Soha ezelőtt nem gyűlt még össze ily sok nagymestere a horror műfajának, soha korábban nem bűvölték el ennyire képzeletük ellenállhatatlan, rettentő világaival a gyanútlan olvasót. Kötetünk a valaha írt legkitűnőbb és legborzongatóbb kísértettörténetek javából válogat: elárult szerelmek, megbosszult gyilkosságok kavarognak benne, harcok alvilági démonokkal avagy magával a Sátánnal. Ne is próbáljon varázsuk ellen küzdeni! Inkább helyezze magát kényelembe, üsse fel a könyvet, és készüljön élete legizgalmasabb éjszakájára.

Bár a Szukits kiadónál 1999-ben megjelent kötet fülszövege egyértelműen hatásvadász és/vagy megmosolyogtatóan hamiskás érzetet kelt az emberben, azért valahol mégis élvezetet okoz olyan huszadik századi vagy éppen kortárs szerzők novelláit olvasni, mint Bram Stoker, Robert Bloch, Ray Bradbury, Peter Straub vagy éppen Clive Barker. Ugyanis ezen írók többségére nem jellemző, hogy magyar nyelven is megjelentek volna rövidebb írásaik (kivéve Bradbury), csupán regényeiket láthattuk a könyvesboltok polcain. Ebben az alig több mint kétszáz oldalas horror – tematikáját illetően: kísértettörténet – gyűjteményben pedig orvosolni kívánják e mulasztást.

Elsőként a Dracula írójától, Bram Stokertől olvashatjuk A Bíró Házát.  Talán a régies nyelvezet fordítása miatt, de számomra kevésbé volt élvezetes olvasni – hasonlóképpen, mint az író eddig magyarra ültetett rövidebb írásait -, viszont nem mondanám rossznak. Amolyan meglepetés és feszültség nélküli, közepes kaliberű mű. A sorban utána következő Robert Bloch (Psycho) A Poe-gyűjtő címet viselő alkotása már egy sokkal izgalmasabb és élvezetesebb olvasmány. Minden sejtelmes bizarrságával is kellően szórakoztató írásnak tűnik, maga a fanatikusságra épülő alapötlet pedig szintén zseniális.

Bár Ray Bradbury elsősorban tudományos-fantasztikus íróként tartjuk számon, azonban a korai éveiben horrort (vagy legalábbis a zsáner műfaji elemei tartalmazó) novellákat is írt. Ezek közül most a Sötét Karnevál című 1947-ben megjelent első gyűjteményes kiadványában szereplő A tömeget olvashatjuk. Ebben a teljesen hétköznapi helyzetből kiinduló, ámde egyre bizarrabbá váló fantasztikus sztoriban főszereplőnk magánnyomozásba kezd, ugyanis rájön, hogy a nap mint nap előforduló baleseteknél mindig ugyanazok a jól felismerhető személyek bukkannak fel elsőként. Rejtélyes és izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató.

A kötetben Peter Straub novellája az egyetlen kakukktojásnak mondható mű: bár önmagában is megállja a helyét, valójában ez az 1993-ban megjelent Torok című könyvéből származik. A kísértetfalu nagy vonalakban a vietnámi háború közben elkövetett katonai jellegű kegyetlenkedésről szól, de nekem egyáltalán nem jött be. Nyakatekert, nehézkes, nem igazán tudta megragadni a figyelmemet.

Clive Barker (Hellraiser, Vérkönyvek) novellája már annál inkább: az Egy halotti lepel vallomásai számomra a gyűjtemény egyértelmű csúcspontja volt. A nyolcvanas években útjára indult splatterpunk irányzat rém-királya ismét csak elemében: egy rossz időben és rossz helyen lévő, szerencsétlen sorsú kisember tér vissza (nem is akárhogyan!) a halálból, s mintegy isteni igazságszolgáltatásként vagy bosszúként csap le az őt hidegre tevő úriemberekre. Hajmeresztően bizarr és szürreális az alapötlet, húsbavágóan véres leírásokkal, amely másnál lehet, hogy kissé nevetséges lenne, de Barkernél mégis száz százalékosan működik. Iszonyatos élvezetes, fantáziadús, magával ragad!

A kötet végére sorolódott két, általam egyáltalán nem ismert úriember. David Morell – aki többek között Az első vér című regény írója, amiből a Rambo is készült – Mindig hallani fogom című novellájában egyetemi tanárunkat egy fiatalabb tanítványa zaklat, mert állítólag egy ideje a fejében hallja a hangját. Jól megírt izgalmas thriller (vagy talán kísértetsztori?), de sajnos nem kapott igazi befejezést, kár érte.

A hatszoros Hugo-, és kétszeres World Fantasy-díjas Fritz Leiber kötetbe került alkotása (A füstkísértet) egy nagyvárosban játszódó horror, amely a klasszikus szellem-toposszal próbálja bizonyítani a természetfeletti mint olyan hátborzongató létezését. Feszültséget generáló paranoiás történet, bár a végére én mást vártam tőle, mert ez így csak a levegőben lóg.

Ahogy olvashattátok, az Éjszakai sikolyokban vegyesre sikerült a kép, de én személy szerint örülök, hogy napvilágot látott egy ilyen ritka és hiánypótlónak számító válogatás is. Aki rajong a kilencvenes évekért vagy szimplán csak a félelmetes novellákért, amelyekben kísértetek tűnnek fel ilyen vagy olyan formában, annak még kellemes kikapcsolódást is nyújthat ez az antikváriumok mélyén fellelhető kis gyűjtemény.

Értékelés: 7,5/10

eyescream