Manapság nincs olyan horrorrajongó, akinek ne csengene ismerősen James Wan neve. A maláj származású író/rendező legnagyobb örömünkre már több, mint két évtizede megbízhatóan szállítja a borzongásokat, ezen trend alól szerencsére 2021 sem volt kivétel. Ráadásul a Démonok között harmadik epizódjának produceri munkálatai mellett végre újra visszaült a rendezői székbe, ami mindenképpen bizakodásra adott okot.

Az amerikai direktor a Fűrész (Saw, 2004) hatalmas sikere után szépen haladt tovább az úton, képes volt eredetiséget vinni kedvenc zsánerünkbe, ugyanakkor végig megmaradt a klasszikus formulák mellett. Nem mellesleg időközben felépített két gigászi horror-univerzumot: az Insidious-filmek 500 millió dollár feletti mozis összbevételnél járnak világszinten, míg az (egyelőre 8 darabbal rendelkező) Démonok között franchise sikerét senkinek sem kell bemutatni. Eközben rendezett Halálos iramban mozit, valamint a DC-univerzum egyik legjobban sikerült darabját (Aquaman), amelynek folytatásán jelenleg is tevékenykedik.

Ebből is tisztán látszik, hogy Wan soha sem szeretett unatkozni, de tény, hogy mostanában jóval aktívabb producerként. Következzen egy kis ízelítő, hogy milyen, a nevével fémjelzett produkciókat várhatunk a közeljövőben! Némi tini-slasher a Netflix (There Is Someone Inside Your House, október 6.), és az Amazon (Tudom mit tettél tavaly nyáron reboot, október 15.) rendelésére. Az Aquaman folytatás és animációs sorozat mellett érkezik az ötödik Insidious darab (The Dark Realm), és egy Archive 81 címre hallgató saját rendezésű misztikus horror-sorozat, valamint belekóstol Stephen King életművébe, a Mester korai vámpír-regényének újrafilmjével (Salem’s Lot remake).

A listából tökéletesen érződik, hogy Wan továbbra is megmarad méltán szeretett műfajunk mellett, ráadásul ilyen anyagi sikerekkel a zsebében gyakorlatilag azt csinál, amihez éppen kedve van. Ezzel a kissé hosszúra nyúlt felvezetővel el is érkeztünk aktuális cikkem tárgyához, hiszen az Eleven kór tökéletes példája annak, hogy milyen az, ha James Wan szabadjára engedi a gyeplőt, és megpróbál valami olyannal előrukkolni, amire még az elvakult rajongói sem számítanak tőle.

Legújabb munkája szó szerint „fű alatt” érkezett, a lehető legkevesebb információ szivárgott ki előzetesen az új projekt készítésével kapcsolatban. Interjúi során gondosan kerülte a témát, annyit hangsúlyozott csak, hogy mindenképpen szeretett volna valami újdonságot létrehozni, kifejezetten kerülte egy újabb jumpscare-központú alkotás elkészítését. Év elején egy lyukas garast sem tettem volna rá, hogy még idén a mozikban fogom látni a Malignant címre hallgató alkotását, ráadásul a tavasszal érkező trailer is vakvágányra terelt a filmmel kapcsolatban. Így utólag az a legtalálóbb kifejezés, hogy gyakorlatilag semmi sem készített fel a látottakra, bár a giallo pletykák azért beigazolódtak.

A kezdésnél rendesen megijedtem, mert eléggé trash-be hajlóan indult az Eleven kór, de aztán szép lassan ráhangolódtam Madison (Annabelle Wallis) rendhagyó történetére. Szokásomhoz híven nem szeretnék túl sok poént lelőni, de annyit azért elárulhatok, hogy a múltból felbukkanó sötét alak mindent megtesz, hogy felhívja magára főhősnőnk figyelmét. A nyomozó-páros nem feltétlenül áll a helyzet magaslatán, a kliséket végletekig kihasznált karaktereik jó néhány komikus pillanatot összehoznak. A Seattle-ben játszódó misztikus sztori rengeteget merít a ’80-as évek eurohorrorjaiból, különösen Olaszországból. A giallo műfaja már hosszú évek óta tetszhalott állapotban van, de Wan tökéletes vizualitással idézi meg ezen alkotások művészies erőszak ábrázolását.

A bizarr történések kapcsán beugrott még néhány japán horror az említett érából, kicsit az volt az érzésem Wan munkája kapcsán, mint amit Tarantino filmjeinél szoktam tapasztalni. Jó helyekről, remek érzékkel merít, majd megfejeli a mixet saját, egyedi összetevőivel, a végeredmény pedig egy igazi telitalálat. A mainstream horroroktól távol álló Eleven kór roppantul megosztotta nézőit, de én kifejezetten szórakoztatónak találtam. Az R besorolás miatt vérszegény jelzővel sem lehet illetni, Wan pedig gondoskodott a felejthetetlen jelenetekről (pl.: mindegyik „dupla-gyilkolás”, a rendőrörsről szabadulás).

Összességében mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, hogy egy ilyen extrém darabot mozikba küldött korunk egyik legtehetségesebb horror rendezője, még ha anyagi értelemben bele is bukott a vállalkozásba. Nyilván a párhuzamos streaming premier, illetve a marketing teljes hiánya nem segített sokat, így nagy eséllyel nem fog 40 millió dollárig eljutni a mozipénztáraknál, de megélhetési problémákat biztosan nem generál Wan háza táján.

Mindenkinek ajánlom, aki kedveli a kísérletezős alkotásokat, még akkor is, ha a direktor korábbi munkáit nem szereti, mert ez egy igazán szívvel-lélekkel készített darab a horror szerelmeseinek egy igazi horrorrajongótól. Becsüljük, ha valaki letér a járatlan útról és újba fog, különösen a folytatások és újrafilmek tengerében. Az Eleven kór nem véletlenül szerepelt az idei év legjobban várt horrorfilmjei között nálunk, irány a mozi!

8.5/10

afiaf