Gondolom sokaknak ismerős a WestWorld című sci-fi sorozat, ahol a vadnyugati témájú szórakoztató komplexumban felettébb élethű androidok elégítik ki a hús-vér vendégek minden elképzelhető igényét. A WestWorld két alkotója, Lisa Joy és Jonathan Nolan sorozatuk sikere nyomán lehetőséget kaptak, hogy egy közepes költségvetésű, saját ötlet alapján készült egész estés sci-fivel is megörvendeztessék a nagyérdeműt. Miután a sorozat sem éppen egyenletes színvonaláról és konzekvens történetvezetéséről híres, hát a Reminiscence kapcsán sem voltak egetrengető elvárásaim.

A Lisa Joy által írt és rendezett, valamint férje – Jonathan Nolan, aki egyébként a jóval elismertebb Christopher Nolan testvére – producerkedésével tető alá hozott Reminiscence a Warner Bros. gondozásában került a mozikba idén augusztusban. A Warner egy igen érdekes kísérletbe fogott újabban, nevezetesen a mozis premierekkel egy időben filmjeik elérhetővé válnak az HBO Max kínálatában is. És itt nem B kategóriás sci-fikről beszélünk, hanem komoly blockbusterekről is, melyek az eddigi több hónapos hiátus helyett azonnal elérhetővé válnak online.

Ennek persze számos nyilvánvaló oka és talán kevésbé látható és jósolható következménye is van. Az év eleji bizonytalanság a járvány terjedésével, illetve lefolyásával kapcsolatban szükségessé tette valamiféle B terv kialakítását annak elkerülése végett, hogy ha a mozik nem nyithatnak ki az év folyamán, akkor se kelljen a drága pénzen elkészített filmtekercseknek egy raktárban porosodniuk. Aztán persze az is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a most már jó egy évszázada hasonló model szerint működő filmforgalmazásnak is meg kéne tennie az előbb-utóbb kötelezővé váló lépést a 21. század felé. Erre mondjuk egy prémium streaming szolgáltató egész kézenfekvő megoldásnak tűnik.

Vessünk egy pillantást azonban a dolog árnyoldalára is. Először, lehetséges, ha otthon is meg tudok nézni egy filmet, akkor nem biztos, hogy szívesen zarándokolok el a moziba hasonló élményért. Épp a legutóbbi mozilátogatásom alkalmával vetődött fel bennem, hogy otthon legalább a normális emberi viselkedés legalapvetőbb normáira meg nem tanított ifjúságtól nem kell zavartatnom magam. Egy online szolgáltató esetén az adott film bevételét jóval nehezebb forintosítani (dollárosítani). Olyan helyzet adódhat, mint a zenei előadók esetében, ahol a játszottság és a kézhez kapott járandóság nem feltétlenül követ egyenes arányosságot. És akkor még nem is beszéltünk az illegális fel- és letöltés mívelőiről és híveiről, akik ezentúl már rögtön a premierkor kiváló minőségben és szinkronosan juthatnak hozzá zsákmányukhoz. Viszlát reszkető kézzel felvett kamerás kalózfelvételek, üdv HDRip!

Nyilván meglátjuk majd hova fog ez az egyelőre úri hóbortnak tűnő jelenség kifutni, de úgy tűnik a Warner Bros. még 2022-ben is fenn kívánja tartani ezt a trendet, még ha nem is teljes lefedettséggel (10 jövőre tervezett film premierje fog egybeesni HBO Max-os megjelenéssel). Ugyan nem ennyire extrém módon, de más filmstúdiók is egyre rövidebbre veszik filmjeik mozis exkluzivitásának idejét (ahogy ebben a cikkben olvashatjuk).

A meglehetősen hosszú és nem is feltétlenül szorosan az eredeti témánkhoz kötődő bevezető után nézzük meg, miről is szól akkor a Reminiscence!

Néhány évtized múlva a globális felmelegedés következtében a tengerszint annyira megemelkedik, hogy a part menti városokat – köztük Miamit is – részben elönti a víz és csupán a szerencsések és gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy gátakkal körülvett városrészeikben tovább éljenek a megszokott módon. A szegényebbeknek csupán az alkalmazkodás és a csónakázás jut. Az új helyzet és az új társadalmi rend új “drogokat” is kitermel magának. Ezek egyike egy gépezet, melynek segítségével az alanyok el tudnak merülni emlékeikbe, újraélve azokat. A veszély persze fennáll, hogy az emberek függővé válnak és foglyok lesznek saját emlékeikben.

A háborús veterán Nick (Hugh Jackman) és Watts (Thandiwe Newton – WestWorld) egy ilyen emlékolvasó gépet üzemeltetnek. Egy nap egy csinos nő jelenik meg náluk, aki elveszett kulcsát próbálja megkerestetni a gép segítségével. Nick első látásra beleszeret a bárénekesnő Mae-be (Rebecca Ferguson), ám a lány néhány együtt töltött boldog nap után faképnél hagyja a férfit. Nagyon úgy tűnik, hogy Nick csupán egy ügyes csalás áldozatává vált, ám ő nem hajlandó beletörődni a tényekbe és Mae keresésére indul. A lány utáni hajsza azonban sokkal mélyebbre vezet Miami fertőjében, mint bárki gondolta volna.

Nem kell nagy filmesztétának lennünk, hogy a Reminiscence játékideje alatt rájöjjünk, hogy a science-fiction körítés csupán egy film-noir utánérzésű klasszikus detektívtörténethez. És a szomorú a dologban az, hogy éppen ez a sokszor-sokszor látott detektív toposz az, ami a legjobban működik a filmben, képes előremozdítani a cselekményt. A film mélyebb tartalmának gerincét adó mitológiai történet (Orpheusz és Eurüdiké) is szépen nyomon követhető, bár a filmben szó szerint csupán az eredeti sztori egy happy-enddel záruló változata hangzik el. A science-fiction viszont meglehetősen pongyola, számos nüánsz árulkodik lusta forgatókönyvírói megoldásokról, amolyan “minek dolgozzam ki, a hülyéknek jó lesz így is”. Legnagyobb bánatunkra néhányunk nem a hülyék táborát gyarapítja, így feltűnnek apróságok.

Ugyan hangsúlyosan elhangzik a film elején, hogy az elviselhetetlen nappali hőség miatt jobbára éjszaka zajlik az élet Miamiban, ennek ellenére a film legtöbb jelenete nappal játszódik. Ez tényleg amolyan mindfuck érzést keltett bennem, hiszen még a film-noir is inkább az éjszakai jeleneteket kívánná meg. Aztán ott van a folyton emlegetett Háború, ami biztos rettenetes volt, meg minden, csak éppen az égvilágon semmi nem derül ki róla. Ez egy tipikusan olyan elem, ami egy sorozatban simán elmegy – hiszen ott később lesz idő bővebben kifejteni, értelmet adni neki -, egy nem egész két órás játékidőben néhányszor bedobva azonban csak lóg a levegőben, Nick és Watts cselekedeteinek mozgatórugóival együtt. A háttérben meghúzódó fő konfliktus mibenléte is a hiányos világépítésre utal: a gonosz gazdagok és jó szegények szembenállásánál semmi eredetibb nem jutott az író eszébe? Végig olyan érzésem volt, hogy ha lemeztelenítenénk a filmet a sci-fi köntösétől, az valójában nem elvenne, hanem hozzátenne az összhatáshoz.

Lisa Joy első nagyjátékfilmje – a Reminiscence – tehát meglehetősen felemás érzéseket kelt. Nem tudom igazán lehúzni, mert a film-noir-szerű gerinc a mitológiai párhuzammal tényleg egész jól működik. Viszont szeretni sem tudom igazán, mert zavarnak a logikátlanságok, a félresikerült karakterek és az egész világ mesterkélt volta. Picit olyan ez is, mint a WestWorld: voltak jobb és rosszabb részek is benne (és még Thandiwe Newton-t és Angela Sarafyan-t is viszontláthattuk). Csak míg egy sorozat tekintetében talán inkább elnézhető a hullámzó színvonal (ha nem fordul extrémitásba), addig egy filmnél ez nem megbocsájtható botlás.

Értékelés: 5/10

Gabblack

Kinek ajánljuk: Ha egy nem túl jól kimunkált, kicsit “Chris Nolan szagú” (Inception) sci-fi/film-noir hibridet szeretnétek este az HBO streaming szolgáltatásától, akkor rajta. Moziba én nem mennék érte.