Közhelyes avagy sem, de manapság alig akadnak eredeti ötletek, ez pedig hatványozottan igaz a horror műfajára. Szinte egymást érik a mozis (vagy éppen az otthoni szórakoztatásra gyártott) kétes minőségű folytatások, előzmények és spin-offok, hogy a teljesen felesleges remake-ek dömpingjéről ne is beszéljünk. Persze, lehet valamit egy korszakot átlépve stílusosan is újraforgatni, mert készültek értékelhető alkotások (A dolog (1982), A légy (1986), A massza (1988) vagy mondjuk a Holtak Hajnala (2004)), de hogy mi visz rá valakit (pénz), hogy egy kétezres évek elején készült, hat folytatást megért tucat-slasher mozit újrafeldolgozzon, az rejtély. Szerkesztőségünkkel tehát belevetettük magunkat a rémségekkel teli erdőbe, eme nemes küldetéshez pedig a Kritikus szemmel horrorfilmes oldal szerkesztője, Csabex segédkezett. Akinek pedig aztán bőven volt tapasztalata a rossz horror-produkciókkal.

Csabex: A Wrong Turn franchise újraindítójának bármi más címet lehetett volna adni, persze egyszerűbb a befutott név alatt belökni a motort. Számomra finoman szólva amúgy is kissé indokolatlannak tűnik egy nem is olyan régi, nem is olyan klasszikus film rebootolása, talán az egyre rosszabb részek által lerombolt nimbuszt próbálták visszaállítani, vagy csak a hetedik bőrt akarták lenyúzni.

A sztori kellően modernizált, olykor mintha némi gondolatiságot is beleszuszakoltak volna, persze ettől még nem egy akadémiai székfoglaló, de ezt nem is vártam el. A kirándulni induló társaság alapvetően maga a politikai korrektség megtestesítője, eleinte kicsit irritáló is a erőltetettsége, szerencsére amint átcsusszanunk horrorba a kissé hosszadalmasnak tűnő bevezetés után, ezek a problémák már megoldódnak, amint hullani kezdenek. Felcsendül olykor alkalomhoz nem illő moralizálósdi, de a túlélési ösztön sikeresen elmossa ezeket a felesleges cicomákat. Felfedezni véltem a folk-horror beütést is, ezáltal talán világossá válik, mennyire eltér az eredeti sorozattól, amely szimplán a run and hide jegyében készült. Ennek fényében viszont fel kell készülnünk arra, hogy párszor kizökkentenek a felpörgő eseményekből – ez nem esik túl jól. Összességében újdonságot nem tartalmaz, kicsit megkavarták az eredeti receptet, megtűzdelték abszurditásokkal, (már maga az erdőlakók eredete az) előfordul, hogy meghökkentenek események és mondatok, amelyek kérdésessé tették számomra, vajon komolyan gondolták-e ezeket az alkotók? Irónia is megcsillan benne, megmutatván milyen valójában az idealista főhős, Darius álmainak és napjaink new age-es vágyainak megvalósulása SPOILER egy minitársadalom, visszatérve a természethez, egy olyan közösség, ahol nem számít a bőrszín, mindenki egyenlő és békesség honol. Szerencsére hősnőnk, Jen életrevalóbb és realistább, ahogy azt még a stáblista alatt is megláthatjuk.

Mint horror, nekem akadozva működött, mintha laza kohéziót éreztem volna és akadt pár miért, amit feltehetünk magunknak, vagy inkább miért nem?-et… Zeneileg tetszetős volt, emelte a jelenetek feszültségét, de a kamera vitustánca alkalomadtán nézhetetlenné tette az akciókat. Illetve nézhettük, de nem sok mindent láttunk a méteres kilengéseket produkáló képsorokon. Lehet, elkényeztetett vagyok, de attól nem üt le lábamról hevesebb adrenalinlöket, ha a szereplők helyett a kép mozog. A szériában megszokott ötletes vérengzéseket is hiányolom, látszik, hogy a hangsúly eltolódott az alapsémától.

Konklúzió: nem a megszokott sínen fut, mint fentebb említettem akár más címen is mehetne, mondjuk a Gonosz hegyiemberek támadása. Egyszer érdemes volt a megtekintésre, de nem okoz maradandó élményt, egy-két hét múlva már csak arra emlékszünk, hogy láttuk. Kíváncsi vagyok, vajon a franchise számára mennyire lett halálos ez a kitérő… 4/10

eyescream: Hirtelen nem is tudom, hogy mit vártam egy olyan slasher horror újrájától, amelynek az első (és talán még második) epizódja is viszonylag szórakoztató volt a maga klisés nemében, de aztán a futószalagon készülő ordenáré folytatásai (harmadik, negyedik, ötödik és hatodik) miatt már csak a förtelmesen gagyi és olcsó hulladék kategóriájában versenyezhettek, nem mellesleg pedig elérték, hogy gyakorlatilag szitokszó lett a franchise. Persze, nem írnám most ezeket a sorokat, ha nem győzött volna a kíváncsiságom, és az idei év gyér termése okán nem kaptam volna az alkalmon, hogy megnézzem.

Ez az új változat inkább lett egyfajta misztikummal átszőtt dráma-thriller keverék, mintsem egy csontig-bőrig lerágott tucat-kaszabolós fejezet, még modernebb köntösben. Ehhez persze kellett egy előre nem sejtett koncepcióváltás. A már-már északi filmekre hajazó titokzatos erdei hangulat és az elgondolkodtatónak (moralizálósnak?) szánt történelmi gyökerek annyira megkeverik a nézőt, hogy hirtelen nem is tudja, mit néz: slasher lesz ebből még valaha vagy inkább valami természetfelettivel kacérkodó izé, mint amilyen mondjuk a közelmúltban az Apostle?! Sokáig atmoszférikus drámai mederben tartják a klisékkel tarkított cselekményt, aminek jobbára köze sincs a horrorhoz, majd a végén egy huszárvágással mégis megpróbálnak visszakanyarodni kedvenc műfajunk néhány jellegzetességéhez. Eme remake létjogosultságát még most sem igazán értem; mindenesetre számomra némileg pozitívum, hogy legalább nem másolja pontról-pontra az eredetit, és az említettek valamelyest újdonságként tudnak szolgálni. Ha mondjuk eleve nem Wrong Turn címmel illetik, akkor a nézők többségénél bőven a radar alatt marad. 6,5/10

afiaf: Kevés olyan horror-franchise van, amely rajongásom évtizedei során abszolút hidegen hagyott, de a 2003-ban startoló Wrong Turn (Halálos kitérő) ilyen. Soha nem éreztem közel magamhoz a kannibálos témakört, de annyit elismerek, hogy az első résznek, annak idején meg volt a maga bája (értsd: Eliza Dushku). A nyugat-virginiai erdőben tiniket hentelő hegyi emberek teljesen valószínűtlen karriert befutva egészen hat filmig jutottak, amelyek zöme alulról súrolja a nézhetőség hátárát, így hát egyáltalán nem érdekelt a tavalyra beharangozott folytatás. Aztán érkezett a trailer, amely megtekintése után javíthatatlan optimizmusom azt sugallta, hogy ez az újragondolás akár még frankón is végződhet. A jó hír az, hogy az egyes országokban a The Foundation alcímmel ellátott reboot egy fokkal sem rosszabb, mint elődei, de azt könnyű beismerni, hogy a képzeletbeli léc egyáltalán nem volt magasan. Most mondhatnám, hogy a sztori mekkora egy baromság, de hát lássuk be, a Halálos kitérő mindegyik filmjében az.

Három pár New Jersey-ből belekóstolna az Appalachian Trail túraútvonalának szépségeibe, de előtte még kissé indokolatlanul összerúgják a port a helyiekkel. Az álmoskönyv szerint ez soha sem jelent jót, a többszöri figyelmeztetés ellenére sem hátráló fiatalok természetesen még egy plusz dolgot megnéznének az erdőben, de a (nem is annyira) váratlan események eddigi életük újragondolására kényszeríti őket. A közel kétórás (!!!) játékidő fele a megszokott mederben csorog, utána következik a reboot hatalmas csavarja, amely nagy eséllyel komolyan megosztja a nézőit. A régi rajongóknak biztosan nem tetszik, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy új tábort is szereztek maguknak az alkotók ezzel a húzással. Nagy poént nem akarok lelőni, összességében a végeredmény pont olyan, amilyenre számítani lehetett. Az egyetlen kellemes meglepetés a stáblista alatti jelenetsor, amely annyira tetszett, hogy adtam is plusz egy pontot érte. A nem veszítesz vele semmit, ha kihagyod, és a tizenkettő egy tucat frázisok szerelemgyereke, kizárólag saját felelősségre! 6/10

Gabblack: Hát-hát, szóval volt ez az eredeti, legalább öt folytatást megért valami, aminek már az első installációja sem mozgatott meg bennem az égvilágon semmit. Ennek ellenére kötelező jelleggel végigültem az újabb és újabb epizódokat, hiszen a kedves feleségem valami számomra érthetetlen okból kifolyólag végig akarta nézni a franchise-t. Ahogy az első részek viszonylag komolyan vett slasher kliséhalmaza átadta a helyét az egyre igénytelenebb és abszurdabb ökörségnek, amit a későbbi epizódok hoztak, úgy találtam egyre szórakoztatóbbnak a Wrong Turn-t. A teljesen értékelhetetlen, középszerű slasher-ből egyszerre bűnös élvezet lett.

Amikor meghallottam, hogy már megint érkezik az új szállítmány, nyilván arra asszociáltam, hogy ez is olyan lesz mint a Sharknado franchise: ahogy azt kell, szépen rátesznek még egy lapáttal a szarkupacra. Aztán persze egészen váratlanul ért, amit a 2021-es remake, előzmény, helyettesítmény – nevezzük, aminek akarjuk – hozott, hiszen alapvető érdeklődési köröm legtávolabbi határvidékét sem súrolja a Wrong Turn, így a trailer sem készíthetett fel rá. Mi a fene volt ez? – kérdeztem magamtól a stáblista alatt. Tényleg ennyire nehéz időket élünk, hogy egy középszerű sztorival, közepes költségvetéssel és még említésre is alig méltó színészekkel elstartoló kvázi horrornak egy, a közepestől valamivel rosszabb hírnevű franchise farvizén kell nézőket toboroznia magának? Hiszen más magyarázatot nem látok arra, hogy a 2021-es Wrong Turn miért is lenne Wrong Turn egyébként. Adná magát, hogy a címadás hátterében valamiféle önironikus kiszólás lapuljon meg, de efféle intelligenciát még képzeletben sem társítanék az elkövetőkhöz. Én valami ilyesmire tippelnék: a film írójának (Alan McElroy) megtetszett a Midsommar, meg úgy általában bejövősek voltak a home invasion filmek. Aztán mivel már amúgy is bele volt szerelmesedve a saját, temérdek beleölt munkaóra árán kiizzadott 2003-as Halálos Kitérője hillbilly-jeibe, hát csinált magának – és sajnos nekünk – egy ilyen kimérát. Nem tudom, lehet, ha nem Wrong Turn címen jött volna ki, csak simán megvonnám rá a vállam. Így viszont még fel is bosszant kicsit. 4/10

Fixxerx: A Wrong Turn sorozat nálam nagy kedvenc: az első rész nálam belefér egy képzeletbeli top10-es ranglistába, izgalmas, ötletes, maradandó élmény volt. A második rész inkább vicces mint ijesztő, de szintén szórakoztató – Henry Rollins nagyon sokat tesz hozzá. A folytatások váltakozó színvonallal hozzák ugyanazt a történetet, de egyiknél sem mondanám, hogy unatkoztam volna – így kíváncsian vártam, hogy Mike P. Nelson hogyan tudja újra gondolni a történetet… Sajnos nem éppen úgy, ahogy azt reméltem. Ahelyett, hogy valami egyedit láttunk volna, több nagyon jól sikerült történetnek lopta el a csattanóját vagy hangulatát (mint a Midsommar vagy a Trancsírák), és ezeket próbálta meg ráhúzni a Wrong Turn címre. A történet iszonyatosan bugyuta (még egy horror filmhez képest is, és az utolsó 5 perc még rátesz egy lapáttal), egy pillanatig nem ijesztő, és teljesen hiányzik belőle az egyediségnek és az ötletességnek még a szikrája is. Senkinek sem ajánlom. 3/10