Beszélő halottak és varázsköpenyes szörnyek, nemlélegzők és víztudatok, embergólya és fanyűvő: tizenöt különös és hátborzongató novella magyar szerzőktől, akik bebizonyítják, hogy a hazai irodalom kevésbé járt ösvényeit is érdemes felfedezni – olvashatjuk a GABO kiadó legújabb gyűjteményes kötetének hátulján, amelyben amatőr és már bizonyított, önálló kötettel rendelkező, díjnyertes szerzők horror és weird zsánerben készült írásai kaptak helyet. És valóban: sokszínű, különféle műfaji összefonódásokkal operáló, teljesen egyéni stílusban íródott történetek elképesztő kavalkádja jelenik meg, mely bizonyítja, hogy a hazai szerzők számára sem feltétlenül ismeretlen a fantasztikum és a sci-fi árnyékában megbújó rémes műfaj.

A GABO kiadó Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018-ban indított antológiasorozat összeállítása során szerzett tapasztalatból kiindulva meghirdetett horror-pályázatának nyertes műveit tárja most elénk ebben a kötetben, amelyhez aztán felkért szerzők is csatlakoztak. Előre bocsátom, bár a horror és a weird a fő koncepcionális irány, a kiadványban válogatott írások mégis a legritkább esetben vegytiszták: olyan szomszédos zsánerekkel fonódnak össze, mint a thriller, sci-fi vagy éppen a dark fantasy. Az összeállításból én csupán három szerző nevét ismertem: a honi bizarro-király Komor Zoltán (magánkiadású művei) a Black Aether magazinban többször is publikáló Farkas Balázs (Lu Purpu, Embertest), illetve Szabó Róbert Csaba (Fekete Dacia), így kíváncsian vágtam bele, hogy megismerjem a Légszomj többi alkotóját.

A háromszáz oldalas antológia a kötet szerkesztéséért felelős Roboz Gábor előszavával indít, amelyben néhány megkerülhetetlen címmel – úgymint Fangoria és annak utódja a Borzongás, a The Black Aether, valamint Azilum magazinok – igyekszik bemutatni a sosemvolt magyar horror-irodalom történeti áttekintését. Hangsúlyozva, hogy a honi fantasztikus és sci-fi műfajok pincébe zárt és eltitkolt kisöccseként közelébe sem érhetnek a külföldi zsánerirodalomnak. Majd pedig a horrorhoz, mint hívószóhoz kapcsolható, közelmúltban megjelent hazai kiadványokat veszi sorra. Bár csupán említés szintjén történik mindez, mégis remek tippeket kaphatnak a téma iránt érdeklődő olvasók Veres Attilától John Cure-ig bezárólag.

És akkor lássuk, hogy milyen novellákkal találkozhatunk. Farkas Balázs az eddig olvasott weird-történeteihez hűen, most is hozta a nyugtalanító, iszonyatosan nyomasztó stílusát egy balatoni vízióban (Broda szálló), ám a Monolit-díjas Komor Zoltántól ezúttal kivételesen nem egy brutális és polgárpukkasztó, ún. röhögve-hányós bizarrót olvashatunk, hanem egy szürreális elemekben tobzódó, furcsa falusi fikciót (Embergólya), ami engem azért kissé meglepett.

Ugyancsak fura, ámde misztikumban bővelkedő vidéki tájakat járhatunk be a babonák és a folklór ösvényén (Papp-Zakor Ilka: A jegenyésdi beszélő halottak, Szabó Róbert Csaba: Nemlélegzők), olykor-olykor pedig a természetfelettivel kecsegtető, komor és realistán húsbavágó szocio-drámákkal (Kiss Gabriella: Túlélők, Harmath Dávid: A lámpáshal) kavarják fel a hétköznapok szürkeségének állóvizét, ami ugyancsak dicséretes.

Míg egyesek fantasztikus elemekben gazdag, ámde kellően sötét boszorkányos mesékkel kápráztatnak el (Szarvas Szilvia: Ajka fehér, mint a hó), mások inkább a tudományos-fantasztikum arculata felől közelítenek (Körmendi Ágnes: A Bach-tenger megszelídítése). Néha egy-egy múltba vesző rejtély övezte ingatlan kerül a középpontba (Jónás Zsolt: Folyondár, Sereg Gitta: A dolgok rendje), máskor maga az emberi test transzformálódik valami elképzelhetetlenné (S. Kolozsvári Zsófia: Porszemek, Moskát Anita: Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe).

Nekem valahogy Kleinheincz Csilla Szárnya alatt a meleg című novellája túlságos elvont volt, míg Benedek Szabolcs írása (A második fanyűvős sztori) sem váltotta be a történet elején magában hordozott ígéretet. Viszont akadt két igencsak feledhetetlen favorit, amit kicsit bővebben is meg szeretnék említeni. Az egyik Gaura Ágnes viktoriánus kori, misztikummal bőven nyakon öntött lovecraft-i hagyományokkal operáló csápos weird-je (Hasad), amelyet olvasva óhatatlanul is visszaköszön Neil Gaiman Smaragdzöld tanulmánya. A másik pedig az általam nem igazán ismert, Preyer Hugó-, valamint Zsoldos Péter díjat is elnyert többkötetes szerző, Moskát Anita Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe című műve. Egy igazán hajmeresztő alapkoncepcióra építő, felsőoktatási közegben zajló weird, amely pont attól olyan hatásos, hogy az olvasók többsége számára átélhető realitást hordoz.

Bárhogy is nézzük tehát, a Roboz Gábor által szerkesztett Légszomj bizony beteljesítette küldetését. Vagyis megmutatta, hogy manapság miféle alkotások születnek a mainstreamtől délre, milyen sokrétű és színpompás tud lenni a hazai modern horror és weird paletta. Merthogy az említett két zsáner bizony Magyarországon (is) jelen van, és úgy hiszem, szerzőink – legyenek akár amatőrök, akár kötettel rendelkezők – egyre nagyobb lendülettel vetik bele magukat. Mást nem mondhatok zárszóként, minthogy dicséretes.

Értékelés: 8/10

eyescream

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni!