Szerencsére nem sokat kellett várni, hogy megérkezzen a szegény ember Godzilla vs Kong-ja, vagyis az Asylum stúdió menetrendszerűen legyártott legfrissebb mockbusterja. A főszereplők között olyan sztárokat találunk, mint… mint… maradjunk annyiban, hogy játszik benne egy bizonyos Eric Roberts is, aki leginkább az ábécé végének betűivel jelölt filmekben rendszeresen feltűnik. A Majom és a Szörny párharcából nem a néző kerül ki győztesen, az már egyszer fix, még ha a világ meg is menekül; sőt talán ő a másfél órás kvázi-cselekmény legnagyobb vesztese.

Egy világűrből visszatérő kapszula Abraham nevű kísérleti csimpilótája helyett egy megjelenését tekintve kínos, viszont legalább böhömnagyra animált majom kezd el randalírozni Új-Mexikóban. Az űrkabin külsején talált élénkzöld anyagból mintát vesznek az ezzel foglalkozó tudósok, és közben véletlenül egy gila (más néven: viperagyík) is belenyal. Míg a randalírozó óriásmakit egy kutatólaborban őrzik leláncolva, hogy különféle izgalmas kísérleteket végezhessenek rajta, addig a megaméretűre mutálódott gila is akcióba lép. (Értsd: megesz egy darab katonát, de azt is csak egy hegy mögül, nehogy az egész testét feleslegesen kelljen megjeleníteni.)

Később a gila is valamelyest felnő a feladathoz: hidakat rombol le, illetve vasúti kocsikkal dobálózik, és persze ahhoz sem kell sokat várni, hogy nagyra nőtt emberszabásunk megszökjön. Költségvetési okokból öt egész katonával rátámadnak a bozótosban bujkáló makira, és meglángszórózzák, hátha attól lenyugszik. Nyilván nem, de legalább addig is történik valami, amin kifolyhat szemünk a CGI-től, és nemcsak szereplőink unalmas klisé-dialógusait kell hallanunk. Epikus jelenetként be kell érnünk azzal, hogy a Washington-emlékműre mászó majmot rakétázzák le, ahonnan érdekes akrobatikus elemmel szaltózik le, majd a játékidő vége előtt tíz perccel a lángoló fővárosban egy rövid jelenet erejéig összecsapnak a monstrumok. És beszartok, de még egy ufó is megjelenik a végén!

Aki már látott életében legalább egy Asylum-fércművet, az nagyon jól tudja, hogy a cég nem árul zsákbamajmot. Nyilván az már a trailerből is kiderülhetett, hogy a szegény ember Godzilla vs Kongjában (némi Rampage-behatással) nem sok szerep jut az animált szörnyeknek: 90%-ban a kamera előtti életben maradásért küzdenek a színészkedést csak messziről ismerő szereplőink. Klisé-klisére halmozva, miközben, hogy fokozzák az izgalmat, tízpercenként lelkesen vágják be a Pentagon épületét, és az idegeskedő Eric Roberts fejét. A Gila szörny még hagyján, de szerencsétlen Kong eléggé vézna és kákabelű lett egy fenyegető és robosztusra nőtt majomhoz képest – persze, mivel ebben a verzióban nem gorilla, hanem csak egy valódi őrjöngéses rombolásra képtelen csimpánz. Abból is a szerintem az a torzonborz hajléktalan fajta, akinek a lezuhant kapszuláját követően nincs hol laknia, és különben is az űrben zajló kísérletekben tutira éheztettek szegény jószágot.

Daniel Lusko filmjében minden annyira amatőr, olcsó és a rossz vágásoknak köszönhetően irritálóan béna, hogy aki az eredeti mű helyett „véletlenül” ezt szerzi be, az komolyan megérdemli, hogy szenvedjen. Látványos szörnycsörtéket nem kap, viszont egy csomó altatóként kiválóan funkcionáló üresjáratot és időhúzást annál inkább.

Értékelés: 3/10

eyescream