Manapság egyre égetőbb probléma a hihetetlen ütemben termelődő hulladék megfelelő kezelése, visszaforgatása – Kőhalmi Zoltán legújabb művében most ezt a tematikát járja körül. A több évszázadot felölelő cselekményben csak úgy záporoznak a hulladékgazdálkodással kapcsolatos fantasztikus ötletek és abszurdnak tűnő javaslatok, persze a stand upos múltjából kifolyólag a minőségi humorban sem szenvedhetünk hiányt. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy hús-vér karakter mellett a történet kvázi-főszereplője egy műanyag macimézes flakon.

Amikor először értesültem róla, hogy Kőhalmi Zoltán következő regénye tudományos-fantasztikus témában íródik, nagyon fellelkesültem. Előző könyve, a skandináv krimiket parodizáló A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit koncepciójában zseniálisat alkotott, azonban a humor terén valahogy kevésbé éreztem igazán szórakoztatónak. Ezzel szemben itt ez a már olvasatlanul is izgalmasnak tűnő, témáját tekintve ökológiai sci-fi, amelynek címe profánul a műanyagok lebomlási idejét takarja.

A regény cselekménye a jelenből indít, ahol megismerhetjük a későbbi globálisnak mondható eseménysort elindító karaktereinket, a pusztazámori hulladéklerakó szomszédságában felnövő Reginát és Pétert, valamint a mű kinetikus szempontból nem éppen aktív Maciját. A békés természettel megáldott műanyag kis jószág különféle központi karakterek döntéseinek következtében (vagy éppen a véletlennek köszönhetően) hihetetlen kalandokba csöppen. Több évszázadon keresztül követhetjük Macink extrém szituációkkal kövezett életútját, miközben számtalan generációnyi, elképesztő névvel illetett – úgymint: Havasdzson, Okoslány, Bakszarvú Lepkeszeg, Kettőegy Kilenchat, Polietilén, Regranulátum – szereplő bukkan fel szinte a semmiből, majd tűnik újra el; mintegy fraktálszerűen ismétlődve alkotnak mintát.

Ahogy a szerzővel készített több interjúban is olvastam, nem kevés kutatómunka és utánajárás kellett ehhez a rengeteg mennyiségű információhoz, amely a cselekménybe akár csak említés szintjén is előkerül. Elképesztően komplex és szerteágazó a történet, telis-tele szatirikus hangvételű társadalom-, gazdaság-, vallás- és politikakritikával, és persze a stand upos múltjának hatékonyságával íródott kisebb-nagyobb kitérőkkel sem fogta vissza magát.

Körvonalazni sem egyszerű, hogy miféle abszurd és fantasztikus (fiktív) elegy jött létre az egyik legnagyobb (valós) ökológiai problémánk megoldásának hosszúra nyúló ötletparádéjával, miközben a tradicionális sci-fi elemek is helyet kaptak ebben a múltba és a jövőbe történő időutazással egyaránt kacérkodó műben. Ezért talán nem csoda, ha olyan jóféle klasszikusok jutottak eszembe, mint a keserédes humorban bővelkedő, tudományos-fantasztikus alapokra helyezett Kurt Vonnegut regények vagy éppen Douglas Adams eszméletlen ötletekkel dobálózó Galaxis útikalauz stopposoknak című alapvetése.

“A Maci – aki élet börtönbe zárva, föld alá temetve, keringett a világűrben, és utazott az időben, aki volt háborús fegyver, életmentő infúziós tartály, átokhozó bálvány és világbékéhez elvezető szentség is – lebegett még egy utolsót, aztán elégedetten engedte el a múltat.”

És mivel – mint említettem – rengeteg, de tényleg hihetetlenül sok jópofa, nyomasztó, abszurd vagy éppen bizarr gondolatkísérletet vet fel, sajnos nehézkes olvasnivaló. Legalábbis én igen lassan tudtam vele haladni, csak kapkodtam a fejem a szórakoztató ötletek és cinikus felvetések kavalkádjában. Ezt az egyetlen negatívumot tudom mondani róla, viszont ez könnyen orvosolható: újra el kell olvasni. Merthogy ez a kötet bizony többször olvasós.

Értékelés: 9/10

eyescream

A könyvért köszönet a Helikon kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.