, mint négy évtizedes történelem inkább bővelkedik hullámvölgyekben (rád is tekintek Busta Rhymes:)), a kreatív felelősök sok mindennel próbálkoztak az évek során.

A Péntek 13 és a Rémálom az Elm utcában sorozatokkal ellentétben a Halloween felhozatal elég nagy szórást mutat a történet fő fonalát illetően. Van itt teljesen különálló epizód (Halloween 3 – Boszorkányos időszak), az addigi történéseket kifordító szektás vonal (Halloween 5 – The Revenge Of Michael Myers), a Rob Zombie által készített, finoman fogalmazva is rendhagyó újragondolásokról nem is beszélve.

Ugyanakkor fontos megértenünk, hogy az alkotók nem véletlenül fordítottak hátat többször is az előzményeknek. Az első film író/rendező legendája több ízben is megosztotta a nagyérdeművel, hogy az eredendően gonosznak született Michael alaptörténetében nem látott sokkal több potenciált, mint két egész estés alkotás, így egyáltalán nem véletlen, hogy a jóval kevésbé tehetséges utódok sem igazán tudtak mit kezdeni a karakterrel.

A franchise Zombie agymenései után 2016-ig tetszhalott állapotba került, ekkor tették rá a Blumhouse illetékesei kezüket a kult franchise jogaira. Ha jól sejtem a történelmi fontosság mellett az is átfutott Jason Blum fején, hogy az addig tíz filmig jutó sorozat összes részének kumulált gyártási költsége kb. 80 millió dollárra rúg, miközben világszinten 400 millió dollár környékén járt az összbevétel. Ez második ránézésre is tökéletes Blumhouse alapanyagnak tűnt, hiszen a kis pénzből hatalmasat kaszáló horror zászlóshajójáról beszélünk.

Némi meglepetésre a karmesteri pálca a komédiáiról híres David Gordon Green kezében landolt, de mielőtt elkezdhettem volna pánikolni Debra Hill és John Carpenter is bejelentette producerként való visszatérését (ráadásul újra Carpenter készítette a filmzenét), valamint Jamie Lee Curtis ismét Laurie Strode bőrébe bújt. A nagy fordulat azonban még váratott magára, hamarosan bejelentették, hogy a 2018-as Halloween az eredeti alkotás kivételével figyelmen kívül hagyja az összes többi epizódot.

Közvetlen folytatást forgatni a valaha készült egyik legfontosabb horrorfilmnek roppant kockázatos vállalkozás, a felfokozott elvárásoknak pedig ez az új Halloween sem tudott teljesen megfelelni. Tetten érhető volt a modernizációra való törekvés, az eredeti alkotás hangulatát néhányszor sikerült is megidézni, de a forgatókönyvre ráfért volna egy alaposabb gatyába rázás. A Mumus visszatért és újra tette a dolgát, ami több, mint örvendetes, de a XXI. században többet kellene nyújtania egy ikonikus slashernek.

De aggodalomra semmi ok, hiszen a kasszarobbantás (250 millió dollár feletti mozis összbevétel) miatt nem kellett sokat várni a folytatás bejelentésére, amely során újfent sikerült meglepetést okoznia az alkotóknak. Kapásból két további film tervei lettek hivatalosak, a Halloween Kills és a Halloween Ends hivatottak pontot tenni a Gordon-féle trilógiára.

Azonban, ahogy az élet minden más területén, itt is közbeszólt a koronavírus. Az eredetileg 2020 októberére tervezett bemutatót egy évvel eltolták az alkotók, mert mindenképpen szélesvásznon szerették volna bemutatni a Halloween Kills címmel ellátott folytatást, ami pontosan abban a percben veszi fel a történetszálat, ahol a 2018-as Halloween befejeződött. Némileg ironikus módon a Universal által forgalmazott alkotás az idei október 15-ei premierrel egy időben azonnal felkerült a Peacock digitális kínálatába is, ennyit a tavalyi exkluzív mozis kifogásról.

A sztori részleteire nem szeretnék kitérni, de azt mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy egy trilógia középső részéről van szó. Sajnos az ebből a tényből fakadó gyermekbetegségeket az alkotóknak nem sikerült teljesen kiküszöbölniük, így tulajdonképpen egy utazás közepébe láthatunk bele, de a vége nyitott marad. Továbbra is a Haddonfield lakóit ért trauma feldolgozása zajlik, de egészen más stádiumot emel ki a Gyilkos Halloween, mint amire előzetesen számítani lehetett.

A film fő hangulati forrása a harag, amelyet a négy évtizede tartó terror forral, és már azok sem tudják mentesíteni magukat a hatása alól, akik csak közvetve érintettek. Miután Michael tovább gyűjtögeti a trófeákat sokáig úgy tűnik, hogy a népharag ezúttal végleg megpecsételi a gyilkológép sorsát.

Öszességében elmondható, hogy a történet több sutasága ellenére is roppant nagy tiszteletben tartja az eredeti alapanyagot, és (különösen a befejezés figyelembevételével) nagy eséllyel Carpenter áldása is rajta van. A fan service megkérdőjelezhetetlen, a történések több korábbi szereplőt/túlélőt is mozgatnak. Van, akit sikerült kellően integrálni az események sodrásába, de akad olyan is, akinek a felbukkanása némileg izzadságszagú húzásnak hat, de itt is tetten érhető, hogy az alkotók igyekeztek hangsúlyt fektetni az elvárásoknak való megfelelésnek.

A száz perc fölé kúszó játékidő csak ritkán ül le, néhány feleslegesnek tűnő kórházi jelenetet leszámítva pörögnek az események, így unalommal semmiképpen sem lehet vádolni a Gyilkos Halloween-t. Sajnos néhány karakter nem kapja meg a neki járó képernyőidőt, igazából a leginkább fájó pont, hogy az egész darab nem tud mit kezdeni Laurie karakterével, így Jamie Lee Curtis inkább kelléknek tűnik, mint aktív szereplőnek. Nyilván a harmadik részben más lesz majd a felállás, de ezúttal kifejezetten sajnáltam, hogy kimaradt a legtöbb nagyjelenetből. Ennek ellenpontjaként Michael Myers újra a régi pompájában tündököl, a body count félelmetes, a vérengzések gore-faktora kiváló, a petíció ellenére a nagy vitát kiváltó tűzoltó-hentelés is benne maradt a filmben.

Technikai értelemben kifejezetten korrekt az összkép, bár az előző részben remekül sikerült egysnittes jelenethez ezúttal nincs szerencsénk. Carpenter zenéje ezúttal is telitalálat, így tulajdonképpen elégedetten szemlélhetjük a stáblistát, de az a fajta hiányérzet, amelyet a 2018-as Halloween hagyott maga után itt is tetten érhető. Reméljük a trilógia záró felvonása oldja majd ezt a keserédes pirulát, viszont a franchise felhozatalában ez egy tisztességes alkotás, amely a slasher szubzsáner szerelmeseinek semmiképpen sem okoz csalódást.

Anyagi szempontból várakozáson felül szerepelt a mozipénztáraknál az új Halloween, hiszen a párhuzamos streaming ellenére több, mint 55 millió dollárt szedett össze a nyitó hétvégén világszerte, így már most megháromszorozta a gyártási költségeit. Azért Jason Blum frankón tudja, hogy mitől döglik a légy. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint megvenni a mozijegyet, mert Michael ezúttal tényleg hazatért. Aztán egy év múlva jöhet a Halloween Ends, amely a hírek szerint négy esztendővel később kapja fel újra a történet fonalát. Alig várom.

Külön köszönet a UIP-Duna Film-nek a sajtóvetítésen való részvételi lehetőségért!

7/10

afiaf