Bevallom, már jó ideje szemeztem ezzel a Troma által terjesztett fenomenális produkcióval, amelynek fő ismérve, hogy a címével ellentétben egy darab zombi nem található benne. Cserébe kapunk mindenféle iszonyatosan olcsó, misztikus zagyvaságot, elnagyolt voodoo-szertartást és kellő mennyiségű indokolatlan meztelenséget. Kalandfilmes keretbe ágyazva is inkább unalmas és fárasztó jelzőkkel illetném, és sajnálatos módon egy kicsit sem izgalmas vagy horrorszerű.

Miután a főszereplőinknek szánt pár női tagja már rögtön a játékidő első két percében minden egyes szemszögből megvillantotta cicijét, további képsorokat láthatunk, hogy miért is klassz a Karibi-térségben tölteni a vakációnkat. Szabadidőnkben például ellátogathatunk a közeli szigetre egy esti voodoo-szertartásra – ahol egy halottat élesztenek fel -, hogy aztán a későbbiekben valaki megbuherálja a buszunkat, mi pedig ott ragadjunk.

Aztán csoportba verődve megpróbáljunk az éjszaka kellős közepén a dzsungelben téblábolni, miközben valamilyen ismeretlen erő egyre-másra ragadja el kevésbé releváns turistatársainkat. Az őserdő közepén később találhatunk egy fenszi kis házat, ahol mindenfélével kiszolgáljuk magukat, de az a valami oda is követ minket. Szerencsére MacGyver-módra egy elektronizált vasráccsal ösztönözzük, hogy ne támadjon tovább, inkább ugorjon ki az ablakon. Nemsokára pedig összefutunk a ház urával, egy öreg vadásszal, aki elmesél ezt-azt, de sajnos még így is sok van hátra a játékidőből…

John Carter (nem, ez nem az az Edgar Rice Burroughs által kreált marsi csávó) egyetlen rendezése inkább fárasztóra és érdektelenre sikerült, mintsem egy izgalmas és szórakoztató kaland-horror lenne. Amilyenre egyébként a cím is enged következtetni. Kezdjük azzal, hogy a címmel ellentétben egy fia zombit nem tartalmaz, cserébe kapunk néhány teljes sötétségben forgatott jelenetet, hogy még félelmetesebb legyen ez az élőhalott-nélküli atmoszféra.

Szigeten bujkáló, egyre fogyatkozó létszámú szereplőink a kornak megfelelő színvonalon kialakított halálokkal búcsúznak (akad itt fejsze, lándzsa, tüskés verem), nem egyszer belassított jelenetekben. Karóba húzott gumi-emberfej, csodálatos párbeszédek és misztikusnak szánt jelenetet minden mennyiségben. Tipikusan olcsó és lapos, nesze semmi fogd meg jól szórakoztatás, marketing szempontból figyelemfelkeltő címmel. Retro-fanoknak sem igazán tudom ajánlani, hacsak nem a bűnös élvezetben utaznak.

Értékelés: 5/10

eyescream