A norvég horroripartól nem idegen a slasher-filmek gyártása, gondoljunk csak a Hideg préda sorozatra. Gyanítom, hogy a filmek sikere késztette a Rovdyr író-rendezőjét is műve megalkotására, de súgok: nem véletlenül nem robbant be a siker vele.Előbbi mondatomat némiképpen helyesbítenem kell: saját hazájában szép sikereket aratott, az eredetileg csak fesztiválra szánt film végül nemzetközi ismertséget is nyert; de még az exploitation horrorok között sincs a legnépszerűbb darabok között. A maga idejében nagyjából közepes kritikákat kapott, melyekhez nyugodt szívvel csatlakozom e fórumon.

A történet van is, meg nincs is. Csupán annyit tudunk meg, hogy négy fiatal kirándulni megy a norvég erdőkbe, kemping, piknik, miegymás – de a helyi redneck figurák ennek annyira nem örülnek, úgyhogy annak rendje és módja szerint levadásszák a fiatalokat. Pont. Ennyi, egyetlen szóval sem több.

Igazán kár érte, ugyanis, ha egy picit több energiát fektettek volna a film történeti részébe, megtudtunk volna néhány információt a vadászok motivációiról is, igazán érdekes darabbá nőhette volna ki magát. Megvallom, nem tartozik sem a slasher, sem az exploitation horror a kedvenc műfajaim közé, és ösztönösen keresem a történetet ott is, ahol lehet, hogy nem kellene. De voltak a múltban olyan filmek, melyek már bizonyították, hogy egy jó történet megadja a nézőnek azt az érzelmi töltetet, amitől fogva csak még inkább élvezni tudja az erőszakos jelenetek sorát: például az I Spit On Your Grave (1978), Az utolsó ház balra (1972) vagy a Sziklák szeme (1977). Nem véletlenül sorolok ’70-es évekbeli filmeket – az évtized volt a szubzsáner aranykora, számos klasszikus született ekkor.

A Rovdyr készítői is nyilvánvalóan tisztában voltak ezzel, mert a cselekményt 1974-be helyezték (A texasi láncfűrészes mészárlás megjelenésének évébe), bár meg kell jegyeznem, hogy erről csupán a film eleji felirat árulkodik. Igyekeztek némiképpen megidézni a korszakot a film fényképezésével, de az erdőben való futkározást elnézve én nagyon hamar elfelejtkeztem erről, ugyanis semmilyen jelentősége nincsen.

A technikai oldalhoz érve viszont kizárólag dicsérni tudom a Rovdyrt, mert e téren minden szempontból kielégítő teljesítményt nyújt. A fényképezés kiváló, a gore elemek jól néznek ki, és nem utolsó sorban a színészek is remekül alakítanak. Ez mentette meg a filmet nálam, mert története és atmoszféra-teremtő képessége viszont egész egyszerűen nincs, amiért igen nagy kár.

Olyannyira nincs atmoszférája sem a filmnek, hogy miközben néztem, az járt a fejemben, hogy ha a színészek történetesen nem norvégul szólalnának meg, hanem angol nyelven forgatták volna le, simán elhinném, hogy egy újabb amcsi filmbe botlottam. Éppen emiatt még az európaiságát se tudom kiemelni, mint érdekességet.

Egynek jó volt, izgalmas és szórakoztató másfél órája volt ez az életemnek, de semmi maradandó élmény. A cselekményben simán benne lenne egyébként egy folytatás esélye (mint az ebben az alműfajban általános), én még örülnék is neki. Ha hasonló színvonalon készülne még egy film, amiben magyarázatot nyerne az első, mindent megbocsátanék neki.

Kinek ajánljuk: Olyan gyilokfilmek kedvelőinek, ahol nem számít a sztori.

Értékelés: 5/10

Blissenobiarella