Alig két évvel ezelőtt robbant be a Netflix kínálatába Tim Miller és David Fincher ötletgazdák szerelemmel, halállal és persze robotokkal foglalkozó (főként sci-fi tematikájú) antológiája. A Love, Death & Robots első évadának különféle animációs technikával készült tizennyolc kisfilmjével szemben a folytatásban már csupán nyolc részt kapunk a megszokott 5-15 perces terjedelemben, ámde ezek mindegyike igényesre és szórakoztatóra sikerült. Lássuk tehát a felhozatalt!

A high-tech függő civilizációnk jövőbeli mindennapjaiba nyújt betekintést az Automated Customer Service, méghozzá egy meghibásodott robotporszívóval a középpontban. Ez a minden szinten automatizált és elkényelmesedett életmódunk elé hatalmas görbe tükröt állító kisfilm akár még a Black Mirrorba is helyet kaphatott volna tematikája okán. Kellően gonoszkodó és ironikus képsoraival több, mint kiváló szórakozást biztosít.

Ennél azért jóval furább jövőképeket vázolnak elénk a soron következő részek. Az Ice-ban egy módosítás nélküli fiatal srácnak kell beilleszkedni a kortárs csoportba egy futurisztikus jégváros utcáin (helló, neonbálnák!), míg a cseppet sem vidám Pop Squad utópiájában a magukat folyamatos kezelésekkel újra és újra megfiatalító (kvázi örökéletű) elitisták nem tűrik a regisztráció nélkül született gyermekeket, és vadásznak rájuk…

A Love, Death & Robots negyedik epizódjáig kell várnunk, hogy egyszerre teljesüljön a címben található mindhárom kellék. A Snow in the Desert című poszt-apokaliptikus fejezetben a Snow nevű albínó főszereplőnket – pontosabban annak genitáliáit – akarják bizonyos fejvadászok megszerezni, merthogy a csávó öngyógyító képességekkel bír. Lövöldözés a Mos Eisley bárban, feng shui kompatibilis szikla-apartman és némi testi szerelem.

Ahogy láthattuk, a második évad jobbára inkább tudományos-fantasztikus műfajra koncentrál, azonban a nyolcból akad két rész, amelyben a horror, mint szoros kísérőelem szintén megjelenik. A Tall Grass-ban egy végtelenben tartó vonatút során az egyik utas kiemelt fordít figyelmet a sínek menti fények forrásainak, amiről később bebizonyosodik, hogy nem volt túl jó ötlet. A Szentestén játszódó All Through the House című elképesztő szegmensben pedig egyszer és mindenkorra lerántják a leplet a Télapó kilétét illetően. Zseniális(an bizarr) alapötlet és jóféle morbid humor, némi Alien-támogatottsággal, haha!

Egy galaktikus háborúban eltalált űrhajós egy kietlen bolygó menedékegységébe húzódik vissza, csakhogy odabent újabb veszélyek leselkednek rá – nagyjából erről szól a Life Hutch. A kronológiailag össze-vissza ugráló cselekményében egy-két dologra még igazán kitérhettek volna, ha már így oldották meg a narratívát, de egyébként nem rossz.

A The Drowned Giant alapötlete – melyben egy óriási emberi holttestet sodor partra a víz – annyira weird és abszurd, hogy gyakorlatilag bármit kezdenek vele, úgyis jól fog elsülni. Ehelyett kapunk egy áthallásokkal spékelt lassú folyású, szomorkás, mélabús monológot, különösebb extrák nélkül.

Ahogy olvashattátok, a Love, Death & Robots második évada is igencsak tetszetősre sikerült. A különféle sci-fi novellák adaptációit is tartalmazó első felvonáshoz képest itt már – hogy úgy mondjam – jóval letisztultabb a kép, és az animáció is többségében fotórealisztikus minőségű számítógépes grafikával készült. Soha rosszabbakat, de tényleg! Továbbá ígéretet kaptunk a Netflix-től, hogy nem kell újabb bő két évet várni a következőre, jövőre ugyanis jön a harmadik etap. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy még, még, még – sok ilyet kérünk MÉG!

Értékelés: 9/10

eyescream