Lichter Péter filmesztéta és filmrendező könyvében közel félszáz, borzongásra alkalmas filmművészeti alkotás kapott helyett Az Usher-ház bukása című 1928-as Poe adaptációtól kezdve egészen a közelmúltban hazánkban is forgatott Fehér éjszakákig bezárólag. A kötetben természetesen megtalálhatóak a mindenki által ismert, és klasszikusként idézett alkotások, mint az Ördögűző (1973), A nyolcadik utas: A halál (1979), A bárányok hallgatnak (1991) vagy a Hatodik érzék (1999), de olyan kétezer után készült darabok szintén helyet kaptak, mint A kör (2002), A boszorkány (2015), vagy éppen a Vaksötét (2016).

Lichter Péter filmrendező és filmesztéta, az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakán végzett, a Prizma című filmes folyóirat szerkesztője, és a Pécsi Tudományegyetem Filmtudományi Tanszékének vezetője. Több filmes kötete jelent már meg, többek között a Steven Spielberg filmjei – A cápától a Schindler listájáig, 52 kultfilm: A szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig stb.

Mivel a hátborzongató szócska meglehetősen szubjektíven cseng, ezért aztán nem is feltétlenül jelent egyet csak és kizárólag a horror zsánerbe sorolt művekkel – persze a többség ilyen vagy olyan módon azért az említett műfaj holdudvarában tartozik. A szerző például igencsak vonzódik az experimentális műfajhoz, mivel maga is készít ilyen jellegű filmeket (lásd: Fagyott május), ezért a thrilleres vonal mellett számtalan kísérleti filmről is fogunk olvasni. A könyvben szereplő produkciók többségét már volt szerencsém látni, azonban bőven akadtak olyan filmek (Gyilkos túra, Elefánt, Egy szent szarvas meggyilkolása, Tébolyult, Büntető ököl stb.), amelyek eddig elkerülték figyelmemet, vagy pedig viszonylagos ismeretlenségük okán szimplán kimaradtak. Ez mindenképpen pozitív.

A kötetben tárgyalt 52 filmművészeti alkotást röviden és velősen, négyoldalnyi hosszúságban mutatja be, egy-egy alkotásból vett montázzsal kiegészítve. Ezekben a rendkívül informatív összefoglalásokban nem csak és kizárólag az aktuális mű sajátosságainak (és szubjektív megítélésű jelentőségének) kitárgyalására törekszik, de a szóban forgó rendezője eddigi munkásságának, korban és filmes generációban való elhelyezésének segítségével mindezt érthetőbbé teszi. Tehát nem csupán a szemlézett darab jellegzetességeit mutatja be, hanem egyfajta értelmezési keretet vázol elénk. Nekem különösen tetszettek a sorok közé ékelt rövid érdekességek és közbeszúrt apró magyarázatok, szubjektív gondolatfoszlányok.

Mint ahogy olvashattátok, az 52 hátborzongató film névre keresztelt gyűjtemény egy rendkívül szubjektív válogatás a valamilyen módon ijesztőnek vélt filmek témakörében egy filmesztéta és filmrendező szemén keresztül. Ha egy mód van rá, ne keressétek benne az összes létező (modern) horrort, amely szerintetek elég véres és belezős ahhoz, hogy frászt kapjatok tőle meg a jump scare-jeitől, mert nem ez volt a kötet célja. Arra ott van mindenféle online filmes lista.

Ha viszont kedvetek van a fősodorba tartozó klasszikus vagy a horror műfaját megreformáló műveken kívül is megismerkedni olyan alulértékelt vagy szimplán csak kevesek által ismert produkciókkal, amelyek a szerző szerint is megérdemlik, akkor ez az informatívan szórakoztató kiadvány egy kiváló választás.

Értékelés: 9/10

eyescream